2014. július 5., szombat
2014. július 1., kedd
Az sem jó...
....ha nincs munka. Sokkal fárasztóbb és az idő is lassabban megy. Tegnap hárman voltunk meg az ügyeletes doki. Reggelről az osztály létszáma 4 31 fő volt. 4 bentfekvős és egy ambuláns. Ebből három gyereket kaptam. Az ambuláns nagyfiút a drnő elengedte, nem igényelt kórházi kezelést. Aztán a délelőtt folyamán az ügyeletes drnő is hazaengedte az egyik gyerekemet, így mindannyiunknak maradt 1-1, azokkal sem volt gond. Most lett volna időm tanulni, de már nem kell. Végül kerestem egy könyvet, azt kezdtem el olvasni, de az idő csak nem akart múlni.
Délután 4-kor aztán megérkeztek az ambulánsok ilyen - olyan problémákkal, egyik sem volt akut, nem is vettük fel őket. Volt olyan is, aki szülői hanyagság miatt került aztán az ügyeletre (már voltak többször, de a gyóygszert nem adja oda a gyereknek, csak azt nem tudom akkor mitől várja a gyógyulást).
Váltás előtt aztán befutott OMSZ is. 15 éves nagyfiút hozott, aki ki tudja mit szívott. Ő állította, hogy semmit, de nem úgy nézett ki, mint aki szimpla cigire gyújtott rá. Minimum vicces cigi volt nem éppen vicces tüneteket produkálva. Csináltunk egy drogtesztet és befektettük, 24 órás megfigyelésre.
Nem szakadtunk meg a munkában, na.
Délután 4-kor aztán megérkeztek az ambulánsok ilyen - olyan problémákkal, egyik sem volt akut, nem is vettük fel őket. Volt olyan is, aki szülői hanyagság miatt került aztán az ügyeletre (már voltak többször, de a gyóygszert nem adja oda a gyereknek, csak azt nem tudom akkor mitől várja a gyógyulást).
Váltás előtt aztán befutott OMSZ is. 15 éves nagyfiút hozott, aki ki tudja mit szívott. Ő állította, hogy semmit, de nem úgy nézett ki, mint aki szimpla cigire gyújtott rá. Minimum vicces cigi volt nem éppen vicces tüneteket produkálva. Csináltunk egy drogtesztet és befektettük, 24 órás megfigyelésre.
Nem szakadtunk meg a munkában, na.
2014. június 30., hétfő
2014. június 29., vasárnap
Záróbeszéd
Még a vizsgával kapcsolatban van néhány gondolatom. Egy 6 féléves OKJ-s képzésen ahol tandíj is van azt hinné az ember, hogy a bizonyítvány garantálva. Ha valaki eljut idáig, akkor már átrúgják...
Sokat morogtam a három év alatt míg a képzés tartott, mert egyeseknek derogált bejárni az órákra, mert egyesek kihúzták magukat a dolgozatírások alól, mert egyeseknek lehetett helyette házidolgozatot beadni, mert egyesek a vizsgán is gátlástalanul puskáztak. Igen, engem személy szerint felháborított, mert az e gyeseknek lett volna idejük tanulni és tiszteletüket tenni az oktatási intézményben a kijelölt napokon. És az egyesek a gyakorlatot sem töltötték le. Persze, nyilván senki nem veszi el tőlem a tudást.
Na de a meglepetés, ami nemcsak nőknek szól a vizsga után tarolt. Én nem tudom egyesek mégis mit képzeltek, de nyilván ad egy útmutatást az, hogy az írásbeli alkalmával valaki a 100 pontból mondjuk csak 16-ot ért el (három vizsgarészből). Volt olyan modul amelyből írásbeli, gyakorlati és szóbeli is volt. Nos ezek részeredménye összeadódott, így ha valamelyik esetleg nem érte el az 51%-ot még nem kellett kétségbeesni, de olyan is volt, hogy vagy csak gyakorlati vagy csak szóbeli volt adott modulból, nos itt teljesíteni kellett. Nem siekerült mindenkinek. Hozzáteszem nagyon sötétnek kellett lenni, mert a tanárok, az elnök és a helyettes is nagyon jó szándékkal voltak felénk. Tehát ez a képzés nem arról szólt, hogy megvettük a bizonyítványt és ez így van jól, mert nem lehet kidobni az elrontott darabot, itt élő emberpalánták vannak, egy rossz gyógyszerelésnek vagy csak elfigyelt tünetnek is súlyos, végzetes következményei lehetnek. Nem. Nem gondolom azt, hogy én már mindent tudok, mert sikeres vizsgát tettem, nagyon sokmindent kell még tanulnom és majd az évek során alakul ki a rutin, de azt megtanultam már most, hogy kérdezni nem szégyen és nagyon sokat köszönhetek a kollégáimnak, az orvosoknak akik nagyon segítőkészek.
