Húsvét

Idén nálunk munkával telik. Tegnap nappalos voltam, ma éjszakára megyek. 
Azt hinné az ember lánya, hogy ilyenkor mindenki minél előbb menne haza, de akad egy-egy szülő, aki szívesebben töltené az ünnepet kórházban. Tegnap alig bírtunk hazapaterolni egy gyereket. Vagyis az anyját. De kellett a hely, a valóban beteg kissrácnak, így sikerült meggyőzni. Na meg a Főorvosnő nem volt udvarlós kedvében, így kerek - perec kijelentette, meggyógyult (nem is volt semmi baja, csak anyuka nem képes a gyerek orrát normálisan szívni, na meg sehogy sem, mert rosszul van a váladéktól), s nem volt más választásuk, menni kellett. 

Egész nap meg nem álltunk szinte, folyamatosan akadt munka, de nem volt kapkodás, így bár elfáradtam, mégis jó kis nap volt.
Nálunk alapvetően a szúrás orvosi feladat, de a Főorvosnő kijelentette, hogy ő szívesen átengedi nekünk, így tegnap sikerült megnyernem a feladatot, ráadásul kisebb gyerekeket kellett "bántanom", egyiknek csak vérvétel, másiknak branült is kellett varázsolni, hááát vénával egyik sem volt rendesen ellátva, már ami a láthatóságot illeti, de a szerencse velem volt, elsőre sikerrel jártam. 
A szülő jelen lehet  a vérvételnél, de van lehetőség arra, hogy kimenjen, amennyiben nem bírja. Tegnap az egyik apuka zord tekintete kicsit feszélyezett, bár alaptalanul aggódtam, azt viszont nem bírom mikor a szülő nem támogató jelleggel van velünk, hanem úgy viselkedik, mintha ellenségek lennénk és direkt bántjuk a gyereket. Na én ilyenkor kérném meg, hogy fáradjon ki. Egyébként van olyan osztály, ahol a szülőt kiküldik és nem biztos, hogy ez olyan rossz. A gyereknek sem. A gyerek a szülőtől várja a segítséget, de a szülő nem tud segíteni, mert muszáj azt a vérvételt/branülkötést elvégezni, s ilyenkor ez egyfajta csalódás is lehet a gyereknek. Nem lehet általánosítani, fel kell tudni mérni a helyzetet, hogy mikor mi a jobb. :)

Scrappelek

Végre eljutottam oda, hogy összeállítsam az egyik oldalt a kiválasztott képből. Ez a második alkotás, az elsőt elbénáztam, igaz, az is az enyém, meg is békéltem vele, lesz energiám fel is töltöm.
Mostanság megint több project fut egyszerre, pláne  a fejemben.....volt szülinap, közeledik az Anyák napja, Áron ballag az oviból, s Áronnak szeretnénk szülinapjára egy DVD-t készíteni (Bencének van), ahhoz is képeket kell bányászni, zenét, a videókat majd az egészet összehozni. Nem lesz egyszerű.....

Tizenötperc hírnév

Megjelent a Nők Lapjában a cikk az osztályról. Várakozásaimmal ellentétben betették a képet rólunk :)

Áron

Közeledik

Elbeszélgetés

Iskolai elbeszélgetés előzi meg a beíratkozást. Célirányosan mentünk, abba az osztályba, ahová szeretném, hogy járjon. Elég hamar végeztünk, alapadatokat kérdeztek, Áron válaszolt ügyesen a kérdésekre, csak a telefonszámomat nem tudta :)
Áron az elején kicsit meg volt szeppenve, mert annyira megörültek neki a tanárok.  A matekos tanítónéni elmesélte Áronnak, hogy tanított engem és ezért különösen örül, hogy hozzá fog járni ő is, a magyaros pedig mondta neki, hogy ismeri őt, mert a mamáékkal lakik egy utcában. 
Kaptunk kitöltendő nyomtatványt, amit majd  a beíratkozáskor kell leadni. 
Remélem tényleg ebbe az osztályba kerül, mikor rákérdeztem, azt mondták ott a helye, nem lesz gond. Csak azért tartok egy kicsit ettől, mert területileg nem oda tartozunk, s ha sok a jelentkező, ebből gond lehet. Mondjuk az mindenképpen előny, hogy Bence odajár (nála kellett küzdeni a tanároknak), engem ismernek a tanárok...hát hamarosan kiderül majd :)

Matek

A mai reggelt  matekórával kezdtük. Ma már többen voltunk az órán, mint tegnap, kíváncsi leszek végül ki lesz az aki tényleg ebbe az osztályba fog járni szeptembertől.
A matekóra is egy mozgalmas óra volt, hihetetlen mennyire vágják a szorzótáblát, az összeadást és kivonást fejben, cirka másfél év után. Nem is értem miért csodálkozok, hiszen Bencével ezt már átéltük.
A matekot tartó tanítónéni harmadikban nekem is matektanárom volt (ezért volt egyértelmű, hogy ebbe az osztályba szeretném Áront). Aktívan részt vettek az ovisok ezen az órán is. A gyerekem most is beelőzte  a többieket jelentkezésben (csak aztán ez a lelkesedés meg is maradjon majd). Ki is ment a táblához, s mikor számot kellett választani - egytől hétig - ő rögtön a hetest választotta, a kérdésekre ügyesen és helyesen válaszolt. Büszke vagyok rá, na. 

Nyílt óra

   

Bár nem kérdés melyik iskolába és melyik osztályba szeretném adni Áront, biztos, ami tuti alapon - na meg csak jó pont, ha részt veszünