Párkány 2026.08.11.

Strandolást terveztünk Párkányba. Reggeli után el is indultunk, s bár hétköznap volt, elég sokan voltak. A strand nagy, sok medence van. Egyetlen hátránya van, a napozóágyak itt fix helyen találhatóak, majdnem mindegyik foglalt is volt - lehet valaki csak rápakolt, s nem bérelte ki, mert ha bérelsz, megadják melyik számú napágy a tiéd, s ha valaki fizetés nélkül elfoglalta, akkor azt el tudod küldeni onnan - de nem problémáztunk ezen a kérdésen, vittünk strandolós plédet (nem tudom mi a neve) meg van egy egyszemélyes kis matracunk, csak éppenséggel nem kényelmes a földön fetrengeni. éppen ezért sokat voltunk a medencében :)

Először a melegvízben ücsörögtünk Vikivel, aztán csatlakoztak a többiek is. Gábor természetesen nem tudta megállni, hogy ne nyomjon le a víz alá....A gyerekeket délelőtt alig láttuk, mindig valamelyik csúszdán voltak épp. 

Ebédre én sajtos-tejfölös lángost ettem, a többiek a szokásos rántott csirkét hasábburgonyával. Utána pedig ittam egy frappét.

A délutánt egy másik medencében ücsörögve töltöttem Vikivel, a gyerekek is ott játszottak Rékával, majd egy idő után elmentek ugrálni, csúszdázni, mi meg csak beszélgettünk és beszélgettünk, a vízben meg jól meg is kapott minket a nap. Áron sem maradt ki a buliból, addig nem nyugodott míg le nem tudott nyomni a víz alá, így neki is meglett az öröme. 

Este játszottunk egy logikai fejtörővel, kevés infó alapján kell kitalálni a történetet. Pl: A mezőn találnak egy meztelen holttestet és egy gyufaszálat mellette. Mi történt? Egyvalaki tudja a történetet, neki lehet kérdéseket feltenni, de csak igennel és nemmel felelhet... Jó kis játék, interneten is sok történet  van, de lehet kapni ilyen tematikus kártyákat is. 

 Esztergom 2026.08.10.

Már tavaly megbeszéltük, hogy idén elmegyünk a barátokkal tekerni egyet. Nyár elején le is foglaltuk a szállást Esztergomban, 3 nap, 2 éjszaka. A program az volt, hogy első nap biciklizünk, második nap strandolunk, a harmadik napot meg majd kitaláljuk. 

Reggelről indultunk, s korán érkeztünk, a szállást még nem tudtuk elfoglalni, de a kocsikkal be tudtunk állni az udvarba, átöltöztünk és biciklire is pattantunk. Ekkor még mindenki mosolya őszinte volt. Az idő nem kímélt minket, hétárgra sütött a nap, nem is fáztunk. 

Az első pár km nagyon jól telt, bár nekem fájt a fenekem, kb 300 méter után, de így jár az, aki nem szokott bicajozni. A cél Pilismarót volt, kb 18,5 km. Útközben többször is megálltunk, először a Dunaparton, nem feltétlenül a pihenés miatt, inkább a szép táj és a látvány miatt, majd innen továbbindulva, egyre jobban fáradtunk. Nagyon meleg volt, Réka 3 éves korára való tekintettel, gyerekülésben utazott, azért vele kihívás volt tekerni, bármennyire is barátságos volt a terep. 

Nehezítette még a terepet, hogy volt egy 3 km-es szakasz, amit az autóúton kellett megtenni (bicikliút része volt, csak nem volt az útburkolaton feltüntetve), s az sem segített, hogy kifogytunk az innivalóból, de szerencsére már csak 1-2 km volt hátra a célig. 

Egy büfénél álltunk meg a Duna partján, itt aztán lehetett enni, inni. Mi csak ittunk, éhesek nem voltunk, a többiek ettek is. Több, mint egy órát pihentünk, majd lassan útrakeltünk. Na itt kezdődtek a problémáim. Konkrétan mindenem fájt a 19,2 km-es tekerés után. A térdem nyilalt, a fenekem fájt, sehogy nem volt jó. Nem is bírtam gyorsan tekerni, csak olyan szépen, lassan. Gábor persze adta az instrukciót, hogy váltsak könnyebbre és egyenletesen tekerjek, de amíg gurultam legalább addig pihentem. Mondtam is neki, hogy majd fel fogom venni a ritmust, csak ne sürgessen. Nem segített a 35 fok sem rajtam, de aztán szépen lassan haladtam. Már kezdetm magam jól érezni, mikor a térdem felett a belső oldalon a combom begörcsölt. Először még elég volt, ha megálltam kinyújtani, de Esztergomba visszaérve olyan szinten görcsölt be a bal oldalon, hogy mikor leszálltam a bicajról se behajlítani, se lépni nem voltam képes. Ekkor felajánlották, hogy visszajönnek értem kocsival, de hát erről szó sem lehetett. Nagy nehezen kinyújtottam, így már meg tudtam tenni a hátralévő pár km-et, de kb úgy fájt a lábam, mintha az izmaim elszakadtak volna. 

