Hogyan költsünk el félmilliót pár perc alatt?

 Semmi más nem kell hozzá, csak egy telefon/laptop és internet. Már hónapok óta nézegetem a sütőt, főzőlapot és a mosogatógépet. Ezerszer körbejártam már a témát, elolvasta amit csak lehetett, összehasonlítottam a termékeket, kikértem ismerősök/kollégák véleményét....

Egy ideje már biztos vagyok benne, hogy Elektrolux lesz, még a pontos termékeket is kinéztem, ki is írtam egy jegyzetlapra, cikkszámmal együtt. A héten volt az asztalos ismét, hogy átbeszéljük a dolgokat, de most már kellenének a gépek is a pontos méretek miatt. Ma újra gép elé ültem, s átnéztem mégegyszer a lehetőségeket, a nagy kutakodásban bele is botlottam egy videóban, amin épp a sütőt mutatja be egy csaj, mert ő is ilyet használ, így kábé biztos is lettem a dolgomban. 

Amikor kitalálom, hogy mit szeretnék, onnan már nehéz eltántorítani, mert mindent ahhoz hasonlítok, s általában nem ugorja meg más. Két dologhoz ragaszkodtam: a főzőlap összekapcsolható zónás legyen, a sütő pedig pirolitikus tisztítású. 

Az Elektrolux oldalán most volt egy 15%-os kuponkedvezmény is, így még spóroltam is egy kicsit. Ráadásul még ingyen ki is szállítják, ami igazán szimpatikus, mert ha itt venném helyben valamelyik üzletben, még azt is ki kellene fizeni. Amúgy szerintem marha vicces, hogy valahol otthagysz egy csomó pénzt és akkor még kb 10 ezerért kihozzák, de nem ám segítenek behozni....nem....csak a kapuig szállítják. Itt meg elvileg be is hozzák. 

Már csak páraelszívót és mosogatótálcát kell néznem. Na meg a járólapot/csempét....Mondjuk az első kettő is ki van nézve, csak meg kell rendelni.

Az élet megy tovább

 Ezt Apukám mondta mikor az ő apukája meghalt. Már nem emlékszem milyen apropóból, de az értés a mai napig bennem van, hogy hogyan mondhatott ilyet, amikor most halt meg az apukája....nagykorú voltam már, de még otthon laktam, tanultam és dolgoztam, s nem értettem. Azóta már számtalanszor bebizonyosodott, hogy valójában egy nagy igazságot mondott akkor. Mert az élet tényleg megy tovább. Akkor is, ha a világom összeomlik, ha úgy érzem megfulladok. Az élet megy tovább.

Olyan, mintha nem is velem történne ez az egész, mintha már ezer éve megtörtént volna és nem friss a dolog. Pont takarítottam itthon mikor csörgött a telefonom és Anyukám hívott. Tudtam abban a pillanatban, hogy mit fog mondani mikor megláttam a kijelzőn a nevét. Számítottam rá mégis arcul csapott. Hogy az én erős Apukám szíve megszűnt dobogni. Tudtam, hogy csak napok kérdése lesz, mikor szombaton az orvos közölte a lesújtó híreket, hogy nincs tovább....Azt hittem sokkal előbb bekövetkezik, de a szervezete még bírta. Még kedden bementem hozzá, bár nem tudtam sokáig bent lenni, a szívem szakadt meg, ott zokogtam a kezét fogva, a fejét simogatva és elmondtam neki mindent amit csak lehetett. elmondtam, hogy hálás vagyok, hogy Ő az Apukám, megköszöntem, hogy felnevelt, elmondtam mennyire nagyon szeretem Őt és szerettem akkor is mikor valamiért szigorú volt velem (nem sok ilyen alkalom volt). Elmondtam, hogy örülök, hogy eddig része volt a gyerekeim életének, hogy ők is nagyon szeretik és most nagyon szomorúak. Kértem várja még megy anyukámat és tesómat, - akik végül szerdán voltak bent nála, - de utána menjen, elengedjük bármennyire is fáj ez nekünk, már várják őt a szülei, a testvére....és mindig velünk lesz, mindig gondolni fogunk rá. 

