Valóban megtörtént

Az igazság kedvéért hozzáteszem, hogy szakrendelés van minden nap 8-14 óráig, hétvégén és ünnepnap 8-16 óráig.





Éjjel fél 2. Apuka beállít az enyhe laryngitises tüneteket mutató gyerekkel és egy rectodelt kúppal a gyerekosztályra:
- Miért nem adta be otthon a kúpot?
- Hát nem mertem


....................................



Csörög a  telefon:
- Jó napot kívánok! Van egy egy hónapos kisgyerekem, nagyon szörcsög az orra, mit tegyek?
- (wtf???) Tessék neki kiszívni...
- És ennyi?



........................................


Csöngetnek az osztályon.... (du 17.38)
- Jó estét kívánok, hoztam ezt a ygereket az orvoshoz, mert két hete féjt a füle és kapott antibiotikumot, meg is gyógyult, de itt műtik a mamát, a gyerek meg dörzsöli a fülét, hát nézze már meg az orvos.....




.........................................



Telefon: (du 16 óra 37 perc)
- Jó napot kívánok! Azt szeretném kérdezni van-e orvos aki meg tudja nézni a gyereket, mert beteg.
- Igen, van ügyeletes orvosunk, tudok valamiben segíteni?
- Hát tulajdonképpen egy hónapja kezdődtek a panaszok..... - itt átkapcsolásra került az orvoshoz


.........................................



Délután (természetesen szakrendelési időn kívül), osztályon:
- Jó napot kívánok!
- Jó napot! Miben tudok segíteni?
- 3 napja fáj a gyerek hasa.....

(háziorvos vagy szakrendelő???)

.........................................


Szintén szakrendelési időn kívül:

- 3 napja lázas  a gyerek....
- Tessék mondani háziorvosnál jártak?
- Jaaa, ott nem.......

(vajon miért is nem?)


..........................................


Szintén délután: 16.00 körül)
- Mikor hazaértem 40 fokos volt a gyerek láza, kapott 5 ml Nurofent, de nem vitte le...
- Mikor volt ez?
- Hát du 3-kor.....

(Visszamérem: 36.8.......)


...............................................

Péntek du 17 óra..........4 napja nem kakil a gyerek...........



.......és még mennyi ilyen van.....

Hozzászólva

Napvilágot látott egy cikk, igen, én is FB-n olvastam. Ismerem a  dokit, bár hálát adok az égnek, hogy nem mint páciens és szerencsére csak látásból. Nem is szeretnék közelebbi ismertséget kötni vele, az a 3 perc bőven sok volt ami jutott.

Értem én, hogy valaki védi, és az orvosok védik egymást, de nagyon. Azt is értem, hogy ügyeletben sok olyan ember fordul meg a sürgősségin vagy a háziorvosi ügyeletben, akik már jóval előtte is ellátogthattak volna az orvosukhoz (tudnék mesélni én is, vannak story-k a gyerekosztályon is), és persze azt sem vitatom, hogy egy 36-48 órás ügyelet alatt/után fáradt.

Na de kérem szépen, adott orvos tudja mit jelent egy-egy ügyelet, tudja mit vállal, nincs zsákbamacska, egyszer sokan vannak, máskor meg kevesen. Tegyük hozzá azt is, hogy adott orvos nem kevés pénzért vállalja az ügyeletet (nem, nem sajnálom tőle, de azért amikor panaszkodnak, hogy nem tudtak aludni, akkor az bicskanyitogató, mert a nővér is kb ugyanannyit dolgozik - ha nem többet - és nem pihenhet, kevesebb pénzért), tehát joggal elvárható, hogy ha nem is szívből mosolyogva, kedvesen, de emberi hangon szóljon a pácienshez. Szerintem.

És akkor itt jegyezném meg, hogy nem a mi orvosainkkal kapcsolatban van negatív tapasztalatom, mert egyikre sem tudok rosszat mondani, eddig még mindig kedvesen, emberi hangon szóltak gyerekhez, szülőhöz is - ez volt az ami megfogott a gyakorlataim során, hogy ennyire empatikusak. Nem csak az orvosok, a kollégák is.