Ennyi. :)
Sokat morogtam a három év alatt míg a képzés tartott, mert egyeseknek derogált bejárni az órákra, mert egyesek kihúzták magukat a dolgozatírások alól, mert egyeseknek lehetett helyette házidolgozatot beadni, mert egyesek a vizsgán is gátlástalanul puskáztak. Igen, engem személy szerint felháborított, mert az e gyeseknek lett volna idejük tanulni és tiszteletüket tenni az oktatási intézményben a kijelölt napokon. És az egyesek a gyakorlatot sem töltötték le. Persze, nyilván senki nem veszi el tőlem a tudást.
Na de a meglepetés, ami nemcsak nőknek szól a vizsga után tarolt. Én nem tudom egyesek mégis mit képzeltek, de nyilván ad egy útmutatást az, hogy az írásbeli alkalmával valaki a 100 pontból mondjuk csak 16-ot ért el (három vizsgarészből). Volt olyan modul amelyből írásbeli, gyakorlati és szóbeli is volt. Nos ezek részeredménye összeadódott, így ha valamelyik esetleg nem érte el az 51%-ot még nem kellett kétségbeesni, de olyan is volt, hogy vagy csak gyakorlati vagy csak szóbeli volt adott modulból, nos itt teljesíteni kellett. Nem siekerült mindenkinek. Hozzáteszem nagyon sötétnek kellett lenni, mert a tanárok, az elnök és a helyettes is nagyon jó szándékkal voltak felénk. Tehát ez a képzés nem arról szólt, hogy megvettük a bizonyítványt és ez így van jól, mert nem lehet kidobni az elrontott darabot, itt élő emberpalánták vannak, egy rossz gyógyszerelésnek vagy csak elfigyelt tünetnek is súlyos, végzetes következményei lehetnek. Nem. Nem gondolom azt, hogy én már mindent tudok, mert sikeres vizsgát tettem, nagyon sokmindent kell még tanulnom és majd az évek során alakul ki a rutin, de azt megtanultam már most, hogy kérdezni nem szégyen és nagyon sokat köszönhetek a kollégáimnak, az orvosoknak akik nagyon segítőkészek.
Ennyi. :)
Újra munkában
A vizsga óta most először voltam dolgozni. Mit mondjak, elszoktam a korán keléstől. Nem, nem okozott gondot, de most fáradt vagyok. Aránylag jó napunk volt. Az osztályon csend és nyugalom honolt, kevés gyerekkel (6), ebből hazament 3, majd egyet felvettünk. A délután kicsit mozgalmasabbra sikeredett, mert OMSZ hozott egy nagylányt, akit állítólag erőszakosan inzultáltak, az ő kivizsgálása tartott sokáig, de osztályos felvételre végül nem került sor. Délután még az ambulánsok szállingóztak, de egyik sem volt akut, így vizsgálat után otthonukba bocsájtattak.
