Sose szerettem a sütőtököt, bár nem emlékszem, hogy kóstoltam-e valaha. Amikor a gyerekek kicsik voltak, bébiétel formájában kaptak, de sose sütöttem magamtól. Jó pár hónapja az egyik doktornő sütőtökkrémlevest ebédelt és annyira jól nézett ki, hogy arra gondoltam, na majd egyszer kipróbálom...

...az egyszer az tegnap jött el. Reggel el kellett mennem üzletbe és hirtelen ötlettől vezérelve egy sütőtök is landolt a kosaramban. Itthon aztán kerestem egy receptet is hozzá, természetesen a Street Kitchen oldalára esett a választásom. Gyorsan el is készült. Kicsit félve kóstoltam bele, mert mi lesz, ha nem ízlik, de szerintem nagyon jól sikerült, finom lett. Persze rajtam kívül senki bele sem teszi a kanalát. 

Ezenkívül még a múltkor sütöttem egy Crumble-t, de nem sárgabarackkal, hanem szilvával. Isteni lett, főleg másnap volt nagyon finom, úgyhogy ezen felbuzdulva ma sütöttem egy szilvás morzsasütit, s most alig várom, hoyg kicsit kihűljön, mert már az illatától összefut a nyál a számban.

Ez még a  múltkori szilvás süti.

Hétfő

 Ma bevásárlós, főzős napom volt, így reggel gyorsan letudtam a vásárlást, aztán itthon rögtön neki is álltam főzni. Elfogyott a leves is tegnap, mellé stefánia vagdaltat kértek meg krumplipürét. Mindemellett bedobtam még egy Lusta asszony cukormentes rétesét is a sütőbe, Áron (is) nagyon szereti. 

Úszni ma nem mentem, de helyette hullahoppoztam 50 percet. 

Ebéd után elmentem Áronnal bakancsot nézni, de azt még nem gyártották le, ami neki tetszene....anyjára ütött a gyerek, mert nekem se tetszik soha semelyik cipő, ezért gondban is vagyok mindig amikor szükségem lenne rá.

Délután Gábor kiválogatta a munkásruháit, így azokat a fenti folyosón lévő ideiglenes polcra tettem, de oda majd kell venni valamit, aminek van ajtaja, mert csak addig lesz rend, míg a ruha tulajdonosa egyszer hozzá nem nyúl. 

Megrekedtem az MP-vel, illetve kinyomtattam a maradék oldalakat, lefűztem őket meg a képeket néztem át, mert a nyári hónapokban lusta voltam még blogot is írni, így meg annyira nem emlékszem mi történt egy-egy héten. 

Közben csinálom a novemberi kihívásra az albumot. Az a feladat, hogy a halloweeni tököt meg kell jeleníteni. Lehet azt a színekkel, faragott tökről való képpel vagy díszítőelemmel, az mindegy. Mexről készül egy pici album, pár képpel, mert most őszi kirándulós képünk nincs. Rendeltem tegnap tök chipboardokat, remélem megérkezik a héten, akkor rá tudom tenni, amúgy pecsételtem, kivágtam és varrtam tököt, amit díszítésnek szánok. Szerintem cuki lesz amúgy. 

Csak a szokásos

 Ma főzős napom volt, ezért az úszást is kihagytam, vagyis inkább úgy fogalmaznék, hogy heti 2-3 alkalmat szeretnék menni és ha lehet ne egymás utáni napra essen. Reggel eldugult orral ébredtem, egész nap az enyhe nátha tüneteit produkáltam, hogy szofisztikáltan fogalmazzak. 

Miután elvittem Áron, megejtettem a bevásárlást is, aztán hazaérve elpakoltam és neki is álltam a főzésnek. Tegnap elfogyott a leves, ezért csontból meg csirkeaprólékból csináltam újat, de főztem hagymakrémlevest is. Készítettem krumplipürét, meg volt még csirkemell a hűtőben, amiből mi más születhetett volna, ha nem rántott csirkemell ( még jó, hogy az összes pasi bármikor meg tudja enni). Viszont, hogy holnap el tudjak menni úszni és utána ne kelljen a konyhában ácsorognom, ma előkészítettem a rakottkrumplit is (még össze kell állítanom, hogy holnap csak be kelljen tolni a sütőbe). Konkrétan a délelőttöm ment el vele. 