Nálunk pölö olyan szokott előfordulni péntek du 5 órakkor, hogy " 3 napja lázas a gyerek....." Na ilyenkor kérdezném meg, hogy és tessék mondani a háziorvost miért nem látogatták meg? Hozzáteszem Vácon minden nap van szakrendelés 8-14 óráig, szombat, vasárnap, ünnepnap pedig 8-16 óráig.

Mi lenne ha szeretnék?

Nem szeretek vásárolni. Nagyon nem. Sem ruhát, sem élelmiszert, se semmit. Be kell menni a városba, be kell menni több üzletbe, amit szeretnék az biztos, hogy nincs.......áhhh....rosszul vagyok tőle.
Igen ám, de úgy alakult, hogy szilveszterkor buliba megyünk és nem, a farmer nem a legmegfelelőbb öltözet. Fekete nadrágom még akad is, ami nem farmer, de nem is az a nagyon kiöltözködős. Viszont a nadrághoz kellene egy csizma, na meg egy felső, mert ingem ugyan van, de mindig azt rángatom elő ha ki kell öltözködni, más olyan alkalmi felsőm meg nem nagyon lapul a szekrényben, tekintve, hogy kifogytam a felsőimből is na meg az utóbbi pár évben nem volt szükségem ilyesmire, a mukám most sem követeli meg.....

Még tegnapelőtt megbeszéltük a barátnőmmel, hogy ma lesz a napja a körbenézésnek, már csak azért is, mert az év hátralévő pár napjában vagy az üzletek nem lesznek nyitva vagy én dolgozom. Utolsó nap meg tuti nem fogok vásárolgatni. Nagy kedvem nem volt reggel elindulni, elég nehezen szedtem össze magam, látszott is rajtam a lelkesedés rendesen és talán még fogadni is mertem volna rá, hogy üres kézzel jövök haza.

Még jó, hogy nem tettem rá nagyobb összeget, mert buktam volna rendesen. Már az első üzletben kiabált két felső, hogy vigyél magaddal. Az egyik alkalmibb, a másik az ha akarom ilyen, ha akarom akkor meg olyan. És sikerült egy csizmába is belebotlanom (jóóóó, ezzel már  amúltkor is szemeztem, csak akkor idő hiányában elnapoltam az alaposabb szemügyrevételt).

Hogy éhen ne maradjon a család többi tagja (én jól elvagyol a fénnyel is) útba ejtettünk egy élelmiszerüzletet is, majd levezetésképp beugrottunk az utolsó ruhásüzletbe is. Na itt meg egy kabát ragaszkodott nagyon hozzám. Igen, van kabátom. Igen, jó meleg és szeretem is, de még nincs olyan hideg csak...csak....csak.....hát kellett egy olyan ami az átmenetitől melegebb, de a nagyon télitől kicsit lazább......

Úgy érzem most egy darabig el vagyok látva ruhákkal, bár a felsőimet be kellene szűkíttetnem. Még jó, hogy nem szeretek vásárolni. Hát mi lenne ha szeretnék?

Nehogymár

Betegség nélkül teljenek az ünnepek. Áron belázasodott. Remélem nincs komoly baja és jó lenne antibiotikum nélkül megúszni, pláne, mert hétfőn mind a ketten dolgozunk, így kiküldetésben lesznek a Mamáéknál, nem bánnám ha nem kellene nekik még az orvoshoz is elcipelniük a kicsit. A másik opció, hogy elviszem magammal dolgozni, orvos éppen lesz, ágyat kerítünk, majd felügyelem......na jó, ez nem volt komoly, azért a hajnali 4.10-es buszra nem rángatnám fel a gyerekem. Megpróbálom kikezelni......

Nálunk a Karácsony

Szaladósra sikeredett. Nyilván gondolhattam volna, ha előtte is, utána is közvetlenül dolgozom, akkor semmire nem marad időm. Jóóóó....nagyon nem kellett készülnöm, mert anyáékhoz mentünk. A fát már előtte feldíszítettem, igaz vagy 3 napon keresztül. G. egyik nap beállította, én másnap felaggattam a szaloncukrokat rá, majd a harmadik nap a díszek is felkerültek. A srácok is segítettek, úgy kábé a negyedik díszig, aztán megunták és átmentek a szobájukba az apró díszeket feltenni az ágyuk köré.
Annyira nagyon nem bántam, mert vonalzóval díszítema  fát - állítólag.

