Óraállítás

Óraállítás. Nyertünk egy órát. Majdnem unatkoztam. Aztán mégsem. ☺

Egy újabb történet

Még kedden este történt, már  a váltás is megérkezett, csak volt még időm, így besegítettem.
Csengettek. Kimegyek. Az ajtóban áll egy apuka egy nagyobbacska sráccal, mint kiderült 13 éves volt. A szokásossal indítottam "hát te barátom mit követtél el, hogy idekerültél?". Mire apuka már mosolyra húzódott szájjal mondta, hogy fáj az oldala. Rutinkérdések jöttek, úgy, mint tesi óra, edzés, felülés, meghúztad-e, volt-e megfázva mostanában vagy bármi egyéb panasz...minden negatív.

Ezután mondta az apa, hogy tulajdonképpen elesett. Rá egy gesztenyére. Na ekkor már felhúztam a szemöldökömet, majd próbáltan nem nagyon röhögni, de a gyerek apja már látta, ebből nagy vigyorgás lesz :D

Én, természetesen visszakérdeztem:

- Elesett? Rá, egy gesztenyére? - na itt már nagyon vigyorogtunk, még  a gyerek is. Mire az apa:
- Egy hete történt az eset.....- na itt már kész voltam, nem is próbáltam leplezni a vigyort az arcomon...

- És miért most tetszettek jönni?
- Mert most kezdte fájlalni.....- jött a válasz :D

Szerintem a gyerek, ott, abban a pillanatban meg is gyógyult, mert ő is nagyon röhögött. 

Sanszos, ha nem én megyek ki, akkor nem vigyorogtak volna ennyire, mert a kolléganő az eligazította volna őket és biztos nem lett volna vigyorgás...

Tegnap este ambulálgattunk szolidan, majd késő este betalált egy kisgyerek, nagy vödörrel, kihányta a lelkét szegényke.
Dokronő megvizsgálta, már akkor láttam, amikor megérkezett, hogy ez bizony a vendégszeretetünket fogja élvezni, mert igen szép sárgás színe is volt neki. Kiscsávó megkérdezte a doktornénit, hol van az a kedves nővérke aki a kedvence....mint kiderült ez voltam én.

Volt már nálunk márciusban, akkor is én voltam vele, s emlékezett rám. Ez annyira jól esik :)

Uhhh

Megkérdőjelezem annak a háziorvosnak a szakmai tudását, aki beküldi osztályos felvételre a 4 hetes csecsemőt lázzal és tüdőgyulladás gyanújával, aki a rendelőjében 37, 1 fokot mér fülben a babának.

Először is...egy éves korig popsiban mérünk hőt, de egy ilyen picinek mindenképpen.

A 37,1 fok az nem láz.

Osztályos felvételre nem küldünk olyan babát, akit nem muszáj, mert ha megfázáson kívül nincs baja, majd lesz.

Nem, nincs tüdőgyulladása a babának. Köhög, orra folyik és nem lázas. Szerencsére. 

Igen, ha egy ilyen picike lázas, az kórházi megfigyelést igényel, mindig gyanakodni kell húgyuti fertőzésre, tanuljuk már meg mi a láz és mi nem az. 

Agyameldobom

Miért van az, hogy ahol kettőnél több nő dolgozik, ott a hiszti felüti a fejét?
De nem csak a hiszti, hanem a nyígás, nyafogás, áskálódás...olyan jó csapat lehetnénk, ha nem lenne senkiben rosszindulat. De nem. Ennek a sok hülye picsának könnyebb, ha az ember háta mögött pletykálhat, kibeszélhet. Minden apró hibába belekötnek, pl: "az éjszakások nem írtak hűtőhőt" - most komolyan ez probléma? De ez legyen a legnagyobb hiba, amit valaki a munkája során elkövet. Ebbe nem hal bele senki, nem hátráltatja a gyerek gyógyulását sem, nem süt kevésbé a nap és nem sötétebb az éjszaka sem...

S mindenki mindent visszahall...én is....most pl azt, hogy a "Főnővér engem futtat"....jön a hosszú hétvége és képzeljétek el micsoda kivételes helyzetbe kerültem....a 4 napból csak egyszer dolgozom. Ez nagyon nagy bűn, fejek fognak a porba hullani... (bezzeg amikor szombat - vasárnap nappalos vagyok, akkor nem irigyel senki)....nem kértem, hogy szabad legyek a 4 napos ünnepben, szívesen bemennék én elseje nappal dolgozni (ebből is mindig cirkusz van, mert akkor mikor fog kimenni a temetőbe...basszuskulcs....hát nem tök mindegy? előtte vagy utána, pláne, ha évközben meg nem is nagyon jár...), mert szerencsére a szüleim még élnek, persze a nagyszülőket én is elveszítettem már, de hogy elsején megyek vagy másodikán...oly mindegy.