Hogy ne maradjon ki a sport ma sem, ezért 50 percet hullahoppoztam. 

Délutánra olyan fáradt lettem (nem aludtam túl jól sem az éjjel), hogy nagyon nem volt motivációm a pakoláshoz. 

Az kimaardt, hogy délelőtt elvittem még Bencét suliba (9.40-re ment, cserébe 17.25-ig volt órája), majd miután nem költöttem még elég pénzt ma, beugrottam a DM-be is, Bencének szemcseppért, meg az összes pasinak tusfürdőért és ha már arra jártam bejelentkeztem egy szemvizsgálatra is, december közepére kaptam időpontot. 

Gábor egy hős, ő vitte Áron edzésre, aztán lehet ő is ottmarad nagyedzésen is, majd meglátjuk. Így nekem jutott időm a scrapbookra is. 

Jegyzetek

 Már megint elmaradtam az írással.

Június 1. 

Fogszabályzáson volt jelenésünk. Én vittem Bencét, mert Gábor reggel tette le a 24 órás szolgálatot. Bence szeretett volna a Decathlon-ba is elmenni, de én még sohasem vezettem odáig. Jó ez így nem igaz, mert talán 1x már volt olyan, hogy én vezettem, de akkor Gábor is ott ült mellettem.  Időben indultunk, mert sosem lehet tudni mi történik az úton, inkább előbb érjünk, mint elkéssünk. Olyannyira értünk időben, hogy már fél órával előtte odaértünk. Szerencsénk is volt, mert gyorsan be is hívtak és az eredeti időpont előtt végeztünk is. Közben a gyerek rékeresett az útvonalra, így sikeresen elnavigáltunk a bevásárlóudvarba. Ha már ott voltunk nem csak a Decathlon -ba jutottunk be, elmentünk az Auchan -ba is, majd hazafelé vettük az irányt. Én olyan, de olyan büszke voltam magamra! Gábor persze csak vigyorgott rajtam, de nem baj. 

Június 2.

Nappalos voltam, s bár nem volt vészes napunk estére azért elfáradtam. Hazaérve azzal szembesültem, hogy az én férjem kiszedte a falat. Tudtam, hogy bontani fog, mert már szerdán délután is arra mentünk haza Áronnal, hogy hiányzik a falból, de nem gondoltam, hogy ilyen jól fog vele haladni. Persze a takarítás nagyrésze rám maradt, de sebaj, szeretek takarítani. A nappali helyén tégla díszelgett.

Június 3. 

Éjszakás voltam aznap, egész nap vártuk a konténert, hogy ki lehessen hordani a törmeléket és a mindenfélét, de csak nem hozta a srác. Gábor, hogy hasznossá tegye magát elkezdte leverni a csempét a lenti toalettben.  Emellett az epret is vártuk egész nap, lassan vége a szezonnak és bár ígérte a srác, csak nem jutott el hozzánk, márpedig eperlekvár nélkül nincs szezonzárás. 

Áronék ma színházba mentek, A Pál utcai fiúkat nézték meg, nagyon nehéz volt rá jegyet szerezni. 

A konténert végül délután hozták. 

Június 4. 

Délelőtt folytatták a sitt kihordását, a mellékhelység bontását. Ebéd után neki is foghattam a rendrakásnak. Áron egész héten a nyársalást beszélte, az idő is kivackolta magát, így este nekifogunk szalonnát sütni. Hát van egy feelingje, na. Nem vagyok egy nagy ivós, de ittam egy laza rosé fröccsöt, mondjuk szerintem a bor még 1 dl sem volt. 

Június 5.

Reggel Gábor elment dolgozni, a Mamát levittem a buszhoz, mert ment sógoromékhoz segíteni festeni, Áron Marcihoz volt hivatalos szülinapi buliba, ami 11-kor kezdődött. Azzal telt a napom, hogy nekifogtam az igazi, rendes takrításnak. Az emeleten kezdtem a pakolással, portörléssel, porszívózással, ami ilyenkor a szokásos. Közben a mosógépet töltöttem újra és újra. Az egész napom ráment, de a ház alaposan ki lett suvickolva, bár nem látszik, mert a finom por száll a falmaradványból, de maga a tudat engem boldoggá tesz. 

Este mi is csatlakoztunk a szülinapi bulihoz és nem akartunk sokáig maradni, de csak éjfél után értünk haza...

Június 6.

