...csak szakad az eső. Bent azért halad a munka, de olyan álmosító az idő.
Délelőtt tettem-vettem, vasaltam, porszívóztsm, pakoltam. Ebéd után összerendeztem a számlákat, befizettem az esedékes csekkeket, majd nekiültem a felújítási számlák felvételének az összesítőbe. Van egy-két dolog amit nem értek benne, ennek még utána olvasók, hátha választ kapok a kérdésemre.
Gábor és Bence egészen jól haladtak az előszoba gipszkartonozásával. Főleg Gábor kezd belejönni.
Holnap pedig újra munkába állok.
Először úgy volt, hogy anyukáméknél tartjuk Áron szülinapját velük és tesomékksl, mégse itt a porban és koszban -kupiban legyünk, de mivel Áron benyalt valamit kétséges volt, hogy megtartjuk-e. Tesómék rögtön mondták, hogy akkor ők nem jönnek, nehogy a kislány (elég beteges volt a bölcső ideje alatt) nehogy elkapjon valamit.
Miután Áron jobban lett, bár a hasa még fájogat, úgy döntöttünk, hogy anyáék átjönnek meghúzzák a fülét, meg Gábort is és mennek is. Azért én sütöttem egy tortát és szerintem életem legjobban sikerült tortája lett. Csak sima fehércsokis-epres-mascarpónés verziót készítettem, a tejszínt kihagytam belőle (Áron csak egy nagyon kicsit evett, nem is kívánta).
Egy kicsit beszélgettünk tortafalatozásnközben, megnézték mennyire haladtunk a munkálatokkal és mentek is. Az este hátralevő részében pedig családi filmezés volt, amibe természetesen én belealudtam.
Áront a tizenkettedik év nem a legjobb formájában találta, még fájlalja a hasát, de azért már tudott enni is. Állapotára való tekintettel gyümölcstrtában egyeztünk meg, s bár nem éppen diétás ez sem, de mégsem tejszínes (az majd holnap lesz).
A munka azért ma is haladt, de ebéd után megköszöntöttük őt és megkapta az ajándékot is. Régóta vágyott már egy Samsung telefonra, ami sokkal jobb, mint ami eddig volt neki (Huawei Y6, vár az sem volt rossz). Végül ugyanolyan kapott, mint az enyém, csak feketében. Az öröme óriási volt :)
Napra pontosan egy hónappal ezelőtt az egyik doktornőnkről kaptam egy felkérést minialbum készítésére. A tesója megy férjhez és leánybúcsura ezt gondolták ajándéknak.
Ritkán vállalok ilyen felkérést, illetve ritkán kapok, de mindig vegyesek az érzéseim, mert mi lesz, ha nem tetszik az illetőnek. Mert az egy dolog, hogy a családi képekből albumot készítek magunknak, azt a saját ízlésem szerint variálom, ha nem úgy sikerül, mint elterveztem, akkor az is pont úgy jó. Amúgy nincs a fejemben kész koncepció sohasem, minden úgy jön alkotás közben.
Az idővel is hadilábon állok mindig, mert ilyenkor biztos minden közbejön. Most a felújítás kellős közepén a saját alkotás is elmarad, ráadásul nyaralás is volt közben. Nem ígértem semmit, megbeszéltük, ha nem lesz meg határidőre, akkor majd utólag kapja meg más címen.
Nyaralás előtt a képeket kinyomtattam, az alapot meghajtogattam és a papírokat is kiválasztottak hozzá. A héten már csak össze kellett rakni és időt kellett rá szakítani. Szerencsére Gábornak is volt programja, így azalatt én nyugodtan elmerülhettem az alkotásban. Készen is lettem vele. Tegnap délután elégedetten adtam át a tulajdonosnak.
És most jöjjenek a képek:
...van amiről írni tudnék, csak az idővel állok hadilábon, de nagyon.
Áron még mindig nincs jól. Alig eszik, periodikusan fáj a hasa, tegnap orvos is látta, bár nem emiatt mentünk. Fogszabályzásra kellett beutaló. Azzal is mit kínlódtam. Mert Dunakeszire hordom Bencét is, ott találtam elfogadható áron Tv támogatottat. Vagyis félig az, mert kprzetilwg nem oda tartozunk. Én meg vagyok velük elégedve, csak ajánlani tudom. A beutalóra kellett egy kód, amit telefonon meg is kérdeztem, de a nyaralás előtt már nem akartam kapkodni a beutalóval, ezért elmentettem a telefonomba (amúgy már egyszer beírtam), hogy majd a nyaralás után úgyis itthon leszek, akkor lesz időm elintézni. Csak azzal nem számoltam, hogy a telefonom tönkremegy. Egyszerű lett volna ismét felhívni őket, csakhogy a héten szabadságon vannak. Két orvos kollégát állítottam rá az ügyre és végül sikerrel is jártunk, meglett a kód, így tegnap el is mentünk a beutalóért, S ha már így alakult a doktornő meg is vizsgálta Áront. Nyilván vírus és majd elmúlik.... Türelem. Nekem van, a gyereknek kevésbé, én meg sajnálom, hogy szenved, mert semmi nem használ neki. Tegnap el is aludt délután.