Tegnap el is beszélgettem a Főnővérrel...mondtam neki, ha már futtat, akkor tegye rendesen, mert ez így nem van jól...a jövő hónapban kétszer is akad dupla nappalom és különben meg, nekem minek is kell bejárnom dolgozni??? :D Ha már kivételezett helyzetben vagyok...akár itthon is lehetnék, a fizetést meg ugye megkapnám....
Erre ő meg azt mondta, oké, futtat ő engem, de akkor hol a pénz, amit keresek? :D 

S mindez olyan egyéntől származik, aki minden hosszú hétvégén pont elutazik valahová...se férje, se gyereke, se kutyája, se macskája. És nyíg.  Nekem viszont nem meri mondani....

És elég 2-3 ilyen kollegina  a csapatba, s már bomlik minden.

Kipattant a fejemből, hogy kellene a srácoknak valami őszi cipő, mert az nincs nekik. Futottam egy kört a városban, de vagy a méret nem stimmelt vagy nem tetszett, mondjuk nagy választék az nincs mifelénk, de az is drága.

nehéz ezt nekünk összeegyeztetni, mert az eltérő munkabeosztásunk és a srácok különórái is közbeszólnak a családi programok szervezésébe. Felvetettem a családfőnek, mi lenne, ha szombat délután megcéloznánk a Decathlont. Nagyon csavarogni és pénzt költeni nem akartam, csak célirányosan gondoltam a vásárlást. Nos a szombat délutánból, délelőtt lett, mert du focimeccsre készültek a pasik. Ha már Dunakesziig elmegyünk, akkor ugorjunk már el az Ázsia Centerbe, Pest szélére, körül is nézhetünk akár. Mondanom sem kell, hogy utálok vásárolni, az ilyen jellegű helyeken való lófrálás az nekem büntetés. Sokat nem mászkáltunk, megvettük Gábornak ami kell, aztán átvágtattunk a Decathlonba. Ott is célirányosan haladtunk, nagy választék nem volt, sokezret nem akartam kiadni egy szezonra, így megalkudtunk a színben, szerencsére elsőre is tetszett a srácoknak. Utána még körbenéztünk, majd átirányultunk a Mekibe, mert Dunakeszire érve, Áron hirtelen nagyon majd éhen akart halni :D Viszont így az ebédet is kipipáltuk.

Egész nap olyan fejfájásom volt, hogy én az algoflexet toltam befele 4 óránként, de azt is alig bírtam kivárni, legszívesebben az egész dobozzal beszedtem volna. Mire hazaértünk a fejfájásom is csillapodott, így itthon nyugodtan nekiállhattam összetakarítani, mosni és vasalni :) 

Nagy látszatja nem volt neki, mert ma is mostam 2 adagot, főztem, takarítottam,  a vasalás még vár rám, mint ahogy a gyerek történelem leckéje is, mert van amit nem ért...pedig ma színezni szerettem volna. Úgy egész nap. De ez már reggel megdőlt :) 

Tök Jó

Ismét Tök Jó hét volt az oviban. Pénteken délután szülős tökfaragás volt a program. Már előre készültünk, itthon kifaragásra került 2 tök, s ha lett volna időnk, akkor még valami kreatívabb művet is produkálhattunk volna, így viszont csak erre futotta az időnkből: 

Random kellett egyet ott is faragni, mert Áron nehezményezte, hogy otthon előre elkészítettük, s bár nagyon tetszett neki, de ő ott is szeretett volna egyet, így hát én rögtönöztem :)

Hánydogálós

A hörgőgyulladással küzdő kislány egész délután hányogatott, s ezt folytatta nekem estében is. Igaz, hogy csak a slejmet küldte kifele, de végül kapott egy palack infúziót. Kicsit később a szobatársa "megirigyelhette", mert ő is beszállt a "játékba". Vénás antibiotikum kezelés alatt áll, nem szoktak hányni, gyanítom, összeszedett valamit mellé, mert hiába szajkózzunk, hogy "anyuka/apuka tessék a szobában tartózkodni, mert még összeszed valamit a gyerek", a szülők csak vonogatják a vállukat, hogy "demostmitcsináljonagyerekkel"....

Ezekután a különítős kislány is folyamatosan kergette a rókákat, már mondtam neki, hogy ha így folytatják, akkor bizony én is beállok a sorba...

