Életképek

A délutános műszak esetemben 11-15 óráig tartott a gyakorlat során. Tizenegykor a gyerekek még az udvaron vannak és egyik lábukról a másikra állnak játszanak, de ekkor már megfigyelhető, hogy mennyire elfáradtak, mindegyik majd éhen akar halni, alig várják, hogy elinduljanak föl a csoportba. Abban a csoportban, ahol vagyok jelenleg 3 gondozónő van, és itt a legmagasabb a gyereklétszám is. A felmenetel csoportokban történik, ott aztán fürdőszoba használat van, majd szédelgés játék, míg mindneki fel nem ér és el nem készül, akkor aztán hozzák az ebédet. Szépen, sorrend szerint leülnek, madj kezdődhet a lakoma. Igen ám, de mindegyik csak addig farkas éhes, míg meg nem kapják az adagot. Ott aztán van aki ugyan jóízűen eszik, de van olyan is aki köszöni nem kéri. Azért az elmondható, hogy pár kanállal minegyik falatozik. Ebéd után pedig mindig van gyümölcs.

Történt a hét utolsó napján, hogy az egyik kislány már annyira fáradt volt, hogy alig bírta tartani a fejét. Ügyesen megette az ebédet, mikor pedig a gyümölcshöz ért, a jobb öklével dörzsölte a jobb szemét, könyökét az asztalon támasztva,  aszemeit becsukta és már nem bírta kinyitni, a bal kezével meg tolta befele az almaszeletet. Mikor aztán lenyelte az utolsó falatot is, fejét a tányérba hajtotta és aludt. A gondozónű úgy rakta be az ágyba őt.

Egyébként az álmosság is addig tart csak míg le nem fekszenek a helyükre, ott aztán olyanok, mint egy zsák hangya, iegnek, mozognak, van aki dudorászik, van aki motyog, de előbb-utóbb mindenki elalszik. Ki többet, ki kevesebbet. Foghatnánk a melegre is, de ez a tapasztalat őszi vagy téli időszakban is.

Mindenesetre nagyon aranyosak és élmény velük lenni, kát, hogy csak 40 óra van kiírva gyakorlatra. De még van egy hetem....

Bölcsödés

 héten bölcsödei gyakorlatomat töltöm. Igazság szerint a jövő héten is. A vizsgaidőszak után megkezdődött a gyakorlat. Ehhez a félévhez van kiírva 40 óra bölcsödei és 45 óra újszülött osztály gyakorlat.

Hétfőn reggel 8-kor jelenésünk volt a bölcsödében. Ott aztán  avezetőhelyettes eligazított minket majd gyorsan, frissen munka és tűzvédelmi oktatásban részesültünk. Ezután megkaptuk a beosztásunkat. Mivel 7-en vagyunk a gyakorlaton, feldobták a labdát, ki tud visszamenni 11-re. Miután egy utca választja el a bölcsit a lakásunktól én vállaltam. Egyébként meg olyan mindegy, mert napi 4 órára vagyunk beosztva.

Miután visszaballagtam harmadmagammal, jelentkeztünk a helyettesnél, aki nagyon rendes volt, mert megkérdezte kit ismerek vagyis melyik csoportba szeretnék menni. Rögtön kihasználtam a lehetőséget és Bence volt gondozónőjét választottam

Feladatunk elsősorban az erős megfigyelés. Nem végezhetünk gondozási feladatot, csak figyelünk, kérdezünk, jegyzetelünk fejben. A "délutános műszak" elég érdekes, mert 11-re megyünk és 15 órakkor végzünk. Fél tizenkettőtől folymatos felmenetel van a csoportszobába, ebéd előtt mosakodás, pisilés, majd 12-kor ebéd. Aki végzett az ebéddel az kimegy kezetmosni majd lefekszik az ágyára, majd ki előbb, ki később elalszik. Alszanak egészen14.40-ig, ébredés után pisilés majd uzsonna. És itt ér véget a munkaidőnk.  Szóval nem sok mindent látunk ezidő alatt.

Jövő héten délelőttös leszek, ami annyit jelent, hogy reggel 8-tól 12-ig leszünk bent.

