Gyereknapos

Lenéztünk a városba, milyen programok vannak gyereknap alkalmából. Volt ugrálóvár, körhinta, mobil játszóház jóóóóó sok pénzért, meg voltak logikai, ügyességi játékok is. Meseleőadás, táncbemutató...persze az enyémeket egyik sem nagyon érdekelte. Pár ügyességi játékot kipróbáltak, majd kaptak egy-egy vásárfiát és indulhattunk a Mamáékhoz, mivel le kellett pattintanom őket, lévén, éjszakára megyek.

Karatéra várva

Ballagtató

Mint középsős ballagtatta a nagycsoportosokat. A csoportjukból egy kislány megy ősszel iskolába, a  többi 6 éves marad még egy évet, köztük Áron is.

Fel sem merült, mint opció a szeptemberi iskolapad koptatása. A barátai is maradtak, igaz náluk döntő volt, hogy Áron is marad, így lesz majd akivel egy osztályba fog járni, ha minden úgy alakul, ahogy elterveztük.

Hátna

Azért obszerváljuk mi az éjjel háromkor bejövő majd' 18 éves, mandulaműtött* nagylányt reggelig, mert a füll-orr-gégész lusta disznó megnézni. Majd reggel. 

Van az úgy, hogy a qrva életbe.

*: arra ébredt, hogy bevérzett a torka

Most komolyan. Fel sem kellett volna jönnie, leküldjük, megnézi, ellátja és hazaküldi. Ehelyett szegény ott töltötte az éjszakát.

Ovis-képes

Minden reggel integet az ablakból, én ilyenkor rák járásban közlekedek, szigorúan lassan...

Mint a zsíros kenyér

Áron prezentált egy akkora esést, hogy öröm (nem) volt nézni. Szerencsére én nem láttam. Saját lábában megbotlott vagy nem tudom, de esett egy akkorát.....az anyaföldnek szüksége volt egy ölelésre...
...lezúzta az orrát meg vérzett a még ki nem bújt foga. Remélem nem lesz gond ezutóbbival. Épp elég volt, hogy két éves kora előtt zakózott a kismotorral s az első két foga felcsúszott az ínyébe...

Jávorszky nap

Nem kapkodtam el az indulást. Időben felkeltem, csak elszöszögtem az időt, indulás előtt még ki kellett szaladnom anyósomékhoz, tankolnom kellett, beugrottam üzletbe.
Nagyon jó időt futottam, pedig nem is mentem gyorsan, általában betartom a sebességkorlátozásokat is, az úton viszonylag kevesen voltak. 
Emlékezetből mentem, mert nem emlékeztem a pontos címre, gondoltam, majd útközben kérek telefonos segítséget, ha rászorulok, de nem kellett, mert elsőre jól tippeltem hol kell lehajtanom.

Javában folyt a munka mire odaértem, az egész hóbelebanc 8-kor kezdődött, én háromnegyed tíz felé értem oda, de volt aki még utánam érkezett.
A jelenlétemmel emeltem a színvonalat, nem kontárkodtam bele a főzésbe, hagytam érvényesülni a szakácsokat. A hangulat nagyon jó volt, laza volt mindenki. A főorvosnő nem tudott úgy felengedni, de azért sokat beszélgettünk. Szerintem nem tudja még mennyire legyen baráti a viszony, elvégre mégiscsak ő a Főorvosnő. De majd alakul ez is. Jó volt, hogy az összes orvosunk jelen volt, még az a kettő is, akik most hagytak itt minket, és nem csak ők, de a párjuk is eljött. Nagyon sokat nevettünk, viccelődtünk, beszélgettünk. Többször kellene ilyen rendezvényeket tartani, osztályos szinten. Főorvosnő kérdezte is, hogy lenne-e rá igény. Lenne hát!

Idén se a tombolán, se a főzőversenyen nem nyertünk semmit, pedig a menü: Burgundi marharagu volt és szerintem messze vitte a prímet a nyertes csülökpörkölttel szemben, de ízlés dolga. Szerintem nagyon finom volt. 

Péntek

Az elcserélt műszakok általában elcseszettek, olyankor mindig fennforgás, zűr meg zavar szokott lenni, de most a csillagok állása kedvezett, minden rendben ment. Nem mondom, hogy a lábunkat lógattuk egész nap, mert nem lenne igaz, és az igazat megvallva, dolgoztunk is rendesen, de egy jó kis nap volt. 

Már korán reggelről kaptam az ívet, mert holnap lesz a Jávorszky nap, Sződligeten. Főző és karaoke verseny, az osztályok nevezhetnek be, asszem 2013-ban voltunk, akkor jó kis buli volt, annak ellenére, hogy majd' szétfagytunk.