Időben kellett kelnem, egyrészt mert Gábornak nem volt kulcsa, másrészt főznöm is kellett ma. D ahogy az lenni szokott vagy minden egyszerre történik vagy semmi nem történik.

Ma hozták az epret, de úgy boltoltuk le, hogy maradt a srácnak 22 kg, jó áron oda is adná. Na egy gyors telefonos segítség után rábólintottam. A szomszéd is vett át belőle 5 kg-t, tettem a fagyasztóba is, sütöttem egy epres pitét, a többiből meg lekvér lesz. 

Folytattam a mosást is a főzés mellett, közben kikérdeztem Bencét, mert lassan itt  vizsga ideje, izgul már rendesen, ő kérte, hogy kérdezgessek bele a tananyagba. Szerintem nem lesz gond.

Mindezek után még beballagtam éjszakára. A műszak első fele volt mozgalmas, mert az ambulánsok szépen sorakoztak aztén meg türelmetlenkedtek, de volt egy szállításunk, ami elsőbbséget élvezett (nagyobbacska fiúcska lett rosszabbul, át kellett helyeznünk a gyereksebészetre, mert vakbélgyulladása lett, meg is műtötték).

Június 7.

Némi pihenés után találtam magamnak elfoglaltságot a házban. Kezdtem a takarítással, mert Gábor kivéste a vízvezeték  helyét, majd folytattam az eper árválogatásával és leszedtem a zöldjét is. 

Áronék kirándulni voltak Ipolytarnócon, délután volt érkezés, a vonat persze késett vagy 20 percet. Nagyon fáradtan érkezett haza, de jól érezte magát. 

Este aztán hirtelen ötlettől vezérelve összegyűlt nálunk a vendégsereg. Jó, ez barokkos túlzás, de Kornél jött Andival meg Attila a családdal. Régen gyűltünk már így össze, volt miről beszélgetnünk. Végül elég későn mentek haza, már mi is fáradtak voltunk, de nagyon jó volt, hogy eljöttek. Remélem a nyárin több alkalmunk lesz bandázni.

Június 8. 

Beszerelték az új kazánt. Mire hazaértem nár ott voltak az emberek, neki is láttak a munkának én meg a gyors főzésnek. Közben az epret is kimértem, lecukroztam, igyekeztem minimélis cukrot tenni hozzá és még sütöttem egy epres máglyarakást is. Szerintem isteni lett. 

Ebédelni nem volt időnk, mert nagyban folytak a szerelési munkálatok, én kb minden órában sírva tudtam volna fakadni. Tudom, hogy egy felújótás ezzel jár, de akkor is. Délutánra csak elkészültek vele én meg ismét takaríthattam a házat. Közben szaladgáltam a gyerekekért, a mamáért...

Bence ma kirándulni volt a Tátrában. A tanároknak lett szervezve, de kiváltságos tanulók is mehettek. Nagyon elfáradt, de nagyon élvezte, gyönyörű helyen jártak, el is kellene mennünk családilag is...

Június 9.

Esküszöm pihenni járok be a munkahelyemre. Ma nyugalom volt, az összes betegek hazament ma. A legnagyobb izgalmat az okozta, hogy mikor indultam volna a buszhoz, leszakadt az ég. Kolléganőm nem engedte, hogy gyalog vágjak neki az útnak, a vasútállomásig levitt autóvsl, néhol inkább úsztunk, mint gurultunk, de szerencsésen lejutottam. Utána természetesen el is állt az eső. Arra értem haza, hogy az új kazánt éppen üzembe helyezik. El is költöttem gyorsan még 250 ezer forintot rá...

A nap fénypontja: unokahugomnak megszületett a kislánya, Anna.

Június 10.

Holnap a Nógrádi várjátékonra készültünk volna, de Gábornak be kell mennie dolgozni, így azt most jegeljük, de ezt még reggel nem tudtam, úgyhogy bár volt még kaja, nekiálltam főzni,  mert vasárnap meg elsőáldozásba megyünk, de hétfőn én nappalos leszek, így muszáj volt készülnöm. Végre utólértem magam a vasalásban is, még arra is volt időm, hogy az ajándékutalványnak kis lapot gyártsak, de miután holnap szabad lesz a délutánom, lehet nekifutok mégegyszer.