A héten két szülinapost is köszöntünk. Gábor kezdte tegnap. Immáron betöltötte a 45-öt.
Az év elején még bíztam benne, hogy a nappalink eddigre elkészült, de még bőven akad munka, két gipszkarton felfogása között kapta meg a tortát és az ajándékot.
A torta is harmadszorra sikerült ehetőre. Így jár az, aki nem készül rá, csak összedobja. Miután a sütőm foglalt volt, gondoltam a forrólevegős fritőzben megsütöm a piskótát. Az első sikerült is, de a második lap a kukában kötött ki. Gondoltam majd ebéd után elszaladok és veszek egy kész tortát a helyi cukrászdában, de a krém be volt keverve, úgyhogy hagyományos módon megpróbálkoztam egy piskótával, ami sikerült is. A krém mondjuk folyt mindenfelé, mert azt már nem bírtuk kivárni, hogy összeálljon, de rögtön el is fogyott a süti.
Terveztem folyamatosan írkálni a nyaralás alatt is, merthogy a múlt héten nyaralni voltunk. El is kezdtem, de lusta voltam a képeket feltöltögetni, amit utólag rettenetesen bánok.
Nagyszerű egy hét volt, tervezek róla írni, de most alig van időm rá. A hazautazás reggelére a telefonom kikapcsolt és semmivel nem tudtam rávenni, hogy újrainduljon. Addig nem is igazán izgatott a dolog, míg meg nem világosodtam, hogy a jegyzeteimhez és a fotókhoz nem férek hozzá. Mind a kettő fontos lenne, mert mindent a telefonon tároltam. Így esett, hogy több mint 24 órán keresztül kénytelen voltam mobil nélkül élni és igazából nem is nagyon hiányzott, mondjuk vasárnap estefelé anyukám már aggódott, hogy hívott, de ki voltam kapcsolva (hívta a gyereket).
Miután a telefonom gépre téve sem mutatott életjeleket, Áronnal bementünk a városba megnézése van e olyan telefon amilyet szeretnék (terveztem már a cserét). És volt, ráadásul olcsóbban is, mint a neten, így még is vettem. Még jó, hogy jövök hónapban szülinapom lesz.
Szóval most boldog tulajdonosa vagyok egy Samsung Galaxy A52s-nek.
Soha ilyen lassan nem telt még el az edzőtábor a srácoknak. Legalábbis nekem tűnt annak. Tegnap aztán végre eljött a nap. Úgy terveztem reggel elmegyek úszni, aztán gyorsan össze készülök és indulhatunk is. Az időjárás közbeszólt, hajnalban esett az eső, ami nem hátráltatott volna, de annyira el volt borulva meg le volt hűlve a levegő, hogy lemondtam a reggeli sportról. Napközben sem volt aztán az a nagyon meleg, így nem volt lelkiismeretfurdalásom.
Már délben megérkeztünk, de nem mehettünk be a táborba 13 óra előtt és a gyerekek sem jöhettek ki, így az egyik ismerős házaspárral beültünk egy kávéra és beszélgettünk.
A srácok már összepakolva vártak és nem is húztuk a hazaindulás idejét nagyon, gyorsan elköszöntünk és már ültünk is az autóba. Áron egyik volt osztálytársát hoztuk még haza.
Mindenkinek sikerült az öv vizsgája, ilyenkor nem csak formagyakorlat van, hanem vizsgaküzdés is, minél magasabb szintre lép a vizsgázó, annál több emberrel kell küzdenie, ahány ember, annyiszor 1 perc küzdés. Pár küzdés után már teljesen ki vannak készülve, mert nincs pihenés közben. Minden tábort kék-zöld foltokkal zárnak, úgy néznek ki, mint akit összevertéek, vagyis nem csak úgy néznek ki, mert tényleg össze vannak verve ilyenkor. De minden évben visszamennek.......házhoz a pofonért
Ahogy beültek az autóba, az első kanyarok után el is aludtak mind a hárman. Ilyenkor nincs élménybeszámolót, mert alig állnak a lábakon, fáradtak nagyon.
Hazafelé még megálltunk enni, na ekkor már azért csepegtettek némi információt a tábor életről, igaz most azért hétközben is sűrűn beszéltünk velük.
