Tortasütés

 Nehezített a pálya miután a konyha szét van szedve és csak a falak állnak. Az első gondolatom az volt, hogy valami kekszes alapoz csinálok, majd a második az, hogy átmegyek anyukámhoz megsütni a piskótát aztán végül megvilágosodtam, hogy a gáztűzhely a pincében van és ugyan gázpalack az nincs, de nem is kell, mert a sütő viszont villany. Így csak keresnem kellett egy hosszabbítót meg egy konnektort és máris működőképes volt a sütő. 

A piskótát még csütörtökön délelőtt megsütöttem. Gábor aznap reggel jött haza és ment is vissza éjszakára így nem akartam zörögni, a keverőtálat is a pincében raktam össze, Gábor munkapadja pont megfelelt erre a célra😅

Szerintem életemben nem sütöttem ilyen szép és jó piskótát. 

A háromféle réteget aztán részletekben készítettem el. Az első pisztáciás-mascarponésat még csütörtökön meg sináltam, a málnás és fehércsokis réteget pedig ma. Holnapra marad a tetejére a díszítés. 

Konyha

 Még mindig inkább szétfelé szedjük, szerintem sose lesz készen😁

Most épp a lefolyó elvezetését csinálja Gábor, mert ha már bontani kell, akkor most cseréljük ki a csövet, ne akkor kelljen, amikor már készen van. Nem is cserélni kell, hanem egy új csövet tesz be, mert nem ott van az elvezetés ahol gondolta, annyira meg nem akarta szétszedni, így egy másik csövet csatlakoztat majd a főgerincre. 

Közben azért halad a vakolással is, tök jól meg tudja csinálni. Az ajtó mellett két oldalt nem volt egyenesben a fal, addig-addig csinálta míg majdnem tökéletes lett. Ezt a házat még a szülei építették rokoni segítséggel, így egyenes falakat, derékszöget nyomokban sem tartalmaz…

A tű másik oldalán

 Ismét napplos voltam. Ahogy megszólalt az ébresztő, abban a pillanatban ütött be a fejfájás, de olyan módon, hogy tudtam ez azonnali gyógyszeres csillapítást igényel.

A fejfájásom kicsit tompult, de folyamatos volt. Napközben is vettem be gyógyszert, figyeltem a folyadékbevitelre is, de egyre rosszabb lett. Délután már meg-megszédültem mikor fel kellett állnom, de azért tettem a dolgomat, bár nyugis volt a nap. A főnővér mondta, hogy hazamehetek, nem is kell ledolgoznom a nap hátralévő részét, de ahhoz sem voltam elég jól, hogy elinduljak.

A vége az lett, hogy a három orvos aki itt volt megszavazta nekem az infúziót és bele a gyógyszereket. Még jó, hogy tesómmal beszéltem napközben, s kiderült Pesten van, így visszahívtam, hogy ugyan jöjjön már be értem. Igaz, hogy később értem haza, mintha busszal mentem volna, de legalább kényelmesen utaztam. 

A fejfájásom estére elmúlt, bár a sok gyógyszert éreztem. 

Újra

 Fogszabályzásra volt ma időpontunk. Ketten mentünk Bencével, mert Gábor dolgozik, Áronnak meg kompetenciát kellett írnia, pedig cipőt és inget kell venni a ballagásra. 

Míg vártunk a fogszabályzásra, összefutottam egy anyukával, aki régen feküdt bent a lányával az osztályon, majd bejelölt FB-n, s azóta is, ha valami betegség üti fel a fejét a gyerekek körében rám szokott írni és tanácsot kér. Nem, nem tolakodó és nagyon aranyos. Ő szólított meg, így kellemesen elbeszélgettünk. 

Bencének most maradt minden, legközelebb csinálnak neki rtg-t megnézik a bölcsességfogait, hogyan helyezkednek.

Miután végeztünk elmentünk a Buy Way-re körülnézni. Olyan sokmindent nem vettünk, de mégis elköltöttünk egy csomó pénzt.🙈 Bence kapott pólókat, pulcsit, rövid nadrágot, én gazdagabb lettem egy serpenyőkészlettel. 

Hazafelé beugrottunk a kórházba, vittem pár cuccot az osztályra, azt könnyebb kocsival, mint a buszon cipelni. A laboromban alacsony lett a vasam, így a doktornő írt fel, ki is váltottam, az üzemorvos ugrani fog rá. 

