Szülinapot tartottunk a hétvégén. Összegyűlt a család apraja-nagyja, nem volt teljes a létszám, mert tesómék fia táborban van. Ritka mikor mindenkinek egyszerre jó az időpont, nem is szoktunk belőle gondot csinálni, aki tud jön, aki nem, az majd legközelebb.
Gábor és Áron volt az ünnepelt. Sok kép nem készült, mert egyik sem szeret fotózkodni. Áron jégkrémtortát kért, azt megrendeltem neki, Gábornak pedig én sütöttem. Igazán remekül sikerült és már nem csak finom, hanem ki is néz valahogy...
Végre, egy hónap olaszországi tartózkodás után teljes anlétszám, Bence szerencsésen megérkezett.
Nagyon gyorsan elment az egy hónap, azt gondoltuk majd lesz neki honvágya és mi is szenvedni fogunk, de mire feleszméltünk már a hazaútról beszélgettünk.
A gépük nem Cataniában szállt fel, hanem Trapaniban, ez kis katonai repülőtér. Ehhez nekik 4 órát kellett autózniuk. 13 ora körül indultak és 17 órakkor már a reptérről jelenzkeztek, de a gép indulása csak 21.50-re volt írva. Hosszú egy 5 óra volt az nekik. Szerencsére a gép időben szállt fel, volt 20 perc csúszás, de a pilóta aztán behozta a lemaradést, mert éjfélkor szálltak le. Én úgy számoltam, higy éjjel 3 körül fognak az iskolához érni, de végül negyed 3-kor megérkeztek.
Mex annyira örült neki, hogy nem tudott bejönni a házba a gyerek, mert a kutya átfogta a lábát és mozdulni is alig tudott.
Még egy darabig beszélgettünk, aztán sikerüt lefeküdni aludni . Végre itthon van.
Elég kalandos az olaszországi tartózkodás utolsó két hete. Baj az nincs. Szerencsére. Vagyis nem velük. Úgy kezdődött, hogy a tanárok váltották egymást 2 hét után. A hazajövő páros nem tudott a Cataniai repülőtérről felszállni, mert a repteret tűz miatt lezárták. Átutaztak Palermóba, onnan elrepültek Rómába és onnan repültek haza Budapestre.Vagy Palermóban vagy Róbmában kellett aludniuk.
Iszonyatos meleg lett ott is, Bence 44-45 fokokról adott hírt. Ebben a hőségben aztán pont nem lehetett semmit csinálni, még a tengerpartra sem volt nagyon erejük lesétálni (ami amúgy 45 perces gyaloglást jelentett). Ezután jöttek a hírek, hogy nem csak Rodoszon vannak erdőtüzek, hanem Palermóban is, a repteret lezárták. Ezen a ponton már úgy voltam (a hét elején) nem is bánnám, ha hamarabb hazajönnének. Igazából ők nincsenek veszélyben, szóval izgalomra semmi ok.
Egész hónapban nem volt az egészségesnél nagyobb hiányérzetem a gyerek miatt. Mégiscsak most először van távol ilyen hosszú időre a családtól, de az internetnek hála jól tudtunk kommunikálni vele. Viszont a héten már azt éreztem, hogy nagyon jó lesz, ha végre megérkezik. Tegnap írta a gépük nem Cataniából száll fel, hanem Traponini-ből, mert a catániai reptéren le van zárva az a rész, ahonnan a Ryener gépek indulnak. Tervezetten 21:50-kor fognak felszállni és 23:50 kor le, de mire onnan kijutnak és hazafuvarozzák őket, lesz vasárnap éjjel 3 óra is.
Mi már nagyon várjuk.