Viccnek szántam, de hajnali 2 óra felé a viccből valóság lett. Beszélgettünk a kolléganőmmel, mikor éreztem, hogy egyre rosszabbul vagyok, forgott velem minden, fájt a fejem, majd egyszercsak nekilódultam....utána jobban éreztem magam, de a gyomrom továbbra is forgott, gyanítottam itt még nincs vége a bulinak.

Szerencsére az éjszaka hátralevő részében nem ismételtem meg a műveletet, igaz se enni, se inni nem mertem, majd kicsit tartottam a hazaúttól, tekintve, hogy a buszok állapota siralmas és mintha minden gödörbe kötelező lenne belehajtani.

Végül mázlim volt, minden gond nélkül jutottam haza, majd 3 óra alvás után futottam neki a délutánnak

Már megint dolgoztam

Még át sem öltöztem, mikor már megérkezett az első ambuláns, egy cuki 6 éves kislány, aki nehezen vette a levegőt. Na, ha valakinek, akkor neki ott volt a helye. Gyorsan néztem egy légzés-pulzus-oxigénszaturációt, majd szóltam az ügyeletes doktornőnek. 

Amíg megvizsgálta, addig gyorsan elvégeztem a reggeli adminisztrációt, konstatáltam milyen vizsgálatok esedékesek aznap. két kamaszlányt menedzseltem, egyiknek a mellkasa, másiknak a hasa fájt. Mondanom sem kell, "iszonyú beteg" volt mind a kettő. Pszichológus konzílium volt az egyiknek, a másiknak meg diéta....

Közben szólt a doktornő, hogy akkor kúp és körpuff, majd ugye felvétel. 

Tegnap az egyik kolléganőm a "kedvencem" volt, a másik az az, akivel tényleg szeretek dolgozni, mert soha nem tolja rám a munkát, segítünk egymásnak. A "kedvencem" meg sem mozdult, kavargatta a kávéját bőszen és nem szólt egy mukkot se, nehogy véletlenül neki kelljen felvenni a gyereket, pláne puffolgatni a nap folyamán...

Kávézgatás közben megjegyezte, hogy az éjszakásoknak biztosan nem volt ideje hűtőhőt írni. Csak annyit reagáltam, hogy ez legyen a legnagyobb bűn vagy probléma az életben.....ő a vénás gyógyszereket felejtette el a múltkor átírni másnapra...  :/

Gyereket felvettem, szobába bepakoltam, elláttam, megbeszéltük a gyógyszerelés menetét....sok gondom nem volt vele, együtműködött, lecsepegtettem neki egy infúziót. Meg is táltosodott, sokkal élénkebb lett és jobban is érezte magát :) 

A nagyobb lányokkal sok gondom nem volt, igaz nem zavartam a  köreiket, ilyen esetben csak akkor megyek, ha szükséges. Ugyanis mindig kérdezésre fáj a hasuk/mellkasuk. Hát én meg nem szoktam kérdezni :) Így nem is fáj. A hasfájdalmas mondjuk szólt, hogy fáj a hasa, kisvizit után kapott egy tabletta Rutascorbint (c vitamin), meg is gyógyult tőle......

Szintén ő bepróbálkozott a maga 16 évével, hogy lemenne cigizni...hát sajnos kiskorúként nem hagyhatja el az osztályt egyedül, így legnagyobb sajnálatomra (nem) nem engedtem le. Nem is tetszett neki, de különösebben nem hatott meg a kínja.

A másikhoz meg jöttek az osztálytársak, na őt meg nem engedtem ki az előtérbe hozzájuk, mert a másik is ment volna vele (unokatesók), én meg nem most jöttem a 6.20-al....felhívtam fegyelmüket, hogy a látogatók kettesével bejöhetnek a szobába.

Kicsivel később jött a mellkasfájós bátyja, hogy: helló...én meg: csípőbőlanyád - gondoltam magamban. Nem szeretem, ha valaki letegez, pláne, ha olyan stílusban teszi....előadta magát egy lekezelő hangsúllyal, hogy mi az,hogy én nem engedem ki a hugát a barátaihoz és egyébként is tegnap meg lett neki engedve. Nos, erre felhívtam figyelmét, az tegnap volt, ma meg ugye már ma van, és én nem vagyok a tegnapi orvos, amíg az én felelősségem a gyerek, addig sajnos a házirend be lesz tartva. És egyébként meg nem tetszik a stílusa. Igen, ezt is megmondtam. Így. Nem volt több kérdése. 