Számos helyen olvasom, hogy mennyire híján vannak az emberségnek a kórházi osztályokon mikor az éjszaka közepén megjelenik a szülő a gyerekkel.....nem akarom védeni az egészségügyi dolgozókat, mert akkor sincs joga senkinek minősíthetetlen módon beszélni egy gyerekkel vagy a szülővel, de tudnék mesélni és fogok is, hogy milyen esetekbe botlok (a telefont nem emelném fel, hogy felhívjam a Drnőt)...elképesztő, nekem elhihetitek és ha nem saját magam tapasztalom, el sem hiszem :)
Számos helyen olvasom, hogy mennyire híján vannak az emberségnek a kórházi osztályokon mikor az éjszaka közepén megjelenik a szülő a gyerekkel.....nem akarom védeni az egészségügyi dolgozókat, mert akkor sincs joga senkinek minősíthetetlen módon beszélni egy gyerekkel vagy a szülővel, de tudnék mesélni és fogok is, hogy milyen esetekbe botlok (a telefont nem emelném fel, hogy felhívjam a Drnőt)...elképesztő, nekem elhihetitek és ha nem saját magam tapasztalom, el sem hiszem :)
2014. június 28., szombat
A fogyásról is...
Eddig összesen 18 kg-tól sikerült megszabadulnom. a sport jelen pillanatban nem része az életemnek, de tarom a súlyom, nem bánnám ha még el tudnék búcsúzni egy ötöstől, de ha nem akkor már így is jó vagyok. Igaz, ruhatárat kell cserélnem, mert minden nagy rám, de boldogan küzdök meg ezzel a problémával.
Kellemes meglepetésként ért, hogy egy számmal kisebb rövidnadrágot vettem a Lidl-ben, mert a virágos tetszett, de nem volt a méretemben, összemértem őket és nem tűnt sokkal kisebbnek, ezért gondoltam egy merészet és elhoztam, ha más nem motiváló erőnek jó lesz alapon......de jó rám....öröm-boldogság :)
Kellemes meglepetésként ért, hogy egy számmal kisebb rövidnadrágot vettem a Lidl-ben, mert a virágos tetszett, de nem volt a méretemben, összemértem őket és nem tűnt sokkal kisebbnek, ezért gondoltam egy merészet és elhoztam, ha más nem motiváló erőnek jó lesz alapon......de jó rám....öröm-boldogság :)
Mission Impossible - harmadik rész
Az írásbeli után azt gondoltuk csak elég lesz az a pár hét, hogy szépen beosztva átnézzük az anyagot, mert tanulásról szó sem volt, azt rögtön felmértük, hogy itt már nincs lehetőség a tanulásra.
Igen ám, de közben dolgoztunk is és ott voltak a gyakorlati tételek is. Megvan az az érzés amikor ülsz és nem tudod mihez kezdjél, honnan induljál? Voltak konzultációni is, de nemhogy közelebb vitt volna, hanem inkább még esélytelenebbnek láttam a dolgokat. Pedig nem vagyok egy pesszimista ember, de itt nem láttam az alagút végén azt a bizonyos fényt.
Minden egyes nappal egyre csökkent a megvilágosodás esélye. Annyira jutottam, hogy a gyakorlati tételeket úgy ahogy átnéztem, odajegyzeteltem mellé a legfontosabb dolgokat, mégis miről kell beszélni. A szóbelire való felkészülésnek már a gondolatára is görcsbe rándult a gyomrom, mert a szakmai része még úgy ahogy, de ott is voltak olyan tételeink.....arról meg ne is beszéljek, hogy volt olyan tételsorunk ami ki sem volt dolgozva, egy másikba pedig bele sem néztünk....könyörgöm jog meg TB és minőségügy...minek nekem a betegágy mellé?
A gyakorlati vizsga azon az osztályon volt, ahol dolgozom, ez azért jelentett némi helyzeti előnyt. Na nem sokat, mert ha semmit nem tudok, akkor oly mindegy lett volna. 7 modulból vizsgáztunk ott is.
Nem húztam nehéz tételeket, szerencsém volt. Segítettek a kollégák, orvosok is. Nyilván nem tudtak sokat segíteni és nem is kellett, csak egy-két információt pontosítottam. A nap végére elfáradtam rendesen.