Még a júniusi kihívásra készitettem egy minialbumot. A feladat az volt, hogy valami olyat kell alkotni amit még nem csináltál. Mindegy, hogy az uj technika vagy új forma, esetleg ha még soha nem alkottál fekete-fehér fényképpel, akkor az, a lényeg az volt, hogy számodra újdonság legyen. Eleinte gondolkozóba estem, hogy vajon mi újat tudnék mutatni, mi az amit még soha nem csináltam, aután bevillant, hogy kihívásra eddig csak nagy oldalt alkottam (30x30cm), akkor legyen most egy minialbum, abbol is olyan fajta amilyet eddig még nem készítettem, de már szerettem volna. Kapóra jöttek a májusi kirándulásunkon készült képek. Innentől már elég gyorsan haladtam, csak az idővel álltam hadilábon, mint mindig. A végeredménnyel nagyon is elégedett vagyok, s az benne a csúcs, hogy bármikor bővíthető az album. Határidőre elkészültem vele, de utána még tettem hozzá pár képet, ezek dekorálása még hátra van.
Nagyon megszakadni a munkában nem kell a gyereknek. Hétfőn és kedden be sem kellett menni, azt mondták mjd szólnak. nem szóltak. Berendelték őket szerdán reggel 8-ra, de mikor odaértek sehol nem volt senki. Ezután kiderült, hogy egy másik Fitness teremben lesznek gyakorlaton, amit családi vállalkozás keretében vezet egy testépítő pár. Szerdán délelőtt másfél órát edzettek, a csajszi irányításával, majd hazanegedték őket, de du 5-re vissza kellett menniük. Délután Bnece szeméyli edzést koordinált egy srácnak, akivel össze is haverkodtak. Bence aztán leboltolta Nino-val, hogy egyben szeretnék letolni a napi munkát, megegyeztek, minden nap 10-13 óráig kell bemenniük. A feladat nem más, mint saját magukat edzeni és edzést irányítani, nyújtást, ebmelegítést tartani. bence jól beszél és ért angolul, ezért a két csajszinak is ő fordít, akikkel be van osztva gyakorlatra. emellett a munkabeosztás mellett szabad a délutánjuk. esténként van meeting nekik meg gyakorlati naplót kell írniuk.
Szinte folyamatosan kapcsolatban vagyunk a gyerekkel - nem a mi igényünk, nekünk elég, ha reggel és este jelez, hogy minden rendben van - a társasággal vannak problémái, azt gondolta(tuk) hogy majd itt jól összekovácsolódnak, de mindenki csak a telefonját nyomkodta, Bencének viszont lenne igénye a társasági életre, beszélgetésre.
Vasárnap voltak kirándulni az Etnánál és Taorminában.
.... a felújítás is zajlik. És mint, mindig - már megszokhattam volna - soha semmi nem úgy alakul, ahogy azt kitaláljuk és menet közben legalább 3 másik variáció is képbe kerül. Nem vagyunk szakmabeliek, nem tudunk annyira előre gondolkozni és nem tudjuk annyira előre átlátni a dolgokat....megbeszélünk valamit, aztán kiderül, hogy újra kell tervezni.
Jelen pillanatban ott tartunk, hogy a kád de jó, hogy megvettük és nagyot vettünk, elfér jelszóval mégsem kerül beépítésre, mert ugye a fal kap egy gipszkarton borítást, ami miatt szűkíteni fogja a teret kb 5 cm-rel, ami nyilván arra elég is, hogy ha kádat és zuhanyt is akarunk, akkor nagyon zsúfolt lesz a fürdőszoba, s kábé megfordulni sem lesz hely de nyilván nincs igazam, amikor azt mondom, hogy szerintem családi házhoz képest kicsi a fürdőszoba - meg a konyha is, de az egy másik történet lesz, ha odajutunk a felújítással - Igen ám, de ha nem építjük be a kádat akkor a bojlert még se cipeljük le a pincébe, mert az is nagy meló (cserébe van megoldás amivel el lehet majd takarni és jól jön egy majdnem minden takarítóeszközt elnyelő szekrény). Szóval most ott tartunk, hogy bojler marad, kap egy szekrényborítást és arra a falra megy a mosógép és a mosdókagyló. Valószínűleg sikerül a wc-t is jól megcsinálni, mert akkor lehet a falba épített tartályos változat is. Nekem vannak ötleteim fejben mit és hogyan szeretnék, talán végre sikerült Gáborral is megértetnem, szóval fejben már haladunk.