A szállásra visszaérve, mindenki vette egy gyors zuhanyt, valamennyire elpakoltam az útból a cuccokat és indultunk vacsorázni a Parasztétterembe, Párkánybe. Itt csatlakozott hozzánk Viki barátnőjének férje és fia is.

 Egy 6 személyes tálat rendeltünk, ami 14 főre is sok volt. A kaja nem volt rossz, ha valaki szereti ezeket a nehezebb ételeket,  maga az étterem hangulatos volt, bár nekem nem jön be ez a stílus, hogy úgy beszélnek veled, mint egy utolsó akárkivel (tudom, hogy ez erről szól, én annyira nem rajongtam az ötletért, hogy ide menjünk). Nekem ez az egyszer kipróbáltuk és pipa kategória, ha rajtam múlik, ide többet be nem teszem a lábam. 

Este mindenki kidőlt a fáradtságtól. 

 Csak becsalogattuk ma Mexet a medencébe. Igaz, hogy először bele kellett rakni, de aztán egy kicsit benne maradt, le is ült, természetesen jutalomfalatért cserébe. Lefeküdni nem akart. Magától amúgy nem megy bele azóta sem, de hátha rájön, hogy az jó neki. Nem tudom mi zavarja őt, az, hogy látni az alját. Lehet, ha koszos lenne a víz vagy be lenne ásva a földbe, akkor bátrabban használná. Nem mintha a tóban úszna. megáll a szélén, belefekszik, aztán jó napot'. 

 Vasárnap indítottam egy mosást, de a program végén kiírta a hibakódot, így rögtön írtam az ügyfélszolgálatnak. Hétfőn jelentkeztek is. reggel kaptam egy emailt, majd kora délután hívott is a szerelő, feltett egy pár kérdést, valószínűsítette, hogy a fűtőszállal lehet gond, majd csütörtökre megbeszéltük a látogatását. Jött is, sőt, hamarabb ideért, nem kellett délutánig várni. Megnézte a gépet, mondta, hogy már megrendelte az alkatrészt, de még nem volt róla semmi hír. Abban maradtunk, hogy ha a jövő hét elején nem érkezik meg, akkor ad egy csereutalványt és vagy kicseréljük a mosógépet egy ugyanilyenre vagy levásároljuk. Már meg is nézegettem milyen mosógépek jöhetnek szóba, egyelőre egy Gorenje és egy Samsung típust találtam. nem ragaszkodok a kombinált géphez, mert ez ugyan szárít is, de nem használom, s továbbra sem terevezem, így ha csere lesz végül, akkor maradok a sima mosógépnél. Ami fontos számomra az a gőz funkció, valamint legyen dobtisztító program. Ha esetleg mégis megérkezik az alkatrész és meg tudja csinálni a srác, úgy is jó, mert amúgy szeretem ezt a masinát. 

A munkában próbáltunk túlélni, mert iszonyatosan meleg van a kórházban, s esélytelen akár csak szellőztetni is. egyszerűen áll a levegő, ami van sötétítő függöny fent, az kb semmit nem ér. A gyerekek szobájában, már legalább 3x felmérték, hogy milyen roló kellene, de a mai napig nem érkezett meg. Van vagy 35 fok náluk. Az ablak a belső udvarra néz, így ott sem mozog a levegő. 

Itthon jobban kibírható a hőség, mert van légkondi és tudom, hogy most figyelni kell a használatra, de lefekvés előtt bizony be van kapcsolva, mert fent a srácoknál szintén 35-37 fok van. Vizet nem használunk többet, a mosogatógépet ugyen be szoktam kapcsolni, de max 1x megy egy nap, de van, hogy egyszer sem. Locsolni fúrt kútból szoktunk. A garázshoz a betont muszáj, mert jövő héten hozzák a garázst. Különben még vártunk volna a betonozással. 