Összecsaptam az ebédet (gyors kaja volt), majd a fiúk elmentek kollektíve aludn, mert a Jézuskának el kellett végeznie az utolsó simításokat a csomagoláson.......ébredés után fürdés, öltözködés majd kiskarácsonynagykarácsony volt, ajándékokkal. Áron közölte, hogy ő fél a Jézuskától és hiába mondtuk neki, hogy nem fog vele találkozni csak belém kapaszkodva volt hajlandó átjönni a  nappaliba......

Az ajándékokat becsomagolni nyilván tovább tartott, mint kibontani.....örömködött mindenki egy sort, majd estefelé összecuccoltunk és kimentünk a mamáékhoz.

Apukám ágynak esett. Lázas volt, rosszul érezte magát, alig bírt felkelni, feküdt is egész nap. Ritka ám, hogy ő ágynak esik. Mikor kimentünk azért összeszedte magát és kicsit ott volt velünk.

Tesómék is kijöttek. Ádi azért sírt mert még nem volt ajándék a fa alatt. Nagy nehezen rávettük őt is, hogy egyen és akkor majd lesz meglepetés is.
Szokásos menü volt........

Anyáéknak van egy kis csengettyűjük, amivel ilyenkor jelezni szoktunk. A gyerekek is ismerik, sőt, játszani is szoktak vele. Na mikor csengettem, Áron nekiállt a nagy sírásnak, hogy fél......még az első ajándékot is sírva bontotta....

Megbeszélések szerint ilyenkor a gyerekek kapnak ajándékot, egymásnak csak inkább jelképeset szoktunk venni, vagy ha van időm akkor kreatívkodok valamit mindenkinek sk (most ez elmaradt). A két kicsi saccperkábé egyformát szokott kapni, mert uyge mindig vita van. Nahhh....most is mind a kettő a másik ajándékával volt elfoglalva....

Mi otthagytuk a srácokat, tekintve, hogy másnap karácsony ide vagy oda, dolgoztunk.......

Hogy jót is mondjak....

...... bővül a család. Nem, nem én vagyok várandós. Sógoromék várják a harmadik gyermeküket.

Valamikor nemrégen olvastam a horoszkópomat a jövő évre - egyébként nem szoktam, csak a Nők Lapjában volt ilyen évi előrejelzés - és azt írta, hogy a család létszámában változás áll be. Remélem ezzel letudjuk :)

Szavak nélkül

Azt meg ne is említsem, hogy tegnap reggel azzal szembesültem mikor beértem a munkahelyemre, hogy a kissrácnak, aki pénteken a felügyeletem alatt volt és már mehetett volna haza, csak hányt.....agyadaganata van..........

Hát hol van a boldogkarácsony???

Elment....

Másképp lenne minden, hogyha velünk lennél,
Ha hozzánk szólnál, ha ránk nevetnél.
Elvitted a fényt a derűt, a meleget,
Csak egy fénysugarat hagytál, az emlékedet. 
Ez a gyertya most Érted égjen,
Ki fent laksz már a magas égben.
Ki vigyázol ránk odafentről,
s lelkünkhöz szól a végtelenből

forrás

Elment egy Anya, egy Feleség, egy Gyermek, egy Testvér.........nincsenek szavak, hiába keresem. Sokáig reméltem, hogy nem igaz a hír ami szárnyra kapott ma reggel, de sajnos nem volt tévedés. Bárcsak az lett volna. Bárcsak újrakezdhetnénk a mai napot és nem történne semmi rossz. De nem lehet. Fel kell fogni, fel kell dolgozni és tovább kell élni.......

Nyugodj békében Anett.......

Boldog Karácsonyt!

Becsomagolva

Az ajándékok 85%-a csomagolópapírba bújtatva. Ami még hátra van, az G. ajándékai, de miután itt ül előttem a nappaliban esélytelen, hogy nekifogjak. Oda lenne a meglepetés. Majd holnap, ha kiteszi a lábát itthonról.
A srácoké készen van, bár van ami még nincs itthon.......