Ez ám a meglepetés

Amikor  a kolléganőm meglep egy S.K. készítésű tortával szülinapomra. :)

A rókák ide is elértek

Még szerdán mondta anyósom, hogy a keresztgyerekek benyaltak valamit, mert mind a kettő hány és bizony ők sincsenek a helyzet magaslatán.
Bíztam benne, hogy az enyémeket elkerüli...

...de nem. Csütörtök délután - amúgy is húzós napom volt a kórházban - Bence telefonált, hogy mind a ketten hánytak. Az osztályon is volt hányós, ambulánsan is futott vagy kettő, így őket telefonon navigáltam.

Mire hazaértem Bence már jól volt, rajta átment. Áron viszont kutyául nézett ki. Aluszékony volt, semmi nem maradt meg benne. Nem is kapott inni, hátha megnyugszik a gyomra, szegényke a végén már csak öklendezett meg a nyálát köpte ki, mert nem volt már ami kijöhetett volna. 

Éjszakára megosztottuk a srácokat. Gábor nyerte meg Bencét, mert ő már stabil volt és G. másnap kelt hajnalban, mert dolgoznia kellett menni.

Áron velem aludt. helyesebben nem aludt. Mire bealudt volna jött a hányinger.....Annyira okos volt, mert megértette, hogy nem ihat, pedig nagyon szomjas volt. Öblögette a száját, vizeztem is neki. Be-be szundított 10-15 percre és kezdtük előlről. Meg-meg kérdezte, hogy "ugye várni kell még, nem ihatok".....éjjel aztán eltelt egy óra is, na akkor adtam neki 2ml vizet...na ki is jött. Szerencsére sikerült bealudnia valamikor 1 után és csak reggel ébredt meg. Akkor is megkérdezte kell-e még várnia. Mondtam, hogy most kaphat, erre azt felelte: "inkább várok még" és visszaaludt.

Reggel aztán kortyonként kapott vizet, ami stabilan benne is maradt. Étvágya nem volt. És beindult a hasmenés is. Gyorsan megküldtem ENEROL-al és délutánra kutya baja volt neki. Persze diétázott mind a kettő. 

Már jól vannak.

Harminckilenc

Szerzemény

Bőrgyógyászat

Bence hátán van egy anyajegy születése óta. Illetve valamivel születése után alakult ki. Együtt nől a gyerekkel, a felszíne kicsit kiemelkedő. 2011-voltunk, akkor azt mondta  a Drnő, hogy majd előbb-utóbb le kellene vetetni, de még kicsi hozzá. Na ezért mentünk.


Korán keltünk, korán indultunk, reggel 7-kor kezdtek el sorszámot osztani. Minden nap 60 db-ot osztanak. 7.10-kor szálltam ki Bencével az autóból, kb 10 percet álltunk sorba és a 28-ast kaptuk. Ha később megyünk esélyük sincs.
Persze okos anyuka (értsd: én) itthon hagytam a gyerek TAJ kártyáját...pedig ki volt rakva a pultra. Annyira nem aggódtam, hiszen fel van írva, na meg már jártunk ott, így benne volt a gépben. Nyilván megkaptam a "kedves" beszólást a hölgytől, majdnem mondtam is neki, hagyjuk a kioktatást és haladjunk....

A sorszámon rajta volt, hogy kb 10-11 óra között számíthatunk a behívásra, de miután ott a közelben semmi nincs ahová érdemes lett volna elmenni és még a bevásárlást sem tudtuk megejteni, így sétáltunk egy kört, ücsörögtünk a téren, de reggelről azért elég hűvös volt, így bementünk  a kórházba. Készültünk mindenféle gyerekszórakoztató eszközzel, úgy, mint táblagép, enni és innivaló. Nem is volt probléma. Elég sokan várakoztak és azt kell mondjam elég kultúráltan viselkedett mindenki, pedig valljuk be, hogy nehéz lekötni egy örökmozgó gyereket. egyetlen egy dologra vontam fel a szemöldököm és meg is jegyeztem Gábornak, hogy egy másfél év körüli kislány ült a babakocsiban, az anyukája  a telefonján indított el valami mesevidót vagy éneket.....na én ezt egy csöppet hangosnak találtam.....

