Sosem fogom én ezt megérteni

Igen, megint munka. Nem tehetek róla, de annyira fel tudom baszniazagyamat húzni magamat olyan szülőkön, akik az éjszaka közepén berohannak a 4 éves gyerekkel, mondván: vasárnap óta lázas (testvérek között is egy napról beszélünk), és ugyan tudja csillapítani, de miután az egyszeri lázcsillapítás után az a fránya láz nem múlt el, hát ugyan nézze már meg VALAMI orvos.
Arra a kérdésemre, hogy jártak-e háziorvosnál a válasz természetesen egy csodálkozó NEM volt.....

Nos, a VALAMI orvos megnézte, majd ellátta jótanáccsal és otthonába engedte szegény gyereket, aki alig látott az álmosságtól.

Mindig csak a munka

Úgy érzem folyamatosan műszakban vagyok. Ha nem az osztályon kell ápolnom a gyerekeket, akkor itthon is akad, aki rászorul. Áron már-már kifelé mászik belőle, bár nem akarom elkiabálni, azért egyet-egyet köhög meg folyik az orra, de tegnap estére Bencét verte le  a lábáról a kórság. Azt hittem megússza egy lábon kihordott náthával, mint az utóbbi időben egy-két alkalommal, de nem, mire tegnap este hazaértem, belázasodott. Egyelőre nem gondolom, hogy nagy vész van, köhög, igaz ezt rondán nyomja, orra folyik, fáj a feje....ma reggel csak hőemelkedése volt, kapja a gyógyszereket, fekszik, de azért a környezetkönyvével összebarátkozott, ha nem lesz nagy gebasz, akkor holnap megy suliba, ne maradjon le. Ma nem volt nekik tanítás, így nem lesz hiányossága, de jó lenne, ha nem is lenne, mert iszonyatos mennyiséget kell pótolni már egy-egy nap kieséssel is.

Mégsem...

....meningitis volt. Folyik a nyomozás, nem adnak ki információt, teljes a hírzárlat.

Dupla nappal

A dupla nappalokban az a jó, hogy  a második nap már nem nagyon kell hülyeségekkel megtalálni, mert lehet a humoromat nem értékeli az illető :D 

Most elég sok a pici gyerek nálunk, ez az idő alkalmas arra, hogy befulladjanak, ami annyit jelent, hogy cetlivel a kezemben mászkálok egész nap, mert máskép nem tudom követni kenek-mikor-mit-mennyit puffoljak. Hála annak  a magasságosnak meg annak aki kitalálta, össze-vissza alkalmazzuk most a gyógyszereket. Az egyiknek felváltva puffoljuk a kétféle gyógyszert, a másiknak egyszerre, a harmadiknak párában adagolva....s ami a legrosszabb, elég nehezen másznak ki belőle, lassú a gyógyulás. Amúgy meg a törpikék nagyon cukik, ők annyira rosszul nem viselik ezt az egészet. Inkább a szüleik :)

Zárlat

Január 24-től le vagyunk zárva. Elvileg nincs látogatás, nincs kimászkálás az osztályról. Elég sok problémát felvet ez a dolog, nincs egységes álláspont. Kiadtak egy Főigazgatói körlevelet, ami minden osztály ajtajára ki van függesztve, s nagyjából itt meg is áll a történet. Kettő portás van pluszban, embere válogatja, hogy felengedi-e a látogatókat, csomagot hozókat vagy sem. Osztályon belül sincs egyezés. Felvetődik a kérdés, hogy a szülő büfébe sem mehet le, esetleg cigizni....ha az orvos megengedi, akkor én hogyan tilthatnám meg. Vagy. Nem szól a szülő csak kimegy az ajtón, hiszen nincsen zárva....senki elé nem fogok beállni. Egyszer elmondom, beletartozik a házirendbe, aztán mindenkinek szíve-joga eldönteni betartja-e vagy sem....Lesz még ebből probléma, én úgy érzem.

Új project

Csak éjszaka nem hagytak rajta dolgozni :D

Új ajtódísz

Hétvégi korizós

Már tavaly is szerettem volna, de a Zuram meggyőzött, hogy ugyan minek az, végül idén csak beruháztunk egy-egy jégkorira. Lyánykoromban és sokat koriztam, de miután G. nem, meg nagyon sok lehetőség felénk nem volt az elmúlt években, így elmaradt. Miután megszülettek a srácok, olyan nagyon igazi télről sem beszélhettünk, valahogy nem is hiányzott, bár bennem egy pár éve már felmerült a gondolat, miszerint jó lenne.
Sógornőmék tavaly ráhúzták a srácaim lábára a korit, azoknak meg tetszett is, így idén már nem maradhatott el. S tél is van, ahogyan azt érzékeljük. A városban is összeszedték magukat, s egy koripályának látszó helyet is sikerült összehozniuk, ami ugye több, mint a semmi. A közelben lévő tó is befagyott, bár a minősége nem éppen ötös, de ne akarjunk már nagyot. 

Sógornőmék pont a  Duna holtágánál laknak, amit zsilippel lezárnak, így egy-egy igazi tél alkalmával az bizony befagy. Telefonáltak is, hogy jó a jég, meg is ragadtuk az alkalmat, meglátogattuk a beteg keresztgyereket és összekötöttük egy jó kis korizással.

Nekem kb 18 éve nem volt korcsolya a lábamon, gondoltam, is, hogy majd felnyalom a jeget :D 
És nem. Persze az első pillanatban igencsak inogtam, de nagyon hamar visszatért a tudásom, nyilván versenyen nem indulok, de stabilan meg tudtam állni :)

A srácok is nagyon hamar belejöttek, bár azért ők sokat estek-keltek, be is gyűjtöttek pár kék foltot :)

Beszerezve

Öcsi lába

A keresztgyerek úgy döntött az év elején, hogy izgalomba hozza  a családot és egy elegáns mozdulattal megcsúszott a teraszon, majd azzal a lendülettel lecsúszott az alsóbb szintre. nincs olyan nagy különbség, egy nagyobb lépés egy felnőttnek, na de ő kettő múlt a nyáron. Olyan szerencsétlenül bírt esni, hogy combcsontját törte, műteni és csavarozni is kellett. Szerencsére nagyon jól viseli a mozgáskorlátozást, igaz, napi 4x is megnézheti a Verdákat :D