Már megint

 Nem figyelek egy kicsit és máris szerda van. A héten szabadságon vagyok, de olyan gyorsan mennek a napok. Vasárnap lényeges dolgot nem csináltunk. Délelőtt kipihentem az éjszaka fáradalmait. Vagyis pihentem volna, de nem nagyon bírtam aludni. Ebéd után átmentünk anyukámékhoz a Transporterért, mert a pincében van egy csomó Méhtelepre való cucc, de a Fordba az nem fér be. Kicsit elidőztünk, beszélgettünk, elutaznak egy hónapra Hajdúszoboszlóra pihenni. Az én nevemen van ott üdülőjog, de ők használják, aztán összejött nekik modt 4 hét is, ki is használják. Télen úgyis meg kellett szakítani a pihenést, emrt apukám nem volt jól. 

Hétfőn végigtakarítottam a házat meg elmentem futni is. Délután a szokásos köröket futottam: egyik gyerek, másik gyerek, edzésre vinni, edzésről hozni....

Kedden sem főztem, mert maradékot ettünk, viszont végre elintéztük a házra a biztosítást. El is ment vele majd másfél óra, Áron eljött órák után a suliból, egy gyors ebéd után kollektíve mentünk a fodrászhoz. Mikor a fiúk készen lettek, eljöttek haza, mostam én hazasétálok. 17 éve járok a fodrászomhoz és nagyon remélem, hogy még jó sokáig járhatok majd hozzá, szerintem a sok év alatt ennyi ideig még sose voltam nála. Pedig csak egy kicsit vágatam a hajamból, melíroztatni majd  a jövő hónapban fogok. Ráértünk beszélgetni. Soha nem szoktunk így belemélyedni, mert elég sok munkája van, de most úgy alakult, hogy utánam nem jött senki, és Ő csak mondta és mondta és mondta....én meg amúgy nem siettem, semmi határidős dolgom nem volt. Sokmindenről beszélgettünk, főleg az ő életében bekövetkező változásokról, de megtudtam valami mást is, ami megdöbbentett és még erősen emésztem, úgy látszik a sors rendezi a dolgokat.

Gábor jól van, az ujja is szépen gyógyul, már napok óta az új játszószobájában a pincében matat, pakol, rendezkedik, soha ilyen rend nem volt még szerintem. Kipakolta a vasakat, már el is vitte, fúr és farag.

Ma már szerda van. Ma főztem. Krumplilevest, zöldborsós bulgurt és Holstein szeletet, a Street Kitchen receptje alapján. Azt kell mondjam finom lett. Elmentem futni is. Jól is esett, ki is fáradtam, meg is haltam közben. Nemsokára keződik a délutáni futam: egyik gyerek, másik gyerek, edzésre vinni, edzésről hozni, vacsora. 

Péntek

Nehezemre esett felkelni reggel, mikor megszólalt a telefon, volt is minden bajom, de csak ki kellett másznom az ágyból,  a gyerekeknek reggelit készíteni, tízórait, elvinni őket.....

Erre is rácsodálkozott valamelyik ismerősöm a múltkor. Mert ő ismer olyan szülőt, ahol nincs leültetve a gyerek reggelizni - és most tekintsünk el attól, hogy esetleg a gyerek nem szokott reggelizni, mert pl később eszik - és nem csomagol tízórait/uzyonnát (és nincs befizetve neki az iskolában sem). Nem tudom, nálunk kicsi koruktól kezdve - mikor bölcsibe jártak akkor is - volt reggeli. Lehet csak egy kinder pinqin vagy kakó vagy gabonapehely, de valamit akkor is ettek. És ezt az oviban már kérték is, hogy otthon valamit egyen a gyerek mielőtt indul, mert folyamatos reggeliztetés van, ne akarjon éhen halni már reggel 7-kor, ha ott csak később kapják. Na nem nagy dolgokat esznek reggelire itthon sem. Általában gabonapelyhet, péksütit, tejbegrízt, kalácsot. Ritkábban pirítóst vagy szendvicset. Mindig csomagolok nekik, mert a suliban nincs befizetve (nem ennék meg, Bence meg középsuliban már csak ebédet kapna) nekik. Szendvicset általában (egysíkúan esznek ilyenkor), krémtúrót, joghurtot, péksütit, attól függ, mit kérnek. 