A másnapi szóbeli sokkal jobban aggasztott. Gondoltam majd este még átnézek egy-két dolgot, és behelyezkedtem az ágyba minden jegyzetemmel együtt, de olyan nagy anyagmennyiségen kellett volna átrágnom magam, hogy inkább hagytam a francba az egészet és a majd lesz valahogy alapon lefeküdtem aludni. Szívem szerint fel sem keltem volna másnap, de hát hogyan nézett volna az ki. Reggelről bementünk Nikivel, mire a többiek odaértek, már megcsináltuk a szendvicseket, kipakoltuk az üdítőket, kávét, mindent. Amíg elfoglaltam magam nem értem rá izgulni. Szépen sorban szállíingóztak a csoporttársak és a tanárok is, majd az elnök és helyettese is befutott. Az előző nap alapján nem volt rossz benyomásom a vizsgabizottságról, nagyon segítőkésznek bizonyultak és bár kérdeztek, egyáltalán nem úgy tűnt, hogy kötözködős szándékkal tennék.
Megnyitották a vizsgát, majd az első 6 ember bentmaradt, mi hárman kint. Na ekkor kapott el csak igazán a parázás. Mert ugye a beleolvassak-ne olvassak, ha igen akkor mit......akkor vert le igazán a víz amikor belegondoltam milyen tételeink vannak.....megfordult a fejemben, hogy hazajövök....
Az volt a szerencsém, hogy amikor sorra kerültem gőzöm nem volt melyik modulból húzok tételt. Nem húztam rossz tételt, tételeket, sőt, utólag azt gondolom, ettől jobbakat nem is húzhattam volna. Egészséges ember gondozásából, ami tele volt anatómiás tételekkel pont olyat húztam ami a bölcsődei beszoktatásról szólt, illetve ehhez kapcsolódóan az önálló evésre való tanításról, alvásigényről, szobatisztaságról játéktevékenységről. Nos, erről akkor is tudtam volna regélni ha el sem olvasom vagy nem tanulok róla, hozzáteszem valamikor a második évfolyamban tanultuk. Van két bölcsődét megjárt gyerekem.....annyit dumáltam róla, hogy leállítottak, mondták köszönik szépen, elég, látják, hogy nagyon tudom, de sose végzünk ha mindent el szeretnék mondani adott témával kapcsolatban.
Egészségnevelésből a védőoltásokról kellett beszélnem. Ezzel sem volt gondom, de azért itt meg tudtak fogni az egyes védőoltásokkal, mert a franc nem tanulta meg melyik, micsoda, nem védőnőnek készülök....de sikeresen teljesítettem ezt is.
Alapápolásból a fekvés--fektetési módokat húztam, mobilizációt...megint olyan téma amiről lehet dumálni, szakápolástanból pedig a kábítószerfogyasztásról kellett beszélnem. Erről is lehetne órákat értekezni, a végére egészen kiszáradt a szám, nem volt több kérdésük, sőt, köszönték szépen, hagyjam abba, mert sose végzünk :)
Az első két modul után kicsit megnyugodtam, hogy lám ma sem harap a vizsgabizottság, a tanárok is segítőkészek. Volt egy rövidebb szünet, de a majré ezek után jött velem csak igazán. Hátra volt az interakció....betegmegfigyelés és diagnosztika-terápia tantárgyaktól nem féltem, azt gondoltam, bármit húzok kivágom magam valahogy. Először diagnosztikára jutottam be, ott sikerült kirántanom az EEG, EMG vizsgálatokat, nem volt vele gondom, mondjuk annyira nem voltam belőle felkészülve, de simán hoztam a formám. Tételkidolgozás közben viszont majdnem kiestem a padból. Olyan rosszullét jött rám, már sötétedett a világ előttem. Nyilván nem volt okos ötlet nem enni meg alig inni, de ilyenkor én nem tudok. Mármint enni, mert azért az ivás megy. Nem sok kellett, hogy szóljak a mentősnek rosszul vagyok, de sikerült összeszednem magam, meg is kérdezte mikor kimentem, hogy mi a baj.....
