A nyárról

Amióta tart a nyáriszünet, igaz, hogy nem kell korán kelnem, hacsak nem dolgozom, de a gép előtt se sok kedvem van tartózkodni. Összeszedett a laptop egy vírust is, be kellene vinnem az egyik ismerőshöz, hogy tegye rendbe, így minimálisat van bekapcsolva a masina. Na meg tart a foci EB és eddig lelkesen szurkoltunk a magyaroknak. 

Nem vagyok foci drukker, de azért az EB-VB meccseket szívesen követem, most meg pláne, hogy a mieink is képviseltethették magukat. Megoszlanak a vélemények, én viszont azt gondolom, hogy igen szép teljesítményt nyújtottak eddig.
Gábornak jött egy lehetőség, miszerint a Magyar - Portugál meccsen élőben drukkolhatott. Irigyeltem is érte, szívesen vele tartottam volna. A haverjaval ment és életreszóló élményt gyűjtött be. Mi a tv előtt szorítottunk a srácokkal. Az egyik legélvezetesebb meccs volt az EB alatt.

A Magyar - Belga meccs alatt pont éjszakás voltam, s mint az lenni szokott volt aki nem a szurkolással töltötte az időt, hanem mindenféle bajokkal belátogatott a kórházba. Ebből kettő igényelt kórházi ellátást és osztályos felvételt, ebből az egyik területileg nem hozzánk tartozik, de már nem csodálkozok rajta, na. Azért fél szemmel követtem az eseményeket :) 
Hihetetlen, hogy a belgák milyen gyorsak és mennyire jók a szerelésben. Nagyon sajnálom, hogy ők nyertek, mert szerintem a mieink is nagyon jól játszottak és több olyan helyzet is adódott, amikor minimálison múlott a gól.

Az, hogy  a spanyolok kiestek és az angolok is hazafelé vették az irányt, azt mutatja, lesznek még itt meglepetések. Ugyanezt gondoltam a VB-n is. Hát, majd meglátjuk :)


A srácok nyúzzák az idegeimet, hol jól elvannak, hol nyírják egymást. Nincs ez máshogy évközben sem, csak ugye a nap nagy részét a megfelelő nevelési és oktatási intézményben töltik. A szüleim fogják levenni a terhet a vállunkról, elviszik őket egy hétre nyaralni :) 

Idén elmarad a családi nyaralás, mert egyrészt nem tudtuk kitalálni mikor és hová, másrészt meg lehet, tartalékoljuk a pénzt és jövőre megcélozzuk Horvátországot. Ahogy nézegettem kedvezőbbre kijön a szállás, mint itthon. Barátokkal, családtagokkal mennénk, ez még a jövő titka. Idén pedig nem lesz hiány a családi programokból sem, mikor mindenki itthon tartózkodik felkerekedünk és elmegyünk valamerre csavarogni barátokkal, s a sógornőm is feltette a kezét, hogy szívesen csatlakoznának. :) 

Szóval így telik a nyár minálunk :)

Vakáció

Az érzés, amikor hajnalban megébredsz és rájössz, hogy végre nem kell korán kelned....

...megfizethetetlen.

:)

Ha már EB

Elvagyok foci nélkül, de az EB-t, VB-t szeretem követni, és igen, üvölteni is tudok 

Gábor az Ausztria - Magyar meccset az egyik sportbárban nézte a haverokkal, karate után benéztem a srácokkal és a "nem maradunk sokáig" jelszóval végignéztük a második félidőt.

Izgalmas volt és ugye nyertünk is, volt lelkes szurkolás meg hangzavar is. Meccs után mi hazajöttünk, a Zuram még lent maradt. Itthon aztán átkapcsoltam a Portugál - Izland játékra, mire Áron megszólalt:

" most a portugál a magyar?" 

Ribizlihab

Nem volt kedvem sütögetni, délután úgyis anyósomékhoz készültünk, srácok ott is maradtak, de ott aztán kiderült, anyósom sem sütött semmit. A pasik persze húzták a szájukat, erre a mama gyorsan összedobott egy kókuszkockát :)

Megközelítettem a ribizlibokrot, amin csak úgy pirosított az érett gyümölcs. Gondoltam szedek, jó lesz a joghurthoz. Végül kétszer szedtem, mert gyorsan összedobtam egy ribizlihabot, a többit meg a joghurtba varázsoltam.

Naplementés

Gyereknap

Oviban is tartottak gyereknapot, délelőtt volt Sanyi Bohóc, közelebbről szemrevételezhettek egy rendőrségi járművet is, délután pedig várták a szülőket is egy kis foglalkozásra.

Öt feladat volt, ahol a srácoknak a szüleikkel együtt kellett feladatokat teljesíteni. Mondanom sem kell, hogy nem voltak nehezek a feladatok és végre eljutottunk odáig, hogy nem volt pontozás, csak pecsételés, ha sikeresen végigjutottunk egy-egy pályán. 
Eddig mindig pontoztak, majd végül kihirdettek egy nyertest, aki kapott valamilyen ajándékot, persze, ennek az lett a következménye, hogy az az egy örült, a többi meg szomorkodott, netán sírt is. 
Jó volt ez most így, hiszen a lényeg úgyis az, a szülő kicsit együtt legyen a gyerekével, részt vegyen az óvodai életében.