Zavaró volt, mert volt egy alapzaj ugyebár, név szerint szólítottak és az asszisztens sem tudott mindenkit túlkiabálni. Gondolom mennyire kifulladhat minden nap. Nyilván amikor már sejtettem, hogy lassan sorrakerülünk, azért csak figyeltem kik álltak előttünk sorba reggel, akkor közelebb mentem...

10-kor be is hívtak minket. A Drnő egy tünemény volt. Nagyon kedves, helyes, megnézte  a szóbanforgó anyajagyet Bence hátán, s azt mondta nem kell levetetni, ő egyáltalán nem javasolná, emrt a háton lévő sebek nehezen és csúnyán hegesednek. Semmiképpen nem javasolja addig, amíg növésben van a gyerek.

 Évente kontroll.

Pipa

Nem marad a srác sulis cuccok nélkül. Orvoslátogatás* után beszabadultunk az Auchanba és beszereztünk mindent ami kelleni fog. Egy vagyont hagytunk ott, de vettünk mást is. 

*beszámóló később

Becsöngetnek

Itt a suli a nyakunkon, de a gyereknek még nem vettünk semmit. Se füzet, se ceruza, se semmi....Igaz negyedik osztályban már nincs lista, úgyhogy nem is nagyon aggódok, a kapkodásról meg ugye szó sincs.

Holnap Pestre készülünk, a Heim Pálba*, ha végeztünk megejtjük az Auchant és megvesszük amit kell oszt'jónapot.

Áronnak már beszereztem a szokásos beadandó csomag egy részét (pzs, szalvéta, toalettpapír, fogkefe, fogkrém), kiegészítésre szorul még, úgy mint folyékony szappan, rajzlap. Minden más ki van mosva, el van téve, pénteken szándékomban áll beballagni és bevinni a cuccokat, hogy ne kedden kelljen és persze szólok is, hogy akkor elsejétől dolgozni jár ő is. 

*majd megírom

Röhej

Komolyan mondom nem értem egyes emberek viselkedését. Tegnap mikor beértem az osztályra nagy volt  a fejetlenség, a nappalosok hallhatóan fellélegeztek mikor megláttak, mondván megjött a felmentősereg. Fél 6 után 5 perccel tettem be  a lábamat és este fél 10 után ültem le adminisztrálni (!). Konkrétan 10 gyereket vettek fel asszem,  - de számokban nem vagyok jó - olyan indokokkal, hogy az valami nevetséges. 

A szakrendelőben egy sokdiplomás drnő volta aznap, aki a 11 gyerekből 7 (!) küldött fel felvételre úgy, hogy sem megszúrva, se lelaborálva nem voltak. Az osztályon egy rezidens Drnő ügyelt aznap, a szakrendelőben meg egy szakorvos ült. Kell magyarázzam a különbséget? Ugye, hogy nem....

Felvételre került egy 2 év körüli kissrác, akinek az ujját megharapta a tesója és ő annyira sírt, hogy elájult, ezért fel kellett venni megfigyelésre, nehogy apnoézzon...WTF?  A gyerek konkrétan labdázott a szobában lévő kislánnyal......nem úgy tűnt, mint akinek bármi baja is lenne, de mi azért szurkáltuk feleslegesen. Még nekem is le kellett venni egy astrupot. A gyerek, köszöni, jól van.

Bekerült egy olyan gyermek, akinek kötőhártyája van (fel sem vehetnénk, ha kórházi kezelést igényelne, akkor irány a szentlászló), mert a szakorvos szerint ez az agyvelő gyulladás egyik tünete is lehet. Hát bassza meg, akkor innentől minden kötőhártyásat fel kellene venni. Kell-e említenem, hogy  meningiális tünete nulla volt. A csillárról csak azért nem lógott a gyerek, mert az konkrétan nincs a szobában.

Szerencsére a srácok jól töltötték az éjszakát, egy testvérpárra kellett kicsit több figyelmet fordítanom, mert náluk tényleg zajlik valami infekció, bár kórházi kezelést ők sem igényeltek volna, de éppenséggel elfértek.

Ma viberen kommunikáltam  a nappalos Dr-vel....10 gyereket hazaengedtek. 

Volt-e értelme felvenni tegnap a nagyrészüket?