Még a felkészülés időszakában szóltam a tanárnőnek, hogy bármit húzok interakcióból fix, hogy a Burn Outról fogok dumálni. Nem tudom hogyan vezetem át, de átvezetem......Na mikor kihúztama tételt, feljajjdultam...társadalom rétegződése, szegénység, család.....ültem vagy 3 percig, hogy akkor most erről mi a jó fenét fogok mondani, honnan kezdjem el. mert ha megvan a kezdés, onnantól nem gond...és akkor szépen eszembe jutott minden amit annakidején a suliban beszéltünk róla (igen még elsőben, az első félévben). Nagyon jót beszélgettünk róla aztán a tanárnővel, az elnöknő az nem is nagyon figyelt, gondolom elege volt már. Előtte valamikor épp rólam beszélgettek, hogy mennyit tudok. Na ezt nem én hallottam, nekem is úgy mondták vissza.....
Utolsó modulból pedig kihúztam a gyermekbántalmazást, elhanyagolást......nem okozott gondot. Sikeresen kivágtam magam mindenből. Így utólag, meg innen már, a vizsgán túl, talán mégsem volt olyan vészes.
Jön még egy záró rész, de az már nem lesz ilyen hosszú, ígérem.
Igen ám, de közben dolgoztunk is és ott voltak a gyakorlati tételek is. Megvan az az érzés amikor ülsz és nem tudod mihez kezdjél, honnan induljál? Voltak konzultációni is, de nemhogy közelebb vitt volna, hanem inkább még esélytelenebbnek láttam a dolgokat. Pedig nem vagyok egy pesszimista ember, de itt nem láttam az alagút végén azt a bizonyos fényt.
Minden egyes nappal egyre csökkent a megvilágosodás esélye. Annyira jutottam, hogy a gyakorlati tételeket úgy ahogy átnéztem, odajegyzeteltem mellé a legfontosabb dolgokat, mégis miről kell beszélni. A szóbelire való felkészülésnek már a gondolatára is görcsbe rándult a gyomrom, mert a szakmai része még úgy ahogy, de ott is voltak olyan tételeink.....arról meg ne is beszéljek, hogy volt olyan tételsorunk ami ki sem volt dolgozva, egy másikba pedig bele sem néztünk....könyörgöm jog meg TB és minőségügy...minek nekem a betegágy mellé?
A gyakorlati vizsga azon az osztályon volt, ahol dolgozom, ez azért jelentett némi helyzeti előnyt. Na nem sokat, mert ha semmit nem tudok, akkor oly mindegy lett volna. 7 modulból vizsgáztunk ott is.
Nem húztam nehéz tételeket, szerencsém volt. Segítettek a kollégák, orvosok is. Nyilván nem tudtak sokat segíteni és nem is kellett, csak egy-két információt pontosítottam. A nap végére elfáradtam rendesen.
A másnapi szóbeli sokkal jobban aggasztott. Gondoltam majd este még átnézek egy-két dolgot, és behelyezkedtem az ágyba minden jegyzetemmel együtt, de olyan nagy anyagmennyiségen kellett volna átrágnom magam, hogy inkább hagytam a francba az egészet és a majd lesz valahogy alapon lefeküdtem aludni. Szívem szerint fel sem keltem volna másnap, de hát hogyan nézett volna az ki. Reggelről bementünk Nikivel, mire a többiek odaértek, már megcsináltuk a szendvicseket, kipakoltuk az üdítőket, kávét, mindent. Amíg elfoglaltam magam nem értem rá izgulni. Szépen sorban szállíingóztak a csoporttársak és a tanárok is, majd az elnök és helyettese is befutott. Az előző nap alapján nem volt rossz benyomásom a vizsgabizottságról, nagyon segítőkésznek bizonyultak és bár kérdeztek, egyáltalán nem úgy tűnt, hogy kötözködős szándékkal tennék.
Megnyitották a vizsgát, majd az első 6 ember bentmaradt, mi hárman kint. Na ekkor kapott el csak igazán a parázás. Mert ugye a beleolvassak-ne olvassak, ha igen akkor mit......akkor vert le igazán a víz amikor belegondoltam milyen tételeink vannak.....megfordult a fejemben, hogy hazajövök....
