...az éveim száma. Idén sem a napján tartottuk, hanem vasárnap, mert akkor volt jelen mindenki. Csak a szokásos tortaevés volt, amit én sütöttem. Idén egy mogyorós-fehércsokis mousse tortát készítettem, mert tesóm mindig a mogyorós tortát emlegeti. Hát tessék, akkor idén az lett. Finom is lett. A recept szintén A pillanat íze oldalról van. Tökéletes lett!
Nehezített a pálya miután a konyha szét van szedve és csak a falak állnak. Az első gondolatom az volt, hogy valami kekszes alapoz csinálok, majd a második az, hogy átmegyek anyukámhoz megsütni a piskótát aztán végül megvilágosodtam, hogy a gáztűzhely a pincében van és ugyan gázpalack az nincs, de nem is kell, mert a sütő viszont villany. Így csak keresnem kellett egy hosszabbítót meg egy konnektort és máris működőképes volt a sütő.
A piskótát még csütörtökön délelőtt megsütöttem. Gábor aznap reggel jött haza és ment is vissza éjszakára így nem akartam zörögni, a keverőtálat is a pincében raktam össze, Gábor munkapadja pont megfelelt erre a célra😅
Szerintem életemben nem sütöttem ilyen szép és jó piskótát.
A háromféle réteget aztán részletekben készítettem el. Az első pisztáciás-mascarponésat még csütörtökön meg sináltam, a málnás és fehércsokis réteget pedig ma. Holnapra marad a tetejére a díszítés.
Apukámnak hétfőn volt a 75. szülinapja. Miután akkor dolgoztam, előre meg nem ünnepelünk, abban maradtunk, hogy szombaton megyünk át. Nyilván pont úgy dolgozom, hogy előre kell megsütnöm a tortát, így a mai nap azzal telt, hogy elkészítsem. A triplacsokis mousse tortára esett a választásom, ezt más készítettem egyszer, gondoltam nem lövök mellé.
Elment vele a nap, mindig meg kellett várni míg az adott réteghez való főzött krém kihűl, összekeverni a tejszínnel, majd ezeket a rétegeket is hűteni kellett. Jó, hogy nem hagytam az utolsó pillanatra. Szombatig szépen összeáll, akkor már csak a díszítés fog rá kelleni.
Ma reggelre esett a hó. És utána egész délelőtt, az utak meg csúsztak. Reggel még elvittem a srácokat, de utána Gábor volt aki összelogisztikázta őket, én meg nem bántam, hogy nem kell kitenni a lábamat itthonról.
A hétvégére is kell egy torta. Eredetileg rendelni akartam egy sima csokisat, de miután hétfőn köszöntöttük Bencét, így a hétvége felszabadult, ezért gondoltam, a bulira is sütök neki egyet. Viszont ezt ma meg kellett tennem, mert után úgy dolgozom, hogy nem lesz rá időm.
Egy csokis mouse tortát gondoltam, sima vizes piskóta alappal. Nem annyira nehéz ez a fajta édesség, inkább időigényes, mert meg kell várni, hogy a különböző rétegek megdermedjenek. De ma pont rá is értem erre. Közben végeztem némi házimunkát is. A díszítést meg a tetejére a csokit péntekre tervezem vagy szombatra.
Gondoltam idén nem a szokásos mascarpones tortát sütöm, hanem valami újat próbálok ki. Kolléganőim közül kettő is annyira belevette magát a sütögetésbe, hogy olyan sütiket/tortákat villantanak, eszem megáll. Na én sose leszek ennyire profi, nem is tervezem, csak a családi szülinapokra szeretnék sütni, engem ez pont kielégít.
Nagyon szeretem Bebepiskóta receptjeit, mert nem csak leírja, hanem videóban is meg tudom nézni a készítés folyamatát, így most is rá esett a választásom és a Kinder Bueno ihletésű tortáját sütöttem meg. Azt hittem sokkal bonyolultabb, de szerencsére még nekem is követhető volt. Az eredménnyel végtelenül elégedett vagyok. Amit megjegyeznék, hogy a piskóta alap nekem is és a családnak is kicsit tömény, lehet megmaradok a vizes piskótánál alapnak. Ez ízlik a családnak a legjobban.
Természetesen most is volt, ami nem tetszett elsőre, ennek neki is ugrottam mégegyszer és ez nem más, mint a díszítés. A habzsákból a rózsák nem sikerültek valami jól, így addig töprengtem rajta, hogy leszedtem, de nem tudtam szépen leszedni, így még egy réteg csoki ganache-t kapott, s a habot is újra készítettem, s más formában nyomtam a tortára. Na így már tökéletes lett. Legalábbis nekünk.