Miután kijöttem tőle, nagyon sírtam, mondtam is Gábornak, hogy nem szeretném már így látni Őt, nekem ez nagyon megterhelő. Ezt másnap Anyukámmal is megbeszéltem, de tudtam, ha menni fognak még hozzá én is ott leszek majd.

Apukám meghallgatta kérésemet. Anyukámék még szerdán voltak nála és csütörtök reggel elment....

Végtelenül szomorúak vagyunk és rettenetesen fáj a hiánya, de valahol egy megnyugvás is, hogy vége van. Tudom, hogy Ő nem szenvedett egy pillanatig sem, de akkor is. Már békésen alhat.

Csütörtökön a hír hallatán zokogtam egy sort, majd folytattam a dolgomat, mert az élet megy tovább. Éjszakás voltam, s megtehettem volna, hogy itthon maradok, de nem akartam senki életét felborítani, Gábor itthon volt, így a gyerekek sem maradtak egyedül. Áron nagyon sírt mikor elmondtuk, de sikerült megnyugodnia. Tudták, elmondtuk nekik már az elején, hogy sajnos annyira pici az esély az életben maradásra és akkor még nem beszéltünk, hogy mennyire épülhetett volna fel....

Pénteken délelőtt el kellett mennünk Salgótarjánba a kórházba, mert ki kellett tölteni a boncolás mellőzését kérő papírt, de mint kiderült, ehhez csak Anyukám kellett, nyilván nem hagytuk volna, hogy egyedül menjen, akkor sem, ha ezt tudjuk. lehetőség volt még megnézni, de én semmiképpen nem akartam, aztán végül ők sem, így nagyon gyorsan végeztünk is. 

Itthon aztán bementünk a temetkezési vállalkozóhoz, hogy elindítsuk a folyamatot. Ők mindent elintéznek, csak ki kellett tölteni a papírokat. Apukám nem akart temetést. Azt mondta hamvasszuk el és szórjuk szét....ezzel mi egyet is értettünk, csak szerettük volna, ha azért van egy hely a temetőben, ahová ki tudunk menni. Egyikünk sem az a fajta, aki állandóan oda szaladgál, igaz, nagyon közeli hozzátartozó eddig nem is volt ott. Nagyszüleim Pesten és Varsányban vannak eltemetve, oda sem rohangálunk hetente....végül sikerült megállapodnunk. Kiválasztottuk az urnát, és végül egy urnasír mellett döntöttünk. Így ugyan lesz temetés, de mégsem az a hagyományos sírhely lesz, mindannyian az egyszerűség hívei vagyunk. 

Látszólag ugyanúgy éljük a mindennapjainkat, mint a tragédia előtt, de az én lelkemben dúl a vihar és nyilván még fog is, de el kell fogadni, hogy az élet már csak ilyen.

09:15

 Ekkor dobbant utoljára Édesapám szíve….

Nincsenek szavak….

Rémálomból valóság

Március 16-án este a rémálmom vált valósággá. 

Munkából hazaérve már a kapun léptem volna be, mikor Gábor hívott -ő dolgozott- hogy merre vagyok, mert édesapámat élesztik újra a kollégái. 

Azonnal rohantam át, az utcába érve láttam, hogy a ház előtt egy mentőautó és két ügyeleti autó torlaszolja el az utat. Apukám a földön feküdt és Lucassal reanimálták, ballonnal lélegeztették. 5 ampulla Tonogent toltak bele, se pulzusa alig volt érezhető. Mikor a hatodikat kapta, akkor odatérdeltem mellé s megfogtam a kezét. A pulzusa egyre erősödött, légzése nem volt és nem tért magához. Először azt gondolták infarktus, de később kizárták a kardiológiai okot. Bevitték a sürgősségire, de sok jóval nem biztattak. 75 éves, dializált beteg, túl hosszú ideig tartott az újraélesztés. Az ITO nem vette át, mert nem tért magához, szerintük agyhalott. Kegyetlen egy dolog ezt így hallani, akkor is, ha látom és tudom, hogy esélye nem sok van. A sürgősségin nagyon rendesek és emberségesek voltak, nem mondtak le róla rögtön, de nem is hitették el velünk, hogy minden rendben lesz. 