Annyira nem akartam menni, nem is iratkoztam fel, de az egyik kolléganőm gondoskodott róla, hogy ki ne maradjak. Később úgy voltam vele, hogy egye kutya, úgyis szabadságon leszek előtte, hát legyen. Még az sem zavart, hogy másnap nappalra lettem beosztva. Igen ám, csak itt jött a képbe, hogy 20-án be kellene mennem. Aztán az, hogy előtte nappal, utána nappal, az egy kicsit sok lett volna.

Az éjszakások rögtön rágni kezdték a fülemet, hogy "deugyejössz", "deugyenemmaradszotthon", "hatenemészakkorénse", ....stb.
A nappalos kollegina is bepróbálkozott, rebegtette a szempilláit is, majd következett a Főnővér, aki mindjárt azzal indított: "remélem nem teszed meg, hogy kimaradsz a buliból". Én nem tudom, ezek tán gondolatolvasók...gondoltam majd kikerülöm a témát, elkummantom osztjónapot...S ezekután következett a Doktorbácsi aki egész álló nap ezzel basztatott húzott, hogy: ott a helyed, nélküled nem buli a buli, sütnöd is kell valamit, stb, stb....

Na most őszintén? Lehet erre nemet mondani? Közben a kedvenc kolléganőm küldött még egy sms-t is: "na ki szereti Diuskát a legjobban? Eruska".
A mázlim az lett, hogy vasárnap nappalra beírta magát még egy kollegina nappalra, így megkértem a főnökömet, hogy ugyan írjon ki nekem arra a napra egy szabit és akkor itthon maradnék, s így akkor el is megyek a buliba. 
Közben lebeszéltem a zurammal is, hogy szeretne-e jönni (de parkettázni fog a szüleinél), a srácokat is kérdeztem, de ők meg nagyobb bulinak tartják a parkettázást, így egyedül maradtam. Viszont kocsival fogok menni.

S innentől kezdve béke honolt az osztályon. Mindenki megnyugodott.

The end

A szabadságnak. Igaz, hogy szerintem legalább annyit, ha nem többet dolgoztam, mint a munkahelyemen, de mit számít. Meg vagyok elégedve magammal, mert a hétre betervezett teendőket elvégeztem. Igaz, most szívesen maradnék még vagy két hetet itthon, akkor talán a dolgom végére is érnék és még pihenésre is jutna idő...

Ma befejeztem a srácok szobájában az ablakokat. S ha már arra jártam, akkor pakoltam is. Messze vagyok még a teljes rendtől, de alakul az. Átvariáltam a szekrényeket is, kicsit megújult így a szoba és mintha kicsit világosabb is lenne. 

Elképesztő mennyire ragaszkodnak a gyerekeim minden játékhoz.  Isten ments kidobálni bármit is, legyen az kerék, ajtó és ablak nélküli kisautó...az nekik kell. Igazából olyan játékokat szánok elpaterolni ami már nem az ő korosztályuknak való, csak még azt nem találtam ki, hogy óvodába vigyem be vagy bölcsibe, esetleg a gyerekotthonba. Talán az utóbbi lenne a legmegfelelőbb hely. Egyelőre a szekrény tetején pihenve várják a sorsukat, s ha majd a srácaim sem keresik már, akkor elcuccolom. 

A ruhásszekrényük tartalmára is vár egy alapos szortírozás, Áron kinőtt ruháit el kellene adogatni, s lenne még egy pár cucc, amitől megválnék, de csak úgy odaadni valakinek nem akarom (pl mellszívó, légzésfigyelő, etetőszék, babakocsi hordozóval,  gyerekülés)

Ami még alapos kacatolásra vár az a nappali. Hát itt is lesz mit kidobálni az fix.

A múltkor mikor a konyhát pakoltam, rábukkantam a szekrény tetejére száműzött dolgaimra, amik csak porosodtak. Most leszedtem őket. Mit matekoltam mibe kellene teát főznöm itthonra, mert ami van kancsóm az nagy. Én nem iszom cukorral a teát, a gyerekeknek viszont sok volt az egy kancsó, mert vagy elfogyott vagy nem.  Kiöntözni meg sajnáltam. Az ideális kancsóméret az az 1l-es lett volna, de olyanom nem volt. Vagyis de, csak fel kellett volna kukkantanom a szekrényre. Na pl erre is jó volt ez a nagy takarítás-pakolás. 

Anyák napja II.

Évzáróval egybekötött anyák napját tartottak, mint minden évben. Csak nagycsoportban van külön. Idén valahogy gyorsan lezavarták vagy rövidebbnek tűnt, na nem mintha annyira bánnám. Aranyosak voltak, szépek, ügyesen mondták a verset, énekeltek, táncoltak, mindenki tudta mikor kivel van párban, ki-ki után jön.