Egyébként jól érzem magam. Nem ismeretlenek számomra a gondozónők, mert ugye Bence is járt bölcsibe. A gyerekek nagyon aranyosak, mindig úgy örülnek nekünk mikor megyünk. A 90%-át ismerem is vagy legalábbis  a szülőket. Kit jobban, kit csak látásból.  Viszont ez a 4 órás semmitttevés jobban lefáraszt, mintah csinálhatnék is valamit...

A hatvanhárom esete a kilencvenhéttel

Vasárnap késő este történt, hogy megynitottam a csoport közös mailfiókját, mert az osztáylfőnöktől vártam egy mailt az indexekkel kapcsolatban. A válasz meg is érkezett. Közben észrevettem, hogy megkaptuk a csütörtöki modulzáró eredményeket is, meg is örültem neki, gyorsan meg is nyitottam. Khmm...talán nem kellett volna. Percekig csak meredten néztem a képernyőre, mert nem akartam elhinni amit a szemeimmel láttam. Gábor is észrevette, hogy csak bámulok nagyon valamit és teljes a se kép, se hang feeling, meg is kérdezte ugyan mit látok....és kirobbant belőlem a hihetetlenség, mondtam neki 63% lett a dolgozatom. Ő legyintett egyet, ugyanmár, mi van akkor....még szólt egyet, mire elkezdtem sírni. Teljesen kétségbe estem, hogy nekem, NEKEM 63, hatvanhárom! százalék lett a dolgozatom! Próbált észérveket felsorakoztatni, miszerint: a; elbactam valamit, b; összecserélték az eredményeket. Mind a kettőt kapásból kizártam. Az nem létezik, hogy egész félévben minden dolgozatom ötös lett és a vizsgán is tudtam minden kérdésre válaszolni - azzal tisztában voltam, hogy az egyik feladatba nem írtam le mindent, illetve egy másik feladatnál meg volt az esélye annak, hogy összekevertem a válaszokat, de még ez sem indokolta a hatvanhárom százalékot. Teljesen kiakadtam, meg sem hallottam Gábor mit mondott. Éjszaka persze nem aludtam vagyis alig. Azon kattogott az agyam, hogy melyik tanárt hívjam, melyiknek írjak, nyilván van betekintésem a dolgozatba, csak mégis hogyan, melyik oldalról közelítsem a problémát...

Reggel egy kávé után újra megnéztem az eredményeket. Ekkor már megnéztem a többiekét is, és itt gyúlt némi halvány sejtelem, hogy hátha mégis felcserélték az eredményeket. Az összesítő tanárnőnek írtam, hogy legyen kedves az összpontszámot és az elért pontszámomat küldje már át nekem, mert sehogysem hagy nyugodni az a hatvanárom százalék. 

Közben jelenésem volt a bölcsiben reggel 8-kor. Munka és tűzvédelmi oktatásban részesítettek minket, majd miután egy utcával odébb van a bölcsi a lakásunktól, vállaltam a  délutános műszakot. Itthon aztán az első utam a géphez vezetett és jött is válasz. Megkaptuk a javított eredményeket is. És tényleg összecserélték az eredményeket. Méghozzá úgy, hogy az a tanárnő akinél a vizsgát írtuk, felcseélt a névsorban az előttem szereplővel és így küldte tovább az eredményeket. Az aki összesített, gondolom ránézett, látta, hogy névsor és már nemnézte  a neveket csak a pontszámokat. S így lett a kilencvenhétből hatvanhárom. Hát mit mondjak, volt egy szar éjszakám. 

Szőke vagyok, na.

Vizsgákon túl

Túl vagyok a modulzáró vizsgákon. A héten volt, kedden és csütörtökön, minden, ami nem az iskolával kapcsolatos volt háttérbe szorult. A gyerekek anyukáméknál voltak keddtől csütörtökig, így tudtam készülni. A házimunka is várt és van ami még most is vár a sorára, de miután senki helyettem meg nem csinálja, elszaladni meg nem fog, hát hagy várjon.
Kedden írtunk Egészségnevelésből és Közösségi és otthonápolásból Ez utóbbi 3 dolgozatból állt, mert háman tanították. Nem mondom, volt meglepetés kérdés benne, de mire odajutottam a sorban addigra kitaláltam a választ is. Volt amit így konkrétan nem beszéltünk meg, nem vettünk, viszon ha józan paraszti ésszel belegondolt az ember lánya akkor tudott rá válaszolni. Volt olyan fogalom meghatározás amiről szintén nem beszéltünk, hát én alkottam olyat......lehet pont az volt az egy pont veszteségem :)