Egyrészt nagyon várom a szeptembert, mert végre mehetek a gyerekosztályra, másrészt meg az iskolakezdés baromira nem hiányzik. Ez az újszülött nem az én világom. Elvagyok és megcsinálom a feladatomat, igyekszem maximálisan odafigyelni mindenre, de a kollégák nem hagyják rám a munkát. Mármint a szakmai részt, pedig azt kellene. értem, hogy ők megszokták, hogy az a dolguk és akinek fel kell menni az a bölcsiseket látja el, csak nekem meg a szakmai részt kellene elsajátítanom. Mindegy, már nem erőskösök, ha megkérnek rá vagy van lehetőségem, akkor megcsinálom, ha nincs, akkor éppen lábat is tudok lógatni (utálom) vagy foglalkozok a gyerekekkel. A fizetésem akkor is ugyanannyi, ha megszakadok, meg ha nem, akkor is. 

A legutóbbi éjszakám - tegnap - úgy indult, hogy a nappalos el volt csúszva a munkával, mert volt egy baba, akit át kellett helyezni Salgótarjánba, mert indult egy infekciója, ami antibiotikumos kezelést igényel, és az osztálynak nincs rá jogosultsága. Vérvétel, infúzió, antibiotikum adása, papírozás....a bölcsisek szorultak háttérbe, nem volt ideje megetetni őket, ráadásul egyedül volt aznap, s volt szülés is. Én gyorsan átöltöztem, s nekifogtam babát etetni, gondoltam a másik éjszakás csak jön segíteni....helyette elmentek cigizni. Ez mondjuk kiverte a biztosítékot nálam, de csak Gábornak puffogtam a viberen. Mikor megérkezett a Cerny a babáért, akkor ott segédkeztünk, de közben az egyik bölcsis belázasodott, pillanatok alatt ment fel a hője 40 fokra. Kapott lázcsillapítót, de meg sem hatotta. Borogattuk őt, de kellett neki másfajta lázcsillapító is. Lelaboráltuk, tettünk be branült neki, igazából reggelhez képest nem változott az eredménye, a CRP-je továbbra is 1 volt (0-5 között normális). A tápszert megette, nem volt különösebben nyűgös sem. Éjszakára meg volt a programom, ott ültem bent a szobában és figyeltem őt. Lement a láza, s reggelig így is maradt, remélem utána sem szökött fel neki. 

Közben kimostam a ruhákat, ki is teregettem, összeírtam a szennyest, le is adtam, elpakoltam, rendet raktam. Olyan hőség volt éjjel, hogy csurom víz volt a hajam reggelre, alig vártam, hogy hazaérjek. 

Ma pedig jeles nap van, mert Mex 6 évvel ezelőtt született. Egy nagyra nőtt kölyök, maradjon is ilyen. Vettünk neki medencét, hogy ebben a kánikulában legyen hol hűsölnie, de ő, aki az első és legkisebb pocsolyába belefekszik a medencébe NEM. MEGY. BELE. Tegnap egyszer sikerült becsalogatni, úgy hogy benne álltam, egyszer le is feküdt, majd ki is pattant belőle. Ivásra használta :) 

 Strandolós napot tartottunk. Gábor kitalálta, hogy menjünk el Bükkszékre a strandra. Nem egy hiper-szuper hely, sőt, inkább retro, de nincs is messze, s arra meg pont megfelel amire nekünk kell. 

Bence nem tartott velünk, mert 2 ügyfele is volt aznap, s bár a reggelivel gyorsan végzett, a későbbit viszont nem tudta átteni. Mondjuk utólag kiderült, hogy nem is baj, sőt, elég sok területen tud nekik segíteni, így hasznosan telt a délelőttje. 

11 körülértünk a strandra, jó sokan is voltak már, parkolóhely is csak messzebb volt, napágy pedig nem is maradt, de lepakoltunk egy padra, s beültünk a medencékbe. Gábor úgy tervezte pihenni fog, mert ő dolgozott, s reggel jött haza, de így elég nehéznek bizonyult. Medencézés után körbejártunk, vittünk amúgy egy strandolós plédet vagy mit, mondtam, ha más nem, leteríti és lefekszik, én meg elnapozok a medence szélén, meg majd ücsörgök benne. Na pont ekkor boltottunk 3 szabad napágyba, ami ráadásul még az árnyékban is volt, gyorsan le is csaptunk rá. Gábor szundikált is én meg pihentem. Áron kicsit unatkozott ugyan, de nem panaszkodott, peihent ő is. Természetesen nem hagyták ki, hogy lenyomjanak a víz alá, így volt öröm és boldogság is. 