Reggelig ott volt, majd csináltak neki röntgent, cz-t, eeg-t, ahol azt látták, hogy egyik oldalon van agytevékenység, a másikon nincs. Még ekkor is volt egy hajszál reménysugár, bár akkor is tudtuk, ha magához is tér ki tudja mennyire sérült, mennyire épülhetne fel. Viszont így az intenzívnek át kellett vennie. Végül nem itt helyben, hanem a megyeszékhelyen vették át, oda jár dialízisre is. 

Nagyon rendesek voltak, minden kezelést és lehetőséget megadtak neki. 

Szombaton voltunk bent nála, akkor viszont az összes reményt elvették tőlünk, bár nyilván a lelkünk mélyén tudtuk, hogy ez lesz. Nem tért magához és sajnos a vizsgálatok azt mutatták, hogy már nem is fog. Olyan mély kómában van, hogy innen nem jön ki az ember. Konkrétan az agyának az a része működik ami a keringésért felel, de ennyi. Leállították a kezeléseket, mert felesleges a szervfentartás is, sajnos nem fog magához térni. 

Szörnyű ezzel szembesülni, akár laikus vagy, akár nem. Borzasztó arra várni, hogy telefonáljanak….

A doktor nagyon rendes és kedves volt és annyira emberségesen fogalmazott: elindult az úton… a gépről nem kapcsolják le, de szépen lassan el fog aludni. 

Nehéz időszak ez lelkileg, mindenkit megvisel. 

Tizenegyedik hét

 Pénteken este belebotlottam egy receptbe a neten, egy gyors zsemleféleségbe, annyira guszta volt, gondoltam kipróbálom. gyorsan el is készült és frissen egészen finom is, de ha legközelebb csinálok a túrót kihagyom belőle (azért tettem bele, mert volt kimaradva itthon)

Szombaton, március 8-án a gyerekek Pilisre mentek edzésre. A magasöveseknek kötelező résztvenni 3 szemináriumon a vizsgához. Annyira nem voltak feldobva, mert korán kellett kelni és jól el is fáradtak délutánra, bár időben hazaértek.  Amíg nem voltak itthon gyorsan főztem, zöldséglevest, krumplipürét és rántott csirkemellet, még egy sütit is összedobtam, bár szerintem az első és utolsó alkalom volt, hogy így készítettem. Sima kekszes alapra puding és tejszín keverékét öntöttem, majd még egy réteg keksz, krém következett, aztán a tetejére szintén kekszet tettem és csokival leöntöttem. valószínűleg nem volt türelmünk kivárni, hogy összeálljon, ezért folyt mindenfelé, de én nem szoktam a pudingot a tejszínnel összekeverni, szerintem ezután is a szokott módon fogom készíteni. Délután családi filmezést rendeztünk, így ünnepeltük a nőnapot, mondtam a virágtól eltekintenék, a csokit meg úgyis a fiúk eszik meg Gáborral az élen, így  megnéztünk egy régebbi filmet, az Ál/Arc című filmet Nicolas Cage és John Travolta főszereplésével. Annakidején nekünk az egyik szeretem film volt. Ami csoda, hogy nem aludtam be rajta. 

Vasárnap nappalos voltam, s nem is volt rossz napunk, igaz dolgoztunk, de nem szakadtunk meg, szerencsére az ügyeletről sem érkezett gyerek. Visszakaptuk Pestről Lacikát, a két hónapos nem hazaadható babát, át is kereszteltük Jávorszky MaLackónak, mert állandóan röfög :) Szűkebb a légútja ezért ad ki ilyen hangot. Amúgy nagyon cuki, de ágybetegsége van, ha leér a feneke vagy a háta az ágyra, akkor nekiáll sírni. gyorsan megtanulta, hogy kézben lenni a legjobb. 