Az volt a szerencsém, hogy amikor sorra kerültem gőzöm nem volt melyik modulból húzok tételt. Nem húztam rossz tételt, tételeket, sőt, utólag azt gondolom, ettől jobbakat nem is húzhattam volna. Egészséges ember gondozásából, ami tele volt anatómiás tételekkel pont olyat húztam ami a bölcsődei beszoktatásról szólt, illetve ehhez kapcsolódóan az önálló evésre való tanításról, alvásigényről, szobatisztaságról játéktevékenységről. Nos, erről akkor is tudtam volna regélni ha el sem olvasom vagy nem tanulok róla, hozzáteszem valamikor a második évfolyamban tanultuk. Van két bölcsődét megjárt gyerekem.....annyit dumáltam róla, hogy leállítottak, mondták köszönik szépen, elég, látják, hogy nagyon tudom, de sose végzünk ha mindent el szeretnék mondani adott témával kapcsolatban.
Egészségnevelésből a védőoltásokról kellett beszélnem. Ezzel sem volt gondom, de azért itt meg tudtak fogni az egyes védőoltásokkal, mert a franc nem tanulta meg melyik, micsoda, nem védőnőnek készülök....de sikeresen teljesítettem ezt is.
Alapápolásból a fekvés--fektetési módokat húztam, mobilizációt...megint olyan téma amiről lehet dumálni, szakápolástanból pedig a kábítószerfogyasztásról kellett beszélnem. Erről is lehetne órákat értekezni, a végére egészen kiszáradt a szám, nem volt több kérdésük, sőt, köszönték szépen, hagyjam abba, mert sose végzünk :)
Az első két modul után kicsit megnyugodtam, hogy lám ma sem harap a vizsgabizottság, a tanárok is segítőkészek. Volt egy rövidebb szünet, de a majré ezek után jött velem csak igazán. Hátra volt az interakció....betegmegfigyelés és diagnosztika-terápia tantárgyaktól nem féltem, azt gondoltam, bármit húzok kivágom magam valahogy. Először diagnosztikára jutottam be, ott sikerült kirántanom az EEG, EMG vizsgálatokat, nem volt vele gondom, mondjuk annyira nem voltam belőle felkészülve, de simán hoztam a formám. Tételkidolgozás közben viszont majdnem kiestem a padból. Olyan rosszullét jött rám, már sötétedett a világ előttem. Nyilván nem volt okos ötlet nem enni meg alig inni, de ilyenkor én nem tudok. Mármint enni, mert azért az ivás megy. Nem sok kellett, hogy szóljak a mentősnek rosszul vagyok, de sikerült összeszednem magam, meg is kérdezte mikor kimentem, hogy mi a baj.....
Még a felkészülés időszakában szóltam a tanárnőnek, hogy bármit húzok interakcióból fix, hogy a Burn Outról fogok dumálni. Nem tudom hogyan vezetem át, de átvezetem......Na mikor kihúztama tételt, feljajjdultam...társadalom rétegződése, szegénység, család.....ültem vagy 3 percig, hogy akkor most erről mi a jó fenét fogok mondani, honnan kezdjem el. mert ha megvan a kezdés, onnantól nem gond...és akkor szépen eszembe jutott minden amit annakidején a suliban beszéltünk róla (igen még elsőben, az első félévben). Nagyon jót beszélgettünk róla aztán a tanárnővel, az elnöknő az nem is nagyon figyelt, gondolom elege volt már. Előtte valamikor épp rólam beszélgettek, hogy mennyit tudok. Na ezt nem én hallottam, nekem is úgy mondták vissza.....
Utolsó modulból pedig kihúztam a gyermekbántalmazást, elhanyagolást......nem okozott gondot. Sikeresen kivágtam magam mindenből. Így utólag, meg innen már, a vizsgán túl, talán mégsem volt olyan vészes.
Jön még egy záró rész, de az már nem lesz ilyen hosszú, ígérem.
2014. június 27., péntek
Misson Impossible - második rész
Az írásbeli vizsga 3 x 1 órából állt. 3 modulból kellett írásbelizni és ez modulonként 2 vizsgafeladatot jelentett, illetve az egyikből hármat. Mikor az első vizsgalapot kiosztották a csoporttársammal egymásra néztünk, az egyik rész olyan feladat volt amit el sem olvastunk. A másik rész viszonylag könnyű volt, parenterális folyadékpótlásról kellett írni...na ez az a téma amiről rengeteget lehet. Az el nem olvasott anyag a terminális állapot és hospice ellátásról szólt. Ide, összeszedtem minden tehetségemet és improvizáltam.
