Iskolaelőkészítős

Újabb iskolai délutánon vettünk részt. A két srác (Martin és Áron) rögtön az első sor közepére helyezkedtek és onnan figyelték a harmadikosok műsorát.
Ezután kettéosztották a csapatot és a leendő tanítónénik elvitték őket. Mi addig egy fejlesztőpedagógus előadását hallgathattuk meg. Nagyon jó kis előadás volt, bár számomra sok újat nem mondott (pedig soha nem hallgattam még meg), de azért nagyon tetszett :)

Készülődés

Idén is valami sk tojásokkal szeretném meglepni a locsolókat, akik remélem a szűk családon kívül nem lesznek többen. Most a szalvétatechnikás alkotásra helyeztem a hangsúlyt. Nekem tetszenek. A kolléganőimnek is, mert ketten is adtak le rendelést. :)

Karate tábor

A kétnapos tábori programon csak az első nap volt jelen a nagyobbik, Áron kihagyta az idei részvételt, de majd jövőre ő is csatlakozhat.
Nem is mi kísértük a gyereket, hanem az egyik barátunk, akinek a fia szintén karatézik. A beszámoló szerint nagyon élvezték a napot, ami 2 edzésből állt, nyilván kicsit összetettebb volt, mint amit itthon tartanak- A srácok jól ki is fáradtak, de hatalmas élménnyel gazdagodtak.

Márciustizenöt

Mutatom milyen éjszakán vagyunk túl:

Minden órában járt valakinek, valami.....szép volt fiúk.

Tizenötmásodperc

Ennyi hírnév jár mindenkinek.

Ma délután kijött a Nők Lapjától a V.Kulcsár Ildikó és Marci, a fotós, mert cikket írnak egy vidéki kórház gyerekosztályáról. 

Igazán nem mélyedtem bele a témába, mert késő délután érkeztek, végigmentek az összes kórtermen, beszéltek a szülőkkel, a Fotós kattogtatott, mi meg erősen figyeltünk.

Rólunk is készült kép, bár kétlem, hogy betennék az újságba, de előbb-utóbb kiderül. 

Aranyosak és kedvesek voltak, igaz én a  végét nem vártam meg, mert lejárt a munkaidőm. 

Az tény, hogy bármelyik pesti kórházzal való összehasonlításból szerintem nyertesen kerülnénk ki, mert ilyen szobaszolgálat, mint itt, sehol nincs. No de ebbe most nem megyek bele.

Kíváncsian várom a cikk megjelenését. Majd beszámolok :)

Séta az oviba

Általában autóval közlekedünk, mert miután lepakolom a srácokat intézem a bevásárlást és egyéb huncutságokat. Ma viszont Bencét korábban kellett eljuttatni az oktatási intézménybe, mert polgárőr szolgálatot teljesített. Áronnak viszont korán lett volna még, így - miután az apja otthon volt - nem húztam magammal, hanem később vittem. Első körben lerendeztem a bevásárlást is, s úgy gondoltam, akkor itt a remek alkalom, hogy elsétáljunk.

Ismerkedős

Ma volt a napja, hogy megkezdődött az iskola látogatás....a csoporttal voltak már és még mennek is, de három alkalommal délután is van egy-egy óra hossza, míg a leendő elsősök a tanítónénikkel, a szülők pedig az iskolával ismerkedhetnek. 

Mikor Bencével voltunk, akkor az első három alkalommal együtt voltak a szülők a gyerekekkel, csak az utolsó foglalkozás alkalmával választottak szét minket, volt is minden baja a gyereknek...
Áron jól vette az akadályt, már amikor odaértünk sem igényelte a szülői hátteret, odament a tanítónénikhez, választott egy névtáblát, majd leült a többiekhez. Nyilván az is hozzátett, hogy az ovis csoportból többen is ott voltak, s a tesómék kisfia is jelen volt, mellé is csücsült le. 
A jövő héten kimarad, csak két hét múlva lesz a folyt.köv.

A fiúk

Ismét fodrásznál jártak: 

Rendetlen banda

Kellett nekem elkiabálni, hogy csökkent a betegek száma. Újra tele vagyunk kisebbnél - kiesebbekkel....bronchitis és bronchiolitis lehet válogatni szabadon. A csúcs: ahány gyerek, annyiféle kezelés. Óránként van teendőm, hol egyikkel, hol másikkal, s természetesen a legkisebbnek a legnagyobb a hangja :-)

Helo Március

Nem a blogírásról vagyok híres mostanában. Történik ez - az, lehetne is mesélni róla, de semmi különös egyébként. 

A család - háztartás - munka háromszögében pörgök, s mire levegőhöz jutnék, kezdem előről.

A műszakok pörgősek voltak az elmúlt hetekben, sok beteg is volt, valóban betegek, bár mindig akadt egy-egy olyan, aki alibiből feküdt csak az osztályon. Érdekes dolgok ezek. A mi orvosaink meg egy kicsit túlpörgik az egyes eseteket. Az a bosszantó, amikor mindenki tudja, hogy a gyerek vagy a szülő rájátszik a dolgokra, s amúgy lehetnének otthon is, de hát nyilván így kényelmesebb nekik. Igen. Van ilyen is. Nem is hittem volna, hogy ennyi.

Borul a beosztás is. Az egyik kollegina bejelentette, hogy babát vár. Az éjszakákat ebben a hónapban már átvesszük tőle, nem bírja. Kérdéses, hogy meddig fog dolgozni. Szerény véleményem szerint nem sokáig már és meg is értem. Azért az csak egy beteg osztály, ilyen-olyan fertőzéssel, nem hiszem, hogy bármi is hiányzik neki. Ugyanakkor meg anyagilag nagyon nem mindegy, dolgozik-e vagy sem.

Két fiatal van még, akik előállhatnak ezzel, kíváncsi vagyok ők mikor jelentik be :D A régebbóta ott dolgozók mesélték, hogy anno mikor az egyik teherbe esett, onnantól babadömping volt :D Ha egy üzlet beindul.....  :D

Bence nyomja a sulit. Négy évig nem nagyon kellett leülni vele tanulni, most egyre inkább. Nehéz az ötödik. Iszonyatos tankönyveik vannak. Nincs normálisan megszerkesztve, lehetetlen belőle normálisan tanulni. A környezet viszi a prímet, a töri még úgy-ahogy....ki kell jegyzetelnem még magamnak is, aztán ő is jegyzetel(ne), ha nem utálna írni. Na eben nem rám ütött ez a gyerek. Én a jegyzeteimet is kijegyzeteltem...

Áron idén oviba még nem sokat járt, olyan volt, mint  a mesében: hol volt - hol nem volt....vagy ő volt beteg, vagy az óvónénik robbantak le, összevont csoportba meg nem nagyon vittem, köhögött is meg sok is volt a gyerek, meg meg is tudtuk oldani.

Lassan kezdődnek a bemutató foglalkozások és órák az iskolákban. Nem kérdés hová fog menni, így sokfelé nem kell hurcolni őt. Abba a suliba megy, ahová a nagyobb is jár. Egy irányba kell menni majd ezután is :) Persze, oda elmegyünk a foglalkozásokra, meg a bemutató órákra és a leendő tanító nénikkel is szeretnék beszélni.

Így telnek a napok nálunk mostanában....