Hétfőn szaladgálós napom volt, Gábor dolgozott, így rám maradt a srácok fuvarozása, amúgy meg nem is emlékszem már mit csináltam aznap. Jahh...vasaltam, délután meg Áront vittem fodrászhoz is. 

Kedden ismét nappalos voltam, enyém volt a MaLackó, de a főnővér és az orvosok is besegítettek, dajkálták őt helyettem, míg én végeztem a dolgomat. A szobát átrendeztem, mert sehogy nem fértem el, semmi nem esett kézre, kíváncsi leszek úgy hagyják-e mire legközelebb megyek. Feljött a védőnő az újszülöttről, hogy felkészítsen minket, van egy 28 hetes terhes anyuka, aki ikreket vár (van már 9 gyereke, a legkisebb 3 hónapig volt nálunk mire nevelőszülőkhöz került), s ezek sem lesznek hazaadhatók. én meg mondtam ide biztos nem jön, mert az ajtóra nincs kiírva, hogy: GYEREKOTTHON. Hát a lófasznak is van vége! Nagyon remélem megcsászározzák aztán kiszedik a petefészkét minimum vagy elkötik, de jobb lenne, ha kipakolnák, mert az a tuti. 

Végére értem egy újabb sorozatnak a Netflixen, most az Édes Magnóliákat néztem meg, kíváncsi vagyok lesz e következő évad. Most több olyan sorozatnak is kijött új évada, amiket szoktam nézni: 

- Lídia ügyvédnő

- Az igazság ára

- Virgin River

- Édes Magnóliák

- Éjjeli ügynök 

És még van egy pár....,legalább hamar elmegy az utazással töltött időm, mert csak akkor nézek sorozatot amikor jövök- megyek a munkába.

Tegnap (03.12.) főzős napom volt, Áron gyümölcslevest kért, Bence soktésztás kínai levest, Gábor meg zacskós levest, ezekkel nem is volt nagyon sok dolgom. A fiúk a tejszínes-kukoricás csirkemellre szavaztak pennével, mellé egy brokkolis-tejszínes-csirkés spagettit is csináltam, desszertnek meg egy felfújt féleséget, mint a múltkor, csak ismét összeesett, amúgy ízre finom. Vettem már kukoricakeményítőt, kipróbálom azzal is, de gyanítom, hogy akkor is össze fog esni...

Ma szintén szaladgálós napom van, Áron a szokásos időben ment suliba, Bence csak fél 11-re, de Gábor az ügyeleten 8 után végzett, utána rögtön a fodrászhoz kellett vinni....mára nem terveztem nagy dolgokat, haladni szeretnék a Memory planner-el, de még nem jutottam hozzá, mert közben nyaralást is nézegetek. 

Nyaralás....mindig nehéz ügy, hogy hova menjünk. Egy biztos, belföld. A szállás.hu-n szoktam nézelődni, aztán majd csak alakul valahogy. Olyan árak vannak már....így elkezdtem olyat nézni ami all inclusive ellátással van. találtam is három egészen szimpatikus ajánlatot, de mind messze van, összegben kb 800 ezer ft, négyünknek, Bence pedig már felnőttnek számít. Próbáltam valami közelebbit keresni, így jutott eszembe Cegléd, mert ott a strand is egészen jó. Innen pedig Cserkeszőlő ugrott be és találtam is egészen jó ajánlatokat, igaz itt max félpanziós ellátás van (amúgy ehhez sem ragaszkodunk, szeretünk a saját tempónkban, a saját választott időnkben enni, pláne azt amit szintén mi választunk). Volt már nagyon jó és kevésbé jó tapasztalatunk is félpanzióval, igaz én nem vagyok nagyon válogatós, de rajtam kívül a többiek kicsit nehezebb esetek. Most írtam az egyik hotelnek, hátha lenne egy jó ajánlatuk, ha nem akkor van még miből válogatni. Még azt sem döntöttük el, hogy csak magunk megyünk vagy barátokkal együtt. Természetesen a többieknek: mindegy. Megvárom az ajánlatot, aztán majd gondolkozok még, de szeretném minél előbb lefoglalni. 