Betegmegfigyelésből ismét siekrült olyat kifogni, hogy csak forgattam a szemeimet. Az első rész az a gyógyszerek mellékhatásairól szólt, különös tekintettel az emésztőrendszert érintő hatásokra. Na ez nem okozott gondot, aki olvasott már gyógyszer tájékoztatót, az tudta, pláne, ha még az előadásokon is figyelt.
Volt egy légzés típusai rész is, na itt tudtak olyat kérdezni ami még a könyvben sem volt benne, a többi kérdés nem okozott gondot, sőt minden olyat leírtam ami eszembe jutott a légzéssel kapcsolatban, hátha jár érte plusz pont. Amivel meg tudtak fogni, az a monitorokkal kapcsolatos ismereteim voltak, ezt a részt konkrétan egyetlen egyszer futottam át. Értem én, hogy fontos munkaeszköz, de mondja már meg nekem valaki, hogy mi a francnak kell nekem a javíthatóságkat, a monitorokkal szemben támasztott követelményeket tudni. Oké, hogy tudtam róla írni, de nekem az a fontos, hogy működjön és miután magyar eü-ről beszélünk, az esetek többségében mindig van valami gebasz velük.
Szakápolástanból volt egy koraszülött ellátás rész és egy vakbélműtött ápolási terv készítés.
Utólag azt mondtam/mondom, hogy nem volt vészes, sokkal nehezebbre számítottam, igaz tudtak volna olyat beletenni amiből nem készültem...pl minőségügy.....
Folyt. Köv.
Betegmegfigyelésből ismét siekrült olyat kifogni, hogy csak forgattam a szemeimet. Az első rész az a gyógyszerek mellékhatásairól szólt, különös tekintettel az emésztőrendszert érintő hatásokra. Na ez nem okozott gondot, aki olvasott már gyógyszer tájékoztatót, az tudta, pláne, ha még az előadásokon is figyelt.
Volt egy légzés típusai rész is, na itt tudtak olyat kérdezni ami még a könyvben sem volt benne, a többi kérdés nem okozott gondot, sőt minden olyat leírtam ami eszembe jutott a légzéssel kapcsolatban, hátha jár érte plusz pont. Amivel meg tudtak fogni, az a monitorokkal kapcsolatos ismereteim voltak, ezt a részt konkrétan egyetlen egyszer futottam át. Értem én, hogy fontos munkaeszköz, de mondja már meg nekem valaki, hogy mi a francnak kell nekem a javíthatóságkat, a monitorokkal szemben támasztott követelményeket tudni. Oké, hogy tudtam róla írni, de nekem az a fontos, hogy működjön és miután magyar eü-ről beszélünk, az esetek többségében mindig van valami gebasz velük.
Szakápolástanból volt egy koraszülött ellátás rész és egy vakbélműtött ápolási terv készítés.
Utólag azt mondtam/mondom, hogy nem volt vészes, sokkal nehezebbre számítottam, igaz tudtak volna olyat beletenni amiből nem készültem...pl minőségügy.....
Folyt. Köv.
2014. június 26., csütörtök
Mission Impossible - első rész
Tényleg annak tűnt a vizsga. Nem csak most a vége felé, hanem már azóta amióta nyilvánvalóvá vált számomra, milyen vizsgarendszerben fogják számonkérni tudásunkat. Itt jegyezném meg, hogy aki a moduláris vizsgarendszert kitalálta menjenajóédesahovágondolom azt most helyből levizsgáztatnám.
A legnagyobb baj ott volt, hogy 3 évvel ezelőtt mikor elindították ezt a tanfolyamot ők maguk sem tudták, mit és hogyan is kellene tanítani. Az a véleményem, hogy a felépítéssel is bajok voltak. Ki hallott már olyat, hogy előbb a tetőt rakjuk, utána az alapot. Na nálunk valahogyan így volt ez, először tanultunk klinikumot, utána meg az anatómiát próbálták lenyomni a torkunkon.