Szombat délután még nekiállt kibontani a kádat, amit sikerült is neki véghezvinni, de kicipeléséhez riasztottam tesómat, mert az öntöttvas kádat én nem bírtam megemelni, a két pasi meg pár perc alatt megoldotta a feladatot. Most ott tartunk, hogy a héten teljesen lecsupaszítja a fürdőt, ami azt jelenti, hogy melegvíz sem lesz, míg a vízvezetéket ki nem cseréli, aztán a konyhában majd talán helyreáll a rend, de fürdési lehetőségünk az ugrott egy pár hétre mert persze azt sem értem miért nem lehetett negyven akárhány évvel ezelőtt abba a hatalmas házba legalább egy zuhanyzós fürdőt építeni még tiszta szerencse, hogy anyukámék is a városban laknak, nagyon messze nem is vagyunk egymástól, kocsival meg pláne, így majd átjárunk zuhanyozni és a mosást is vállalja. Macerásnak macerás lesz, de ha után lesz normális és szép fürdőszoba, akkor ezt a kis kellemetlenséget vállaljuk.
Milyen jó, hogy ma már lehetőség van a folyamatos kapcsolattartásra, bárhová is megy az ember gyereke. Szerencsénk van, mert a gyerek már rutinos, tudja, hogy időnként egy üzenetet kell dobni, hogy tudjuk minden rendben van. Most is azt kértük tőle, hogy ha lehet, akkor reggel és este jelentkezzen be, de szerintem kérni sem kellene, az edzőtáborok alkalmával már megtanulta, hogy a szülők akkor nyugodtak, ha életjelet ad.
Most sem volt ez másképp, írt amikor odaértek és utána is tájékoztatott minket. Így tudtuk, hogy bombariadó volt a repülőtéren (valaki gazdátlanul hagyott egy táskát) és ki kellett menni mindenkinek a terminálból, s emiatt csúszott több gép indulási ideje is. Én azért már kicsit izgultam, vajon mior fognak végre felszállni....eljött aztán az az idő is, amikor beszállították a gépbe őket, majd közölték velük, hogy kb még egy óra mire felszállási engedélyt kapnak. És úgy is volt. A 19.15-ös felszállás helyett 21 óra után sikerült felemelkedniük a földről. Mi természetesen, pláne én folyamatosan figyeltem a radaron merre járnak (amúgy is szoktam nézegetni a repülőket) és nyugalommal töltött el mikor láttam, hogy a gép lanol este 11 után Catania-ban. A gyerek majdnem rögtön írt is, hogy leszálltak. Innen még 2 órás autóút volt előttük a szállásig. Hajnal 2-kor jelentkezett, hogy megérkeztek.
A vasárnap kis pihenéssel, körbenézéssel és a tengerpart látogatásával telt nekik. Van egy csoport a FB-n, ahová a tanárok képeket töltenek fel (de a gyerekek is megtehetik), de amúgy a gyerek is folyamatosan kapcsolatot tart. A mai nap volt nekik megbeszélés, városnézés és a munkahely meglátogatása, utána pedig szabadprogram majd meeting. Holnap már kezdenek az egyik fitness teremben, de a mentoruk azt mondta délelőtt 10 előtt ne menjenek :)
Kíváncsian várom a fejleményeket...
...amikor Bence elindult Olaszországba egy hónapra.
Korábban már írtam, hogy lehetősége van az Erasmus programon belül a szakmai gyakorlatot Szicíliában, Palermóban tölteni, ez 4 hetet jelent. Mint nemrégiben kiderült, egy fitness teremben fognak dolgozni.
Ma délután 2-kor volt gyülekező a sulinál, onnan 2 kisbusz vitte a gyerekeket (12 gyerek+2 kisérőtanár) a repülőtérre. Lassan a beszálláshoz készülődnek, mi kpvetkük majd a Fightradaron, egyelőre a 19.15 indulás 20 órára van írva.
Éppenséggel lenne bőven téma amiről írhatnék, csak valahogy sosem jutok el odáig. Lusta vagyok, na.