Ma beugrottam még az egyik építkezős boltba is, mert lassan ki kellene választani a járólapot és a csempét a konyhához, meg megnéztem a gránit mosogatót is. Találtam szép járólapot és csempét is, bár én ilyen fali panelt szerettem volna, de az asztalos lebeszélt róla, nem zárkózom el az egyéb megoldás elől, s találtam is olyat, ami tetszik. Elvileg jövő héten találkozunk az asztalossal, hogy pontosítsuk a konyhabútor részleteit. Nem is tudom akarom-e ezt az egészet :)). Persze igen, mert vágyom már arra, hogy szép és normális legyen a konyha is, másrészt meg a kupi amivel jár, azt nehezen fogom viselni és még mindig nem tudom hová fogok pakolni. És akkor arról még nem beszéltem, hogy hogyan fogok főzni......

10. hét

 Már megint elszaladt egy hét, én meg nem jegyzeteltem. Igaz nagyon nincs is miről, nem is tudom mit fogok megörökíteni az MP-be....

Hétfőn és kedden szabadnapos voltam, de semmi említésre méltó nem történt a szokásos dolgokon kívül. Főztem, mostam, vasaltam, takarítottam, gyerekeket hurcolásztam. Kb ennyiben ki is merültek a napjaim. Ja, Mexet elvittem sétálni. 

Végre tavaszi az idő, csak nehogy böjtje legyen még ennek, aztán még majd megfagyok a hónap második felében. Olyan jó, hogy végre nincs hideg, süt a nap, jobb is a kedvem, sokkal hatékonyabb is vagyok a teendőket illetően. Mex meg élvezi a napon való lustálkodást. Olyan álmos feje van, ha kimegyek és felébred :)

A munkában sincs változás, mindig van mit csinálni, mostanában nem jut időnk a láblógatásra, valahogy egész nap mozgásban vagyunk. Nem szaladgálunk fejvesztve, nem szakadunk meg, de mindig van valami. Nincs is ezzel semmi gond, de estére már szólni sincs kedvem. Az is jó, hogy már világosodik mikor jövök-megyek, igaz reggel azért még sötét van, de délután már legalább nem kell botorkálnom, bár majd az óraállításkor kicsit visszaesünk ebbe is.

Egyre több kacifántos eset érkezik hozzánk, komolyan mondom úgy érzem, hogy a gyámügynél dolgozok. Mindig akad egy-egy nem hazaadható gyerek vagy olyan, akit ki kell emelni a családból és hát hova teszik: Naná, hogy egy fekvőbeteg osztályra a betegek közé. Nem baj, majd beteg lesz az a gyerek is előbb-utóbb. 

Tegnap éjszakás voltam és már majdnem volt egy kis nyugalom, mikor éjfélkor beállított a mentő a rendőrökkel együtt. Hoztak egy 2 éves kislányt, aki nem beteg, de az édes anyukája hulla részeg és bántalmazta a nagyobb gyereket (nagyobb gyerek 17 éves), akit apuka behozott a sürgire, onnan továbbirányították a Heim Pál kórházba hasi ultrahangra - van e valami sérülése a bántalmazást követően - a kislányt meg nem tudták hova tenni, így lepattintották hozzánk. Anyukát amúgy bilincsben hozták. 