És akkor még azt is megjegyzem, hogy  a kolléganőm is folytatja a haragszomrádot....elkezdtem tegnap felvenni egy gyereket, de nem volt hely, így az ő szobájába kellett tenni, erre  a félig kitöltött papírt felmarkolta míg vártam a Drnőre és befejezte, majd közölte, hogy az ő szobájába, amjd ő felveszi a gyereket. Szegény anyuka csak pislogott. Én meg ráhagytam, nem álltam le vele vitatkozni. Duzzogjon. Ovodás. A múltkori eset után sírós hangon hívta fel a Főnővér helyettest, hogy felvettem a gyereket és nem adtam át neki, pedig neki nem volt egy sem. Kaváncsi leszek a visszahngra, mert most én vagyok Az Egyes Számú Közellenség. Viszont még mindig úgy gondolom, hogy nem én fogok sírni. nem megyek bele  a játszmáiba, normális emberi hangon beszélek vele, ő az aki érezteti a haragot és nem szól hozzám. 

Ja és akkor még azt is gyorsan leírom, hogy  atestvérpár volt bent szombaton is és akkor beszélgettem az anyukával, aki mesélte, hogy voltak ott 3 éve a nagyobbal és pont a kolléganőm volt bent, rögtön le is cseszte őket, nem volt valami kedves. Erre tegnap este jön az anyuka a cuccokkal, meglát majd félve kérdezi, hogy hozzám fognak-e tartozni. Igen válaszomra szélesen elmosolyodott és csak annyit mondott: hála az égnek....   Kell még ehhez fűzni valamit?

Ugyehogyugye

Mondtam én, hogy valami nem kerek ott azzal a busszal. Ma is azzal utaztam a munkába, ugyanazzal a sofőrrel. Kérdeztem is felszálláskor, hogy jó-e  a busz, mire a sofőr vigyorogva: "éjjel megcsináltattam"

A Majré

A nagyon unalmas nap vége kicsit izgalmasra sikeredett, bár nyilván simán túléltem volna, ha eseménytelenül zajlik a hazautam.

Gábor hívott, hogy majd siessek már haza, mert egy spontán szalonnasütés van kilátásban. Mintha rajtam múlna mikor érek haza. Jó, nyilván arra gondolhatott, hogy az előbbi buszra pattanjak fel és ne negyed 10 legyen mire beérek. Hétvégén és ünnepnap kimarad a 18.55-ös járat, így ha nem lépek le időben, akkor szívás van későn érek haza.

Szerencsére az osztály is rendben volt, a váltás is időben érkezett, a taxiért sem kellett könyörögni (van személyzeti taxink) és a busz is időben elindult.

Nahát Tereskéig minden rendben is volt, legalábbis úgy tűnt. Akkor ugyanis megálltunk és csak álltunk és álltunk...először nem gyanakodtam, azt hittem le és felszállás van folyamatban (bár kicsi falu, akkora utasforgalom azért nincs, hogy ennyi ideig tartson)...már kezdtem éppen mérgelődni, hogy miazatyaúristenértnemindulunkmá mikor a sofőr csapott egyet jobbról, csapott egyet balról.....majd végre elindultunk. Na de hogy. Hát kérem kapaszkodtunk, mit állat. Olyan sebességgel robogtunk a szar kanyargós úton, hogy csak pislogtunk. Ezután minden megállóban ezt játszottuk. Busz megáll. Sofőr csap egyet jobbról. Csap egyet balról. Busz száguld. Na, gondoltam ennek fele sem tréfa, itt valami gebasz van. Szátokról felhívtam Gábort, ugyan jöjjön már értünk Érsekvadkertre, mert én ezzel a busszal nem megyek hazáig, még a végén az árokba kötünk ki. A férj próbálta magyarázni, biztos azért megy gyorsan, mert a sofőr be akarja hozni a lemaradást. hát én meg pont nem ezt gondoltam. Nagyon olyan volt, mintha nem lenne uralma a sebesség felett, tiszta Féktelenül feeling volt. Végül sikerült meggyőzni....Gábort.

Igaz nem Ő, hanem a barátjának a barátnője jött értünk, velük készültünk az esti programra. Szerencsésen hazaértünk, az este jól sikerült, bár én azért fáradt voltam, srácok élvezték.