Vasárnapra terveztem főzést, de a család nagy része nem eszi a brokkolikrémlevest (tegnap a másik része kapott zacskós levest), de aztán úgy voltam vele, hogy időmbe éppen belefér - éjszakára megyek - úgyhogy találtam a mélyhűtőben csirkeaprólékot, oda id tettem, jó sok zöldséggel. Betoltam a sütőbe még a megkészített fasírtgolyókat is és ha már a konyhában tébláboltam, sütöttem megint Lusta asszony rétesét mert Áronnak nagyon ízlett és hamar elfogyott.

Gábor volt kontrollon, kedden kell ismét mennie, eddig ahányszor volt, annyi orvos látta mennyi traumás doki van itt  és természetesen mind mást is mond. lehet keresek neki Vácon is majd egyet, nézzen rá a kezére ő is, de remélem nem lesz rá szükség és szépen fog gyógyulni neki. 

Vasárnapi menü

Nem gondoltam túl a főzést, de valami olyan kellett ami vagy 3 napig kitart, mert hétfőn és kedden nappalos műszakot húztam. Több okból sem szeretem a dupla nappalt. Hajnali 3-kor kelni nem vicces. Akkor sem, ha másnap éjszakás vagyok, pláne nem, ha ismét mennem kell dolgozni. Akármennyire is nyugis egy nap, a 12 óra az 12 óra és azt tudjuk, hogy a hétfő mindig zürös. Ha van gyerek az osztályon, ha nincs. A ha nincs nem szokott előfordulni, olyan van, hogy egy-két gyerek lézeng és mondjuk azok sem begetek nagyon. Este fél- háromnegyed nyolc mire hazaérek és itthon sem az ágybazuhanás az első dolgom, szóval jól esne kicsit tovább aludni reggel. Szerencsére nekem ritkán jut dupla műszak, bár ezeket is szívesen negálnám, de 1x-1x kibírom. Szoktam mondani második nap nagyon nem kell hozzám szólni :))

Szóval valami olyan kaja kellett, ami sokáig is kitart és nem is kell fél napot a konyhában állni miatta. 

 Zöldborsóleves 

Stefánia vagdalt krumplipürével 

Tiramisu 

Amúgy a fél nap konyhában állás azért megvolt :) de közben elindítottam a mosógépet, majd kiteregettem, elpakoltsm a ruhákat, felsöpörtem, stb, stb...

Délután megpróbálok haladni a MP-vel, de jó lenne ha érkezne már az idei alkotócsomag hozzá :)

Véghajrá

 Volt még egy köröm ma az üzletekben. Azt nem mondom, hogy korán nekiindultsm, mert fél 8-kor ébredtem és még kényelmesen megreggeliztem, kávéztam, s csak ezután kerekedtem fel. Viszonylag jó időt futottam, bár érezni lehetett, hogy mindenki vásárolni akar. Gondolom holnap még többen lesznek, pedig lehet még kenyérért be kell ugranom. 

Mire hazaértem a fiúk már javában szerelték szét az edzőgépemet és pakoltak még össze pár dolgot,amit aztán kihurcoltak a házba. Közben bedobta egy adag misnivalot, rendet raktam a gyerekek szobájában meg a miénkbennis, elpakoltsm a ruhákat, beindítottam a mosógépet, helyet csináltam a nappaliban a karácsonyfának, porszívóztam. Ebédre hazajött Bence, Gábor és Áron kintmaradtak fát vágni, rendezkedni. Addig mi itthon nekiálltunk fát díszíteni, közben elkészítettem a majonézes krumplisalátát, a tiramisut, majd késő délután nekiugrottam a zserbónak is. 

Mozgalmas napunk volt és a holnapi is az lesz...

Egészségesebben

Ma rakott karfiolt/brokkolit csináltam és barnarizst használtam hozzá. Nem is lett rossz, sőt.....
Aztán nekiálltam palacsintát sütöttem, fele sima liszt és fele teljeskiőrlésű tönkölylisztet kevertem össze. A különbség nem feltűnő, olyannyira nem, hogy  a srácaim csak úgy tolták befelé az arcukba. 

Azt mondjuk nem tudom meddig fog nálam tartani ez a mizéria, mert én ugyan szívesen eszem ilyen dolgokat, csak hát pöntyögni vele.....

....a családnak meg nem lehet felhívni a figyelmét rá, mert mindjárt a fúúúúj kategóriába esik az így készült étel, attól függetlenül, hogy kóstolták-e vagy sem.