Na a kislányt át kellett öltöztetni, mert be volt pisilve, ruha persze nem volt nála másik, így feltúrtuk az osztályt, találtunk pelenkát is, majd gondoltuk elalszik, mert nagyon fáradt. Hát nem. Kapott Fenistil cseppet is, de meg sem hatotta. Amikor le akartuk tenni a kezünkből, nekiállt ordítani, tehát még a kiságyba sem tudtuk betenni. Utána adtunk még neki gyógyszert, amivel elértük, hogy legalább lefeküdjön a matracra - az irodába tettem be egy matracot, arra húztam egy lepedőt, párnát és takarót is kapott, gondoltam ha nem tudok mellette lenni, mert dolgom van, innen nem esik le. Nézett egy kis mesét, de utána olyan jó kedve kerekedett, hogy nekiállt a saját nyelvén énekelgetni meg kurjongatni, aztán csal elcsendesedett és elaludt. 

A kolléganőmmel konzultáltam napközben, kiderült apuka nem vitte el a gyereket a Heim Pálba, az anyuka marihuánát is fogyasztott, értesítve lettek a megfelelő hatóságok, először nem akarták hazaadni a gyereket, de végül mégis megkapta az apuka. Részleteket nem tudok. Gondolom nem most kezdődtek ezek a problémák, nem tudom gyámügy vagy gyerekvédelem képben volt-e már eddig is vagy csak most lett nekik jelezve, de nagyon jó lenne, ha országos szinten megoldást találnának erre, mert nekünk nincs kapacitásunk az ilyen felügyeletre. Most is tele volt az osztály, 3 gyerek oxigénen, a többi vagy fulladozott vagy hányás-hasmenéssel küzdött, folyamatosan érkeznek az ambulánsok, akiket ha nem is kell felvenni, de ellátni igen és az nem 2 perc....szóval senki nem ér rá a gyerek után szaladgálni vagy egy kisebbet dajkálni - még az etetés és tisztázás is kihívást jelent - és megmondom őszintén nem is az én feladatom. Ha az anyja ennyire idióta, hogy nem gonoskodik a megfelelő körülményekről és nem tudja ellátni a gyerekét, azonnal örökbeadhatóvá nyilvánítanám.

Alkalmas

 A hétvége munkával telt nekem, szombaton éjszakás voltam, s dolgoztunk is egész éjjel, az OMSZ 3x is jött, ebből egyiket hazaengedtük, mert kutya baja volt az 5 hónaposnak, szerencsére, meg amúgy helyünk sem volt ahova tehettük volna. A lényeg, hogy csak eljött a reggel....

Bár csak mostanra ígérték, de már szombaton fent volt a suli honlapján, hogy az alkalmassági vizsgán a tanuló megfelelt vagy sem. Természetesen gyorsan le is csekkoltam - okmányazonosító alapján - , Áron mind a két szakra megfelelt, most egy kicsit fellélegezhetünk, csak felveszik valamelyik szakra. Sport szakon egy tanuló nem felelt meg, de szerintem az pont az, aki ötödiknek írta be ezt a szakot. Amúgy meg nem értem, szerintem középiskolában 3 helyet megjelölni bőven elég, kizártnak tartom, hogy egyik helyre se vegyenek fel valakit, vagy ha igen, akkor ott már valami baj van. 

A héten csütörtökön lesz a rendészeti szakra is a felvételi, ezt úgy kellett kinyomoznom, de időpontot még mindig nem tudok. Viszont lehet oda el sem kell mennie, mert az első két hely valamelyikére tuti bejut. 

Összefoglalom az elmúlt hetet

 Február 22. Szombat

Megtartottuk Apukám szülinapját, de erről írtam is, viszont délután olyan rosszul éreztem magam miután hazaértünk, hogy kb még a hajam szála is fájt, nem esett jól megmozdulni sem. Egy Rubophen tabletta társaságában feküdtem le. 

Február 23. Vasárnap

Reggel, bár nem éreztem túl jól magam, de elvittem Gábort dolgozni, de még visszafeküdtem pihenni mikor hazaértem. Délelőtt Áront vittem el úszni, de annyian voltak, hogy be sem ment. Én délelőtt kitaláltam, hogy szerintem nem kell nekem dolgozni menni a következő héten, inkább maradnék gyógyulni, ezt a szándékomat meg is írtam a főnővérnek, aki áldását adta - nem kellett helyettest keresnie, mert hárman voltunk beosztva nappalra és éjszakára is - de később jobban lettem, így délután megírtam neki, hogy mégis be tudok menni, nincs semmi gond. 