Annyira nem vágytam erre a délutánra, de mint ahogy ez lenni szokott, utólag visszagondolva nagyon jó kis délután volt. A srácok már összekovácsolódtak, s ez bennünket, szülőket is jobban összehozott, úgyhogy vidám volt a hangulat.

Gyorsan letudtuk a feladatokat, majd volt kutyás bemutató, rendelkezésre állt egy tűzoltó autó is, nagyon lelkes tűzoltókkal, akik fel-le pakolták a srácokat. A locsolócsövet is ki lehetett próbálni, persze nem a nagyot.

Zárásképpen galamb röptetést is megnéztük. Ezután még beszélgettünk, a srácok játszottak, majd lassan bontottuk a bulit :)

Nógrád

Hétvégén várjáték volt Nógrádon, tavalyelőtt már voltunk kint. Akkor Áron le sem mászott az apja nyakából, úgy félt a katonáktól. Most is nyafogott egy sort és kérdezgette, fognak-e bántani a katonák (hogy honnan szed ilyeneket...)
Nem kapkodtuk el a felkelést, az idő is olyan semmilyen volt leginkább. Nem volt egyértelmű, fog esni vagy sem. Én éjszakára mentem, bekészítettem a cuccaimat, mert úgy beszéltük meg, ha jó lesz az idő, a srácok is bírják, akkor maradunk, s majd onnan bevisznek dolgozni, ha nem, akkor meg hazajövünk és majd szokás szerint busszal közlekedek, max nem lesz kilométerhiányom, na.
Okos anyuka lévén, nemhogy nem fújtam-kentem réjuk naptejet és kullancsriasztót, de még betenni is elfelejtettem.....(taps)
Persze, Gábornak is útközben jutott eszébe (bár a kullancsriasztót azt kérdezte otthon is), meg is egyeztünk, hogy valamelyik üzletben veszünk. Megfogadtam, ezentúl tartani fogok mind a kettőből egyet-eget a kocsiban is. Kullancsriasztót sikerült is beszerezni, a naptejre meg csak legyintettem, mondván, el van borulva, nem lesz itt tűző napsütés meg ezer fok...

Mikor odaértünk, már javában mentek a programok. Kicsit körbetekintettünk, majd leparkoltunk a várfalon, onnan ráláttunk mindenre, bekapcsolódtunk a műsorokba. Ugyanazok voltak, mint tavaly előtt, mármint ugyanazok a személyek, s a műsornak is voltak állandó elemei. Valószínűleg ezek járják az országot, tavaly Sümegen futottunk velük össze, mikor nyaralni voltunk.

Srácok kipróbálták a játékokat, körbenéztünk, egyik sem nyávogott játékért, fegyverért, találkoztunk sok ismerőssel.
A nap persze délutánra előkecmergett a felhőréteg mögül és ezer fokkal fűtött, csak kellett volna az a naptej. Jól meg is kapott minket a nap. szerencse, hogy a fiúk inkább barnulnak, én vagyok az egyedüli aki ég. A karomon meg is látszik, hogy összetalálkoztam a nappal...

Négy óra körül indultunk útnak. Beígértünk még egy fagyizást Vácon és lesétáltunk a Duna partra is. Innen engem a munkahelyemre  vittek, a pasik meg hazafelé vették az irányt...

Benéztük

Tegnap kirándulni voltunk (beszámoló később), így eleve kicsit fáradtan érkeztem a munkába. Az ügyeletes orvos megnyugtatásul közölte, nem fogunk dolgozni, mert ő meccset szeretne nézni. Ám legyen. Négy gyermek volt az osztályon. Drbácsi éppenhogy bekapcsolta a tv-t (amit egyébként nem szoktunk nézni, mert egyszerűen nem érdekel senkit, vagyis van egy-két kollegina, aki szívesen nézi), meg is jelent az első ambuláns. S az elsőt követte  a többi.  Mindjárt sikerült éjjel egyig dolgoznunk megállás nélkül, négy gyermeket fel is vettünk.
Az új protokoll szerint nővér is vehet vért, köthet branült, persze orvosi utasításra. Ma én voltam a szerencsés kiválasztott, ráadásul olyan kollégával voltam, aki segítőkész és megbízható. (van olyan kolléganő, hogy még az orvos keze is remeg szúrásnál, ha felette áll). Szerencsém is volt, mert sikerült egyszer szúrnom mindenkit, elsőre sikerült minden. Mert van ám az úgy, hogy vagy nem hoz magával a gyerek vénát (nem lehet látni neki) vagy annyira össze van már esve, hogy szétmegy. Felvettünk egy szülinapos öt éves kisfiút is, szegényke kihányta a lelkét, így bent ünnepelt a kórházban. Az éjszaka hátralévő részében egyensúly volt, de még nem volt reggel 6 mikor megérkezett az első másfélnapjafolyikafüle páciens. Már nem mondok semmit. Dr Úr leküldte füll-orr-gégészetre, majd felhívta a szülő figyelmét, ha vénás antibiotikum kezelést kér a kolléga, akkor az öt napos kórházi bentfekvéssel jár. Anyuka nagyon morcosan nézett a Drbácsinkra....És bónuszban OMSZ is tiszteletét tette.....hozott egy kisfiút, aki nagyon sír és fáj a hasa. De ezt már  a nappalosok intézték.

