2015. május 16., szombat
2015. május 15., péntek
2015. május 14., csütörtök
2015. május 12., kedd
2015. május 10., vasárnap
Kiccsalád
Családi fotózáson vettünk részt. Anyukánk idén tölti a 60-at és mi lehetne szebb ajándék a számára, mint a családról egy közös kép.
Na nem volt egyszerű összeegyeztetni, hogy mindenkinek jó legyen és a fényképész is ráérjen, majdnem kútba is esett a dolog.
De nekünk nagyon jófej fényképészünk van ám, beszorított minket, vasárnap reggel 9-re. Azt nem mondom, hogy túlpihentük magunkat erre az alkalomra, de az eredmény fenomenális lett szerintem.
Na nem volt egyszerű összeegyeztetni, hogy mindenkinek jó legyen és a fényképész is ráérjen, majdnem kútba is esett a dolog.
De nekünk nagyon jófej fényképészünk van ám, beszorított minket, vasárnap reggel 9-re. Azt nem mondom, hogy túlpihentük magunkat erre az alkalomra, de az eredmény fenomenális lett szerintem.
2015. május 9., szombat
Sárkányröptetés
A helyzet és a sors úgy hozta, hogy majdnem kipróbáltam milyen. Én is tudok ám sárkány lenni, de amit a kolléganőm művel a 12 óra alatt...hát kiütötte a biztosítékot. Nem volt még reggel 6 mikor már csapkodott, puffogott, nálam meg elszakadt a türelem cérnája. Értem én, hogy fáradt meg elege van, de ha ilyen akkor maradjon inkább otthon.
A Drbácsi jól belenyúlt az ügyeletbe, szegény meg sem állt egész nap. Azzal kezdte, hogy egy gyors reggeli után lement az újszülöttre, s onnan délig fel sem talált. Az osztányon nem volt gond, bár egyik-másik gyerek fölött ott kellett állni, de vészhelyzet nem adódott.
Kollegina teljes lelki nyugalommal ült le reggelizni, azt sem kérdezte, jövök-e, pedig általában együtt szoktunk. Nem csak vele, mással is. No mindegy, amilyen idióta volt, annyira nem volt hangulatom hozzá.
A felsőbb vezetőség figyel rá, hogy azért a sok munka mellett is jusson idő, enni és inni, hacsak nincs sürgős, akut munka, akkor le kell ülni és pótolni az energiaforrást.
Nos, most volt munka. Oké, hogy nem volt életveszély, de folyamatsan mentünk. Én meg a Drbácsi. Kollegina nem zavartatta magát, ő ebédelt is ebédidőben. Igazából nem ez zavart, hanem, hogy folyamatosan orvost játszott egész nap. Jöttek az ambuláns betegek, mindegyiknek vagy vért kellett venni, vagy branült kellett szúrni, el kellett látni őket. Az a protokoll az osztályon, hogy orvos szúr. Nővér csak orvosi kérésre szúrhat. ezt mindenki tiszteletben is tartja egyes kivételektől eltekintve. Nos a kollegina az egyik. Ő önhatalmúlag szúrta a gyerekeket és eldöntötte milyen terápiában kell részesíteni. Ebben én nem voltam partner. Elismerem, hogy az évek alatt igen nagy tapasztalatra tett szert, de voltak már ebből problémái, én nem akartam ebben részt venni. Egész nap úgy viselkedett, mint aki felsőbbrendű lény, pedig hát nem ő nyalta hegyesre a piramist.
Délután volt még egy beszólása, ami feltette arra a bizonyióos i-re a pontot. Hétvégén és ünnepnap előbb kell lelépnem, mert nincs az a busz amivel héköznap járok és nem mindegy, hogy negyed 8-ra esek haza vagy negyed 10-re. Ő, aki helybeli legkésőbb fél 7-kor otthon van. Ugye van különbség? Na a beszólása az volt, hogy ő majd annak ad át, aki előbb odaér.....ez volt az a pont amikor felvilágosítottam......azt meg csak halkan jegyzem meg, hogy a helybeli kollegina, akinek nincs még gyereke, nem bírt beérni váltani időben. Azért én megoldottam, s ha csak az utolsó pillanatban is, de elértem a buszt.
Azt nem értem, ha engem fel tudnak hívni 5.23-kor, hogy hol vagyok már, akkor a másik miért nem toleráns velem szemben egy icipicit. Mert azért még senki nem morgott, hogy hétköznap negyed 7-kor még ott vagyok és dolgozok.....
Uff.
A Drbácsi jól belenyúlt az ügyeletbe, szegény meg sem állt egész nap. Azzal kezdte, hogy egy gyors reggeli után lement az újszülöttre, s onnan délig fel sem talált. Az osztányon nem volt gond, bár egyik-másik gyerek fölött ott kellett állni, de vészhelyzet nem adódott.
Kollegina teljes lelki nyugalommal ült le reggelizni, azt sem kérdezte, jövök-e, pedig általában együtt szoktunk. Nem csak vele, mással is. No mindegy, amilyen idióta volt, annyira nem volt hangulatom hozzá.
A felsőbb vezetőség figyel rá, hogy azért a sok munka mellett is jusson idő, enni és inni, hacsak nincs sürgős, akut munka, akkor le kell ülni és pótolni az energiaforrást.
Nos, most volt munka. Oké, hogy nem volt életveszély, de folyamatsan mentünk. Én meg a Drbácsi. Kollegina nem zavartatta magát, ő ebédelt is ebédidőben. Igazából nem ez zavart, hanem, hogy folyamatosan orvost játszott egész nap. Jöttek az ambuláns betegek, mindegyiknek vagy vért kellett venni, vagy branült kellett szúrni, el kellett látni őket. Az a protokoll az osztályon, hogy orvos szúr. Nővér csak orvosi kérésre szúrhat. ezt mindenki tiszteletben is tartja egyes kivételektől eltekintve. Nos a kollegina az egyik. Ő önhatalmúlag szúrta a gyerekeket és eldöntötte milyen terápiában kell részesíteni. Ebben én nem voltam partner. Elismerem, hogy az évek alatt igen nagy tapasztalatra tett szert, de voltak már ebből problémái, én nem akartam ebben részt venni. Egész nap úgy viselkedett, mint aki felsőbbrendű lény, pedig hát nem ő nyalta hegyesre a piramist.
Délután volt még egy beszólása, ami feltette arra a bizonyióos i-re a pontot. Hétvégén és ünnepnap előbb kell lelépnem, mert nincs az a busz amivel héköznap járok és nem mindegy, hogy negyed 8-ra esek haza vagy negyed 10-re. Ő, aki helybeli legkésőbb fél 7-kor otthon van. Ugye van különbség? Na a beszólása az volt, hogy ő majd annak ad át, aki előbb odaér.....ez volt az a pont amikor felvilágosítottam......azt meg csak halkan jegyzem meg, hogy a helybeli kollegina, akinek nincs még gyereke, nem bírt beérni váltani időben. Azért én megoldottam, s ha csak az utolsó pillanatban is, de elértem a buszt.
Azt nem értem, ha engem fel tudnak hívni 5.23-kor, hogy hol vagyok már, akkor a másik miért nem toleráns velem szemben egy icipicit. Mert azért még senki nem morgott, hogy hétköznap negyed 7-kor még ott vagyok és dolgozok.....
Uff.
2015. május 7., csütörtök
2015. május 6., szerda
2015. május 4., hétfő
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)