Február 24. Hétfő

Be is mentem dolgozni, nem is voltam rosszul, egy fájdalomcsillapítót azért vettem be. Napközben sem volt bajom, szerencsére nyoma sem volt a hétvégi rosszullétnek, így a munka is ment rendesen, volt is mit csinálni. Áthelyeztünk egy kislányt, mert tüdőgyulladása volt és folyadék is felgyülemlett, be kellett, hogy csövezzék szegényt. 

Február 25. Kedd

Csak éjszakára kellett mennem, de azért időben keltem, mert Áront vinni kellett a suliba, Bence meg később ment. Délelőtt a szokásos házimunkát végeztem, s mire azzal készen lettem indulhattam is dolgozni. Este már éreztem a nátha jeleit, egyre többet tüsszögtem és fújtam az orromat, de azért nem kellett helyettem dolgoznia senkinek. Volt is mit csinálni, mert jöttek az ambulánsok az ügyeletről és a mentő is megérkezett hajnali 3-kor. 

Február 26. Szerda

Nagyon vártam, hogy hazaérjek, mert ekkor már rendesen küzdöttem a megfázással, egy gyógyszer társaságában le is feküdtem. Jobban is lettem mikor felébredtem. Összeszedtem a gyerekeket, de átrendezték a napomat, mert Áront el kellett vinnem úszni, Bence meg később végzett. Ekkor már ismét nem voltam túl jól, szerencsére Bence el tudott menni Áronért mikor végzett én pedig pihenhettem. 

Szerencsére a gyerekek már elég nagyok ahhoz, hogy önállóan le tudjanak feküdni, így én időben ágyba kerültem, szintén Rubophennel. Annyira rázott a hideg, hogy két paplan alatt is majdnem meg akartam fagyni. 

Február 27. Csütörtök

Reggel csurom víz volt az ágyneműm, így azt moshattam ki, valószínűleg sikerült belázasodnom, bár nem mértem. 

Áront elvittem az első 3 órára, majd mikor Bencét kellett vinni, Áront hazahoztam, mert ma volt a felvételi a középsuliba. Délelőtt próbáltam magam helyrehozni, valamennyire sikerült is, így különösebb rosszullét nélkül meg tudtam oldani, hogy ott legyek vele a felvételin. Először az uszodába kellett menni, itt 50 métert kellett neki úszni a választott úszónemben. Mondjuk szerintem ezért az 50 méterért igazán kár volt bevizezni magát....Később a suliban kellett megcsinálni a feladatokat, amit pontoztak is. Nem voltak sokan a felvételin, az edzői és instruktori szakon összesen 24-en jelentek meg, s ebből 4 gyerek nem első helyre írta ezt. Szóval szerintem mindenkit fel fognak venni. Neki még jelenése volt egy elbeszélgetésen is, mert a második helyen a mentőápoló szerepelt, de igazából  egy laza beszélgetés volt csak, a tanár tanítja Bencét meg tanította Gábort is, így tudják hova tartozik a gyerek. 

Szerencsére aránylag időben végeztünk, így délután volt esélyem a scrapbookos játéknak nekiülni. Vészesen közeledett a leadási határidő, s bár kitaláltam, hogy mit alkossak nagyobb falatnak bizonyult. Tudtam, hogy necces lesz, nem biztos, hogy be tudom fejezni. Gondolkoztam is rajta, hogy elengedem a játékot, de csak nem hagyott nyugodni. Végül sikerült befejeznem és neveznem vele, de nem lett életem legjobb alkotása. 