Kicsit később megebédeltünk, majd pihentünk, áztattuk magunkat, majd du elindultunk haza. Semmi extra nem volt, de jó volt lazítani. A munka meg úgyis megvár itthon. 

 ...és lebetonoztunk. Cirka 3 óra alatt végeztünk is, így az éjszakás műszak után még pihenni is tudtam egy kicsit. Jó is, hogy reggelről fogtunk neki, mert már 8-kor is nagyon meleg volt. Most már csak locsolgatni kell.

 Egyre több cikkbe/posztba futok bele a közösségi médiában a Babasimogatókról. Legszívesebben odakommentelnék, de ízekre szednének, anyukám szegény meg biztosan csuklana miatta, így csak magamban puffogok. 

Nem értek egyet a kezdeményezéssel, s Vácon el is utasították ezeket a kísérleteket - nagyon helyesen -, mert sajnos ez nem segítség. Sem nekünk, sem a babáknak. Először is tisztáznám, ezeket a gyerekeket nem otthagyták a kórházban, hanem NEM VIHETTÉK haza. Ki vannak emelve a családból, mert a családi háttér nem alkalmas és biztonságos a gyermekek nevelésére. Én sem értek egyet a módszerrel, nem a kórházban van a helyük, de nincsenek gyerekotthonok, ami van, az be van telve, nevelőszülők kevesen vannak a rendszerben, az örökbeadás csak akkor lehetséges, ha lemondanak a gyerekről vagy nem nyilatkoznak az első 6 hétben, hogy nem mondanak le, de még onnan is hónapok kérdése mire szülőt találnak.

Nem megoldás, hogy napi szinten is akár 1-1 órára bejön valaki dajkálni a gyereket, mert a maradék 23 órában nekünk kell továbbra is ellátni, s ha dolgunk van, akkor nem tudunk dajkálni, sajnos ők vannak háttérbe szorítva. 

Pl nálunk az újszülött osztáylon vannak ezek a babák, a legnagyobb pár nap múlva 8 hónapos lesz. Az újszülött osztályon a kevés születésszám és a munkaerő hiány miatt egy nappalos és egy éjszakás nővér van, nappalra általában jut egy segédnővér (de van olyan amikor nem). Most én vagyok fent a segédnővér helyett, de nekem meg az lenne a feladatom, hogy betanuljak a szülőszobai ellátásba. Tegyük fel, hogy bejön egy órára egy babasimogató, majd mikor letelik az idő elmegy, gyerek visszakerül az ágyba. Nyilván gyorsan megszokja, hogy foglalkozva van vele (ami a normális lenne), de miután elmegy a segítség, szólnak a szülőszobáról, hogy menjünk fel, mert császároznak egy kismamát. Ez normál esetben is 20-30 percet vesz igénybe, ha minden rendben van. Viszont ha nincs, akkor nekünk fent kell maradni, s részt venni a gyerek ellátásában, ami akár órákig is eltarthat, pláne, ha mondjuk át is kell heylezni, akkor amíg a Cerny el nem viszi, az újszülöttes a gyerek mellett marad az orvossal együtt. Nos, a nem hazavihető babák addig ugyanúgy lent vannak az osztályon, de nincs nővér velük. Szerencsére az újszülött osztály az együtt van a nőgyógyászattal, így nincsenek felügyelet nélkül, de nem a kolléga dolga. Ilyen esetben a gyerekosztályról tud felmenni valaki, ha ott sincs semmi olyan munka. 

A babasimogatóknak akkor lenne értelme, ha lefednék a nap 24 óráját (de legalább estig segítene, míg el nem alszanak, mert általában az 5 gyerek egyszerre eszik), s segítenének az ellátásban, de ugye arra sem alkalmas mindenki, s nem is jó ezeknek a gyerekeknek, ha sokan forognak körülöttük. 

Én értem, hogy segítenének és ze tök jó is, csak nem így, ebben a rendszerben. A legjobb megoldás az lenne a babák számára, ha már születés előtt meglenne a helyük, hogy hová kerülnek, de legalábbis születést követően 2-3 héten  belül rendeződne a sorsuk és nem ragadának a kórházakban hónapokra. 

 Ez a nap más, mint a többi.....Áron betöltötte a 16-ot. Hihetetlen, hogy mennyire gyorsan elment az idő, már ő is kész férfi, pedig milyen cuki,  huncut kicsávó volt. Most is cuki, meg tud huncut is lenni, csak már nagy. 

Délután átjöttek tesómék meg anyukám, s megünnepeltük őt is.