Május 12

 Anyukám ma 70 éves. Nem azért, mert az én anyukám, de abszolút nem látszik 70-nek. 

Munkával töltöttem a szülinapját, s ha már dolgoznom kellett akkor csináltattam egy labort, mennem kell az üzemorvoshoz. 

Ez történt...

 Szerdán csak nem indult az autónk, pedig reggel még elvittem áron suliba, a Diegoba is beugrottam, hogy gyorsan ránézzek a tapéta kínálatra, mert lesz a konyhában egy fal vagyis kettő, ahová nem tudom mit kellene tenni. Tapétában gondolkozok, valami szolid mintásban, ami mégis kicsit megtörné a fehér színvilágot. Mondjuk pont ráérek még ezzel, akkor is elég lesz, ha már készen leszünk. 

Kedden volt itt az asztalos, hogy akkor pontosítsuk a dolgokat, Gábornak volt pár kérdése, amit sikerült is megválaszolni, mutatta a rajzot is, hogy legyen elképzelésünk, meg a méreteket is odaírta. Hozott a munkapultból mintát, s épp csempét akartunk hozzá választani meg még a vízvezetékek átrakásához kellett pár dolog, ezért indultunk volna a városba, de a kocsi nem indult. Gábornak azért valahogy sikerült mégis beindítania, de nem a városba, hanem egyenesen a szerelőhöz gurult vele. Még szerencse, hogy anyukáméknak van autója, így azt délután elkértük és azzal mentünk a városba. 

Választottunk csempét vagyis járólapot, mert színben az menne a pult színéhez, de még nem rendeltük meg, mert egyrészt ráérünk (van raktáron), másrészt meg azt lehet nehezebb vágni és ezen még megy a gondolkodás. 

A hét első felében sikerült a vízvezetéket arrébb vinni és megcsinálni a mosogatóhoz és a mosogatógéphez is a kiállást, az előbbi nyilván eddig is volt, csak Gábor kicserélt ott mindent. 

Csütörtökön én dolgoztam, Gábor pedig itthon befejezte a vízvezeték szerelést, ez teljesen készen is van. Délelőtt elvitték a konyhabútort, most jó nagy hely van, de kell is a munkálatokhoz. 

Pénteken éjszakás voltam. Most napok óta én vagyok a babákkal (már marhára unom amúgy az etetést meg a pelenkázást), semmi szakmai munkát nem végzek. valamelyik állandóan sír, nyilván felváltva, a kislány szeret kézben lenni. Szerencsére azért éjjel viszonylag jól viselkednek, bár ébrednek enni, általában gyorsan vissza is alszanak. Most kitalálták, hogy a kisfiút sem lehet hazaadni (esküszöm ez a legújabb divat), bár 2 nagyobb testvére otthon van. Nem a legkiválóbbak a szülők, de szeretik azokat a gyerekeket, el is látják őket, nem bántalmazzák a gyerekeket. Igaz, hogy nincs TAJ számuk, meg anyukának sincs (állítólag folyamatban van már). Apuka amúgy át tud menni agresszívbe, de nem a gyerekek felé. 

A héten új edénykészletet kellett rendelnem, mert bár azt hittem a régi jó az indukciós laphoz, de kiderült, hogy mégsem. Már gondolkoztam, hogy amúgy is lecserélném, a régi mégiscsak 23 éves....

A hétvége az olyan csipp-csupp munkákkal ment el, mint a mosás, takarítás. Főznöm nem kellett, mert maradt még kaja, de több szabadidőm ettől még nem lett....

Május 8-án Bence angol érettségit írt.

Most már hivatalos

 Végre megérkezett a hivatalos értesítés: Áron felvételt nyert a választott középiskolába a választott szakra. 

Tudtuk-tudtuk, az iskola honlapján is fent volt, hogy bejutott, felvették, de azért vártuk azt a levelet. 