Február 28. Péntek

Sok kedvem ugyan nem volt, de be kellett mennem dolgozni. Majdnem volt egy laza napunk, de aztán mégsem. Délutánra annyira összeszaladt a munka, hogy már nem is tudom hány gyereket vettünk fel, egy egy hónapos ikerpárt meg áthelyeztünk Pestre, mert a kislány nem volt jól, RSV pozitív volt mind a két baba, de az egyiknek nagyon kellett az oxigén, amit nálunk is megkaphat, csak éppen az értékei alapján, jobb ha intenzív osztály közelében van, mert olyan gyorsan romolhat az állapota az ilyen piciknek, hogy végzetes is lehet. 

75

 Megünnepeltük Apukám szülinapját. Ebédre mentünk, így főznöm sem kellett és éjszakai műszak után jól is esett, hogy semmit nem kell csinálnom. Csak mi mentünk át, mert tesómék nem voltak itthon, ők most vasárnap mennek. Mehettünk volna mi is, csak akkor Gábor megint kimarad, mert ő dolgozni fog. Jó volt ez így. A torta finom lett, igazán büszke vagyok magamra.

Próba alkalmassági

 Áronnak délután volt lehetősége részt venni a próbaalkalmasságin, hogy képben legyen mit is kell majd csinálni a felvételin. 

Tegnap este mutatta nekem a feladatsort, de nem akartam elhinni, hogy ezt így maguktól kell csinálni. Bencének még egy játékpályán kellett végigszaladnia ehhez képest, nem volt egy bonyolult dolog. 

A próbán kellett szembesülnöm, hogy de igen, ezeket a feladatokat nekik már gyakorolni kellett volna (amúgy tök jó, hogy időben informálnak erről mindenkit). Áron a felét nem csinálta, szerintem ott el is ment a kedve az egésztől....bezzeg a sportiskolából érkezőket a tesitanár erre felkészítette Áron tesitanára meg állítólag azt mondta, majd HA LESZ IDEJE ÁTVESZI VELÜK. Hát köszi...nem jövőre kellene. Merthogy állítólag ezt az iskoláknak kiküldték. 

Nem egy megtanulhatatlan feladatsor, kis gyakorlás és menni fog....de mondjuk szerintem ezt ott kellene majd elsajátítani nekik az évek során hogyan építsenek fel egy gyakorlatsort, de ez az én véleményem. Azzal sem értek egyet, hogy fejen és kézen állni tudni kellene a cigánykerékről meg ne is beszéljek. Ezek olyan gyakorlatok ami nem megy mindenkinek. én sem tudtam, max fejenállni....de már azt sem. A fiúktól pl miért nem kérnek inkább fekvőtámaszt? Vagy miért nem lehet azt is választani, mert fel van sorolva vagy 8 talajgyakorlat, amiből 5-öt be kell mutatni...akkor lehetne fekvőtámasz vagy kento is közötte, hogy a srácok is megtalálják benne azt ami jobban megy nekik. Mondtam Áronnak, mutassa be a barnaöves kata-t, aztán majd beszélgessünk a sportról. 

Elég kevesen jöttek el a próba alkalmasságira, kíváncsi leszek a felvételin mennyien lesznek majd. Ott úszással fognak kezdeni. Ez is...50 métert kell úszni a választott úszónemben (eddig oké), szabályos indulással és szabályos fordulással....aham...és megtanította nekik valaki? Mert amikor a suliból úszni jártak, akkor ott az volt a cél, hogy a gyerek kb be merjen menni a vízbe. Az ényém tud úszni kiskora óta, de szabályosan fordulni szerintem nem tud, mert soha nem volt téma, hogy azt hogy kell, versenyre meg ugye sose járt. legalábbis úszásból, a karate versenyeken meg viszonylag ritkán kell medencében úszni és fordulni. Ez is olyan szerintem, hogy legyen egy vízbiztonsága a gyereknek, tudjon úszni, de a szabályos dolgokat meg majd az 5 év alatt megtanítják. Ha mindent tudni kell a felvételire, akkor ott mit fog tanulni?

És amit még megjegyeznék, hogy a próbán sok lány volt, fiú viszont csak kettő....

Őszinte leszek jobban örülnék, ha a mentőápolásra jelentkezne, de nyilván erőltetni nem akarom.