Csütörtökre megvolt a keddi vizsga eredménye és büszke vagyok magamra, mert 98%-os lett.
Csütörtökön Gondozási ismeretek vizsga volt. Ez is két részből állt, mert ketten tanították és volt még gyakorlati része is. Az írásbeli nem jelentett különösebb gondot, pedig tanulni sem volt annyi időm, mint szerettem volna, mert az alkalmassági vizsgálatok után szaladoztam szerdán, ami a gyakorlathoz kell majd...
A gyakorlat sem volt nehéz, elég egyszerűt húztam: szopás mennyiségének ellenőrzése. Igaz, hogy a mérleg már annyira el volt állítva, hogy nem lehetett pontosan beállítani, de minden más ment. Eredményt még nem tudok, csak részeredményt, az egyik írásbeli 100%-os lett. Öröm van ám.

Holnap reggel 8-ra pedig jelenésem van a bölcsödében, mert kezdődik a 40 órás gyakorlat...

Help Me, Please

Nem tudok képet feltölteni, mert azt mondja a picassa, hogy elfogyott a tárhelyem, vásároljak. Hát köszi. Tud nekem valaki segíteni? Köszönöm.

Erről is akartam írni

Szerdán volt az Első Iskolai Szülői Értekezlet. Hát meglepő volt, na. Nem maga a szülői értekezlet, mert ugye az ovodában rendszeresen részt vettem rajta, mint SZMK tag is.
A tanító nénik nagyon aranyosak, ezt mondjuk eddig is tudtam, hiszen nem ismeretlenek előttem, az egyik tanított is, sőt osztályfőnököm volt. A szülők többsége sem ismeretlen számomra, szerencsére az ovis csoportból a mag továbbra is együtt lesz. Az osztály létszáma 31 fő, khmm,  az összetétele is szuper.
Megkaptuk a listát mit is kell majd beszerezni, ismertetőt kaptunk a napirendről is. Merev órarend nem lesz, a tanítás igazodni fog a gyerekekhez. Mert pl matematika általában délutánra esik, de ha nagyon fáradtak lesznek, akkor helyette testnevelés vagy technika lesz és értelemszerűen azok helyett meg matek a délelőtti órákban.
Lesz lehetőség ilyen-olyan különórákra, ami iskolaidőn belül zajlik, de a gyerekek szabadidejében. Azt hisze, Bence nem fog járni egyre sem. Egyrészt azért, mert először szokja meg a sulit, éppen eléggé le lesz terhelve, másrészt pedig azért, mert nem szeretne járni. Nyilván ha valamihez kedvet kap, tiltani nem fogom, de nem szeretném jobban fárasztani a gyerekemet, mint amennyire muszáj. Lesz még lehetősége ezekre a későbbiekben is.

2009 vs. 2012

Újratervezés

Emlékül

Ez sem a blogírás hónapja

Mostanában hanyagplom a blogot. Az utóbbi időben mindig csak a vázlatcímeket írtam meg és mikor volt időm akkor pótoltam a bejegyzéseket, de az elmúlt héten ez is elmaradt. Persze hivatkozhatnék erre is, meg arra is, de a legőbb ok az a lustaság. És ehhez jön hozzá az, hogy a jövő héten vizsgázom s ezzel le is zárom az első évet. A héten lesz szülői a suliban, két nap még nekem is tanítás és péntekre meg kellene csinálnom a fényképkereteket az ovónéniknek búcsúajándékként. A csoport ajándékát már megkapták, de szeretnék valami "személyeset" is, illetve virág helyett valami emléket. Jut eszembe még képeket is kell szkennelnem, amit ide szeretnék feltenni, de most épp alszik a gyerek a nappaliban, s nem akarok csörögni meg zörögni vele. De hasznosan fogom tölteni ezt az időt is, mert előveszem a tanulnivalómat és készülök a vizsgára.

Folyt. Köv.