Szabad szombat

 Nem sokat aludtam az éjjel, járt az agyam, még jó, hogy szabadnapos vagyok még. Mindig ez van amúgy....nekifogunk az újabb munkának, szinte már látom a fényt az alagút végén, ha a konyha is rendben lesz, akkor a belső munkálatokkal készen vagyunk, s bár a kinti is egy vagyonba fog kerülni, de azt már nem hajtom annyira, persze jó lenne, ha egy csettintésre az is meglenne. Megrendeltem a gépeket, ki is lett fizetve, a pincében várják, hogy a helyükre kerüljenek. Egyeztettünk az asztalossal, a bútorra megvan a pénz, a többi ezzel kapcsolatos kiadással sem lesz probléma, éljen. Erre tegnap este az autó nem indult. Hogy mindig van valami plusz idegtépő dolog, egy plusz kiadás, hogy nem lehet az, hogy valami nem jön közbe. Gábor még este írt az autószerelő barátunknak, aki ma reggelre válaszolt, hogy délelőtt jön és megnézi. Jött is, még előbb, mint jelezte, beült a kocsiba beindította....és beindult. Mindenféle nyöszörgés, erőlködés nélkül. Rátette valami bizbaszra, de nem írt ki hibakódot. Többször is beindította, első pöccre indult is. Kicsit fellélegeztem amúgy, bár tudom, hogy egy időzített bomba, jövő héten visszük is hozzá a kocsit, más javítani való is van rajta, akkor átnézi. 

Délelőtt még főztem és a maradék cuccot is elpakoltam a konyhából, lent a pincében kicsit rendszereztem a cuccokat, az étkezőben meg kialakítottam egy mini konyhát, ami túl sok mindenre nem alkalmas, de éhen nem fogunk halni és majd anyukám főz a jövő héttől. 

Nem haladok a Memory Plannerrel, március közepénél elakadtam, annál a hétnél mikor apukám rosszul lett. A képek ki vannak nyomtatva, lehet beragasztom őket meg megírom a kommentet is hozzá aztán ugrok egyet, majd ha lesz lekierőm, befejezem azt a 2-3 hetet....

A mostani konyhaszekrényt elviszik a kolléganőmék, mert ők még sokára jutnak a konyha felújításáig, viszont ami most van nekik (a házban volt, amit megvettek) az kb ezer éves, egy pár évig meg ezzel még ellesznek, de lehet elég lenne ezen is az ajtókat kicserélni és akkor sokkal jobban nézne ki. Viszont egy sikálás ráfér, mert bár én takarítottam, mikor ide költöztünk, de előtte sem volt nagyon sikálva, meg egy idő után már én sem fektettem bele annyi energiát, meguntam, hogy nekem kell bepótolni ezeket a dolgokat, s tudtam, hogy már nem sokáig fogom nézegetni...

Ami elromolhat…

 …na az el is romlik. 

Gábort ma berántották dolgozni az ügyeletre estig, így délelőtt kitakarítottam, s próbáltam valami rendfélét kialakítani. Elkezdtem behurcolni a konyhai dolgokat, amik minden nap kellenek, a többit a pincébe száműztem. A kipakolt szekrényeket alaposan megsikáltam, de jut még belőle holnapra is. Hát nem lesz egyszerű majd így élni, de remelem időben készen lesz a konyha. 

S ha nem lenne elég kiadásunk mostanság, akkor este épp Bencéért kellett volna mennem, de a kocsi nem indult. Gábor is próbálta beindítani, de nem járt sikerrel…

Írt az autószerelőnek nézzen rá holnap, ha ráér, mert neki lövése sincs mi lehet a baj, mert hibakód nem jelent meg. Szeretnénk autót cserélni, de jelenleg nincs 5 millió forintunk, amit erre fordíthatnánk a felújítás mellett… 

Ünnep a munkában

 Nappalos műszakkal ünnepeltem a május elsejét. Szerencsére nyugis napunk volt, gyerek sem tartózkodott sok az osztályon. 

Az egyik kisfiút már áthelyeztük Pestre a műtét miatt, hiányzik is a kis betyár. 

A bolond anyukával rendelkező kislányt pedig elvitték a nevelőszülők. Végül máshoz került, nem ahhoz akit először mondtak. Nagyon szimpatikus volt a nevelőanyuka, legalábbis ezt állították a kollégák, nagyon jó helye lesz a kislánynak. Legyen így.

Miután sok teendőm nem volt a betegeimmel, egész nap a kicsik szobájában pakoltam és rendszereztem a cuccaikat, ruhákat, pelenkákat, mert katasztrófa ami ott van. Én nem értem a kollégák miért nem tudnak vigyázni a rendre. Miért kell két gyereknek 8 cumisüveget elővenni, meg 10 cumit…

Lesz még egy köröm a rendrakásban. Kellene vetetnem valami kosarakat a szekrénybe, hogy a ruhák se összedobálva legyenek, pedig a múltkor éjjel felcímkéztem a polcokat is, hogy mit hova pakoljanak, de a lányruhák is össze voltak keverve a fiúruhákkal…