Komolyan gondolkozok azon, hogy az ilyenek figyelmet felhívom, el lehet menni pesti kórházba körülnézni, milyen helyzet uralkodik ott, nálunk meg körbe vannak ugrálva ahhoz képest. 

Nem bírom mikor lekezelően  beszélnek velem, velünk, amíg én megadom a tiszteletet, addig elvárom, hogy megkapjam. Tudok én kemény is lenni, ha kiharcolják.

A kolléganőm is felengedett, bár volt még egy beszólása...épp  a gyerekemnek kerestem anyagot a neten, mikor közölte munkaidőben nem gépezni kellene. Na megosztottam őt is, amíg elvégzem a munkámat és sokszor más helyett is dolgozom, addig be lehet ám fogni, hogy mit keresek a neten meg mit nem. Nem is szeretek munkaidőben netezni, napközben nem is lehet odaférni az orvosoktól, éjszaka meg lusta vagyok hozzá. Olvasok vagy színezek, ha olyan a kollegina akkor beszélgetünk. 

Hát ilyen volt a tegnapi napom :)

És a kiscsajtól, du, mert lemehetett sétálni, ezt kaptam: 

Csúcs éjszaka

Úgy látszik az ősz beköszöntével megszűnik az osztályon a nyugodt műszakok száma. Az éjszaka mindig nyugisabb szokott lenni, de ezt most nem mondhatom el a mostaniról. Mert minden volt, csak nyugodt nem. Volt éjjel fél 3 mire elcsendesedett mindenki. 

Ha nem az egyik, akkor a másik az amelyiknek problémája van. És itt nem arra gondolok, hogy beteg a gyerek. Mert legtöbbször nem a gyerekkel nehezebb, hanem a hozzátartozó szülővel. 

A neten nem kevés cikket lehet olvasni a kórházakban uralkodó helyzetről, panaszkodnak a szülők, milyen körülmények között lehetnek a gyerekeik mellett. Nálunk ehhez képest Kánaán van és sokszor azt gondolom, szobalánynak néznek a szülők. Azt hiszik a welness szállodában vannak és nem a kórházban. 

Türelmetlenek  a gyerekük gyógyulásával kapcsolatban is, persze vannak kivételek, mint pl az az anyuka aki csütörtök óta bent van a kisfiával (Másfél éves. A gyerek. Nem az anya.) Egyetlen problémája már csak az, hogy belázasodik és 24 óra láztalanság után lehet tőlünk hazamenni. Minden más probléma megszűnt és bár nagyon menne haza a szülő mégis megértéssel viseli, hogy nem mehet. Nem sír, nem nyafog, kellő humorral kezeli a helyzetet.

Azt is elhiszem, hogy rossz nézni a gyerek szenvedését és a tehetetlenség érzésénél talán nincs is rosszabb, de attól, hogy én adom be a gyógyszert/kúpot, attól sajnos nem hat előbb. Ki kell várni, én sem tudok jobbat. Az én gyerekem is szokott inger köhögni, nem tud aludni, bevetek itthon én is mindent és sajnos vagy sem, hát olyankor én sem alszom. Az meg nem segít, ha a szülő a gyereke előtt vagy épp azzal együtt sír. 

Kezelnem kellett azt az apukát is, akinek az volt a legnagyobb problémája, hogy nem ment a fűtés. Jelzem meg lehetett dögleni az osztályon és kint sem volt hideg....éjjel meg kitakarózva aludt, szóval no comment....

Jutott mindenből éjszakára, na. A csúcs az az volt amikor besétált egy család azzal, hogy a 12 éves srác este valami csempészős filmet nézett, majd gondolt egyet, s a látottakat átültette gyakorlatba is. Egy 8-10 cm-s műanyag lekerekített végű valamit dugott a végbelébe....csak aztán nem tudta kiszedni.

Főorvosnő megvizsgálta, nem tapintott idegen anyagot, de ki tudja hova csúszott az föl, így továbbküldtük Budapestre, előtte telefonon odaszólt a főorvosnő, de a vonal másik végén is csak nagy hümmögések voltak vajon hová tartozik sebészet vagy trauma.....kíváncsi lennék mi lett vele...

Fárasztó

Tegnap este hazahoztam a srácokat a szüleimtől. Éppen elég fáradt voltam, ezért mikor a lépcsőházban tartottunk felfelé a lépcsőkön lépdelve, elhangzott a szokásos mondat a számból:

- Ha felértünk egyből fürdés...

Mire Áron:

- Le se vetkőzzünk? 

Jajjj :D