Így nézünk mi meccset munkaidőben.

Még egy süti

Még a végén szívesen fogok sütni. 
Gábor kiguglizott egy süti receptet. Nem kevesebbre kért volna, mint süssek neki hájast. Gyanútlanul kezdtem el olvasni a receptet, na de hamar megvilágosodtam ám...Mikor ahhoz a részhez értem, hogy jobbról-balra, fentről-le, balról-jobbra, lentről -fel hajtogatjuk, na ott hangosan felröhögtem mondván, hogy egy egyszerű süti elkészítését sikresen elbaszomrontom, nem majd még ezt....Rövidre zártam a témát, közöltem vele, felejtse el....

Na de hogy ne maradjon süti nélkül és mert már régóta sóhajtozott a krémes után, gondoltam megnézem én azt magamnak, hogyan is kell csinálni, s ha nem tűnik nagyon bonyolultnak, akkor esetleg, talán bepróbálkozom vele....

Megtaláltam ezt a receptet, szimpatikus is volt, kipróbáltam. Nem mondom, hogy nem lehetne még hová fejlődni, mert de, nem is fényképeztem le, szépnek éppen nem tudnám mondani, de ízre viszont nagyon ott van. Ízlett a pasiknak is, felvették a listára. 

Attól tartok, túlságosan hozzászoknak itt a jóhoz, aztán majd ki sem jöhetek a konyhából...

Napi bmg

Minden műszakra jut valami fejetfalbaverős sztori. Már lassan az lesz a furcsa, ha nem elhavazva kezdjük a munkát. 

Tegnap este is még alig értünk be, már szólt az orvos...de aztán mondtuk neki, ha nem akut életveszély áll fent, akkor annyit tudnak várni, míg megtörténik az osztályátadás és átöltözünk. Adminisztrációról, beteg dokumentáció átnézéséről, urambocsá' kávéról szó sincs ilyenkor.

Jöttek is szépen sorban az ambulánsok, nagy gond nem volt, de azért kettőt felvettünk az este folyamán. 

Még alig vetettük bele magunkat  a munkába, mikor beállított OMSZ. Esetkocsi. Egy ovodás kiscsajt hoztak, aki a hetedikre már saját lábán érkezett, majd nagy vidáman közölte: hogy megcsípte valami az oviban.

Kiderült, a délelőtt folyamán csípte meg valami (és du 6 után jött) 3 helyen. Nem mondom, mert a nyakán volt egy nagy piros folt, szóval még akármi is lehetett volna. DE. Kiderült, hogy nem darázs vagy egyébb veszélyes vadorzó volt az elkövető, hanem egy szúnyog.

 SZ.Ú.NY.O.G. 

Otthon kapott calcimuscot is. Majd édesanya a biztonság kedvéért mentőt hívott, mert nem múlt el a piros folt. Ráadásul helybeli lakos. Szóval akár még sétába is bejöhetett volna, tekintve, hogy a kiscsaj teljesen jól volt, be nem állt a szája.

Azt azért megjegyezném, mert nagyon sokan rögtön az anaphilaxiás shockot emlegetik, hogy igen, valóban egy pillanat elég ahhoz, hogy abba valaki belehalódjon, de ha baj van, az rögtön* a csípést követően van. Egy délelőtti csípésnél, este hatkor már nem illik allergiás reakciót produkálni.

Mondanom sem kell, hogy saját lábán távozott a kislány, kísérővel, otthonába.

Mindezzel csak az a baj, hogy ha valakinek tényleg szüksége lett volna az esetkocsira, akkor oda viszont nem tudott kimenni, mert taxit játszott egy banális esetnél. 

*: Karácsonykor történt, 29-én éjszaka betelefonált egy szülő, azzal a problémával, hogy 24-én este a kisgyereknek (4 éves) rákod adtak és allergiás lett rá, nem volt komoly baj, csak kipöttyösödött, amire kapott fenistil cseppet meg calcimuscot, stb, jobban is lett, el is múlt, majd visszajöttek a pöttyök (ilyenkor ez teljesen belefér), megint elmúltak, viszont most bár halványabbak lettek, de nem tűntek el. A kérdés: megfulladhat-e a gyerek? Há' ha 24-én evett a rákból és most 29-e van, akkor tán' nem lenne illendő.....