Szerintem kevés volt a heti két nap x órában megtartott tanóra, reggeltől-estig tartó normál tanórákra lett volna szükség és arra, hogy a modulokhoz rendelt tételek szerint haladjunk az anyaggal. De nem ez történt és menetközben jó volt, persze, mert kevesebb anyagot kértek számon, mint amit kellett volna, de most a harmadik év végén meg az összes modulból kellett levizsgáznunk. Volt olyan amiből kidolgozott tételünk sem volt, a többit meg a netről szedtük le csak épp sokszor a kérdés és a válasz köszönő viszonyban sem volt egymással.....
Én már akkor nyávogtam, hogy haladjunk tételek szerint mikor kiderült ősszel miből kell majd számot adni, de neeeeeeem.......áprilisban, igen, akkor eljutott a tanárok tudatáig, hogy itt bizony gondok lesznek. Hja kérem, csak akkor már mire volt idő...semmire. Írásbeli vizsga időpontja május 14. A csoporttársammal összeülve olvastuk át a 3 modul tételeit (90 db), de így is volt amit kihagytunk, mert nem volt rá időnk.
Nekem komolyan megfordult a fejemben, hogy nem megyek vizsgázni, mert képtelenség teljesíteni a követelményt, pedig a 3 év alatt becsülettel jártam az órákra és becsülettel készültem az összes vizsgára, igen, lehet azt mondani, hogy stréber vagyok/voltam, de ennek így láttam értelmét. ezt a papírt én nem a fiókomban szeretném őrizgetni, pláne nem úgy, hogy immáron egy éve a szakmában dolgozom.
Folyt. Köv.
A legnagyobb baj ott volt, hogy 3 évvel ezelőtt mikor elindították ezt a tanfolyamot ők maguk sem tudták, mit és hogyan is kellene tanítani. Az a véleményem, hogy a felépítéssel is bajok voltak. Ki hallott már olyat, hogy előbb a tetőt rakjuk, utána az alapot. Na nálunk valahogyan így volt ez, először tanultunk klinikumot, utána meg az anatómiát próbálták lenyomni a torkunkon.
Szerintem kevés volt a heti két nap x órában megtartott tanóra, reggeltől-estig tartó normál tanórákra lett volna szükség és arra, hogy a modulokhoz rendelt tételek szerint haladjunk az anyaggal. De nem ez történt és menetközben jó volt, persze, mert kevesebb anyagot kértek számon, mint amit kellett volna, de most a harmadik év végén meg az összes modulból kellett levizsgáznunk. Volt olyan amiből kidolgozott tételünk sem volt, a többit meg a netről szedtük le csak épp sokszor a kérdés és a válasz köszönő viszonyban sem volt egymással.....
Én már akkor nyávogtam, hogy haladjunk tételek szerint mikor kiderült ősszel miből kell majd számot adni, de neeeeeeem.......áprilisban, igen, akkor eljutott a tanárok tudatáig, hogy itt bizony gondok lesznek. Hja kérem, csak akkor már mire volt idő...semmire. Írásbeli vizsga időpontja május 14. A csoporttársammal összeülve olvastuk át a 3 modul tételeit (90 db), de így is volt amit kihagytunk, mert nem volt rá időnk.
Nekem komolyan megfordult a fejemben, hogy nem megyek vizsgázni, mert képtelenség teljesíteni a követelményt, pedig a 3 év alatt becsülettel jártam az órákra és becsülettel készültem az összes vizsgára, igen, lehet azt mondani, hogy stréber vagyok/voltam, de ennek így láttam értelmét. ezt a papírt én nem a fiókomban szeretném őrizgetni, pláne nem úgy, hogy immáron egy éve a szakmában dolgozom.
Folyt. Köv.
2014. június 25., szerda
Vizsga abszolválva
Nagyon büszkén jelentem, hogy a mai nappal hivatalosan is Csecsemő- és gyermekápoló lettem.
A három év alatt befektetett idő, energia befektetés megtérült, mert nagyon szép eredménnyel zártam:
89%, jeles dícsérettel.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)