Végre nyáriszünet van. Azt hittem sosem jön el. Szerintem jobban vártam, mint a srácok. Idén jobban alakult az utolsó pár hét a suliban, emlékszem tavaly még dolgozat-dolgozat hátán volt, ebben az évben valahogy lazábbra sikerült az év végi hajrá. Mind a két gyerekem jól zárta az évet, büszkék vagyunk mind a kettőre. Bence nagyon hajtott, neki csak 2 négyese lett, a többi ptps, Áronnak több négyese lett, de mindenféle szülői közreműködés nélkül érte el az eredményt. Nem szokásom bizonyítványokat megodztani a közösségi oldalakon és most sem tettem meg és nem is nagyin értek vele egyet, de ez csak az én véleményem.
Ahogy elkeződött a nyáriszünet, úgy kezdődött el itthon a felújítás is. Nekifogtunk a középső rész szétbontásának. Első körben a folyosón lévő csempét verték fel és Áron szobájának sz ajtaját szedték ni. Azt gondoltuk nehéz lesz kivenni, mert azt még apósom szerkesztette meg vasból, de elég könnyen sikerült kiszedni. Ezen fellendül e Gábornak az az ötlete támadt, hogy üljünk autóba és vegyük meg a beltéri ajtókat. Beültünk és az első OBI-ig meg sem álltunk. Az én kérésem volt, hogy tegyünk egy kört arrafelé is, hátha találunk színben, méretben és árban is megfelelőt. Találtunk. Vettünk is 3-at. Ugyanolyan színűt nem kaptunk, mint ami lent van, de nagyon hasonlót sikerült vennünk, úgyhogy most örülök.
A következő lépés volt a fürdőszobában a csempe leverése, bár ezt aztán nem teljesen vitte végig Gábor, egyelöre meghagyta a vizes dolgokat, hogy tudjuk használni, de igy hozzáfér a vizcsövekhez és a bojlert is a pincébe akarjuk száműzni.
Hagy ne mondjam, hogy ez még akkori design amikor építették a házat, azóta kb semmi változás nem történt itt, ennek is már lehalább 38 év minimum (a mosogép már az enyém). Utáltam minden miliméterét és akkor még enyhén fejeztem ki magam.
Közben a folyosón lévő térelválasztó gipszkarton falat is megalkotta a mester. Itt csak egy korlátszerűség volt ami nem is tudom mire volt jó, mert még a leeséstől sem volt hivatott megvédeni, ha meg oda volt pakolva az látszott a nappaliból, szoval szép sem volt. Amugy ide tervezem az alkotós sarkomat.
A bejegyzés egész héten íródott....
Múlt szombaton került megrendezésre városunkban a Ronin Kupa. (mondhatnám, hogy nem volt időm, de inkább lusta voltam írni róla)
A srácok már mentek kora délelőtt, én dél körül csatlakoztam hozzájuk. Szép számmal összegyűltek a versenyzők még a határon túlról is, úgyhogy nyugodtan nevezhetjük nemzetközi versenynek is.
Áron küzdésben indult, Bence pedig segédbíróként debütált a versenyen (vizsga majd a nyári táborban lesz neki).
A szervezés elég jól sikerült, tartották az időt is, bár nyilván volt némi csúszás, de nem órákban volt mérhető. Szerintem remekül meg lett szervezve, köszönet Tibi sensei-nek, aki átvette a Kyokushin Karate vezetését Sihan halála óta. Eddig csupa kedvező változásokat vezetett be, a kölykök is szívesebben járnak edzésekre, táborokba, versenyekre.
Bence jól el is fáradt a feszült figyelmébe, ami a biráskodással járt, azt mondta szerinte nem is ment jól neki, de ez kivülről egyáltalán nem látszott, a gyerekek, akikkel egy egyesületbe jár, és akiknek edzést is szokott tartani mind ámulattal néztek rá. Eddig is kábé Istennek tartták, hát még most.
Áron ügyesen helytállt, harmadik helyen végzett (nem szeret ám küzdeni).
A nap jól sikerült, mindenki jól érezte magát.