Már tegnap este óta azon agyalok milyen tortát süssek Bence szülinapjára. Találtam egy receptet Bebepiskótától, többször is elolvastam, megnéztem a videót aztán reggeli után nekiugrottam. Azt gondoltam bonyolultabb, de szerencsére nem az, igaz még hátra van a csokis rész a torta tetejére, de eddig jól néz ki.
Áron reggelire tejberizst kért. És kapott is.
A házimunka után levezetésképpen elvittem Mexet sétálni, de nem voltunk sokáig, mert iszonyatosan hideg szél fújt.
Most meg a Memory Plannerrel szeretnék haladni, mert itt a második hét vége és én még idén semmit nem csináltam.
Igaz, hogy július végén volt, pont nagy nyaralásban voltunk, de augusztus elején azért megünnepeltük, blogbejegyzés meg most születik róla.
Anyukámnak szülinapja volt vasárnap. Családi ebédre mentünk. Gábor igazoltan volt távol, mert dolgozott, Bencének meccse volt, de később csatlakozott. A szülinapi tortát természetesen én sütöttem. Talán ez az első ilyen torta amivel maximálisan elégedett is vagyok.
Az alapötlet Bebepiskótától származik, ezt én szokásomhoz híven kicsit újragondoltam. Pisztáciás-epres-csokis torta lett, ami majdhogynem egy szempillantás alatt elfogyott.
Egyik éjjel jött velem szembe az Instán egy recept, gondoltam nosza rajta megcsinálom, nem tűnt nagyon bonyolultnak. Na most azért már tudom, hogy máskor - nem is értem magam, mert mindig többet meg szoktam nézni - ne egyetlen recept alapján próbáljak ki valami újat. Összességében nem lett rossz, de csak kellett volna fehércsoki vagy vaj is a krémbe, sokkal jobb lenne a tartása. A díszítést sem ragoztam túl (az nem nagyon megy nekem), nem nyomtam rá piros krémet, csak sima csokit csorgattam rá.
Az éveinek száma.
Sógoromnak is a héten volt szülinapja, ma leugrottak hozzánk így kaptak egy közös tortát az ünnepeltek.
Anyukám ma ünnepli a 68. születésnapját. Ritka mikor a napján tudunk ünnepelni, ez most egy ilyen alkalom, nemsokára át is megyünk. A tortát szokás szerint én műveltem és azt kell mondjam elégedett vagyok. Egy macarponés-citromos tortára esett a választásom, nem volt benne semmi extra. Sima, hagyományos vizes piskótát sütöttem, az a tuti, nem mertem újjal kísérletezni, mert nem volt időm javítani, ha elrontom. Mindig a díszítésen szoktam elcsúszni, most abból is egy egyszerűbb verziót gondoltam, így éjszakás műszak után.
Tegnap délután átmentem a gyerekekkel aput köszönteni. Ákosék is kijöttek, volt is hangzavar rendesen, a fejem is belefájdult, de nem csak attól, hanem a fáradtságtól is.
A torta finom lett, de nem szép, mindegy is, mindig tanulok valami újat, csak mindig elfelejtem mire oda jutok, hogy süssek.
Nem voltunk nagyon sokáig, itthon már mindenki csak gabonát vacsorázott, Gábor meg teázott, este is belázasodott még. Az éjszakát aztán jól töltötte, láza lement és nem is ismétlődött, reggel jobban ébredt, pirítóst reggelizett, tanult is délelőtt. Gyomrát fájlalja még. Remélhetőleg holnap el tud menni vizsgázni, aztán ráér lábadozni, csak pénteken kell dolgoznia menni.
Reggel mire felébredtem a mama már odatette a levesnek való csontot főlni, segített még zöldséget pucolni, a kezem alá dolgozott, mennyivel könnyebb így főzni. Semmi különöset nem főztem ma: csontleves volt, kruplipüré és rántott hús. Igazi vasárnapi menü, de nagyon finom lett minden.
Ebéd után aztán nekiálltam a hűtőt kisúrolni, mert borzalmas állapotban volt, de csak halogattam eddig. Most csillog-villog, bár terveim között szerepel a hűtőcsere, mert gyanítom, hogy nyáron ez kicsi lesz nekünk. Napközben mostam 3 adagot, felsöpörtem, felmostam, a szokásos teendőket végeztem. annyi könnyebbség van, hogy holnap még szabadnapos leszek és csak kedden megyek nappalra, d eholnap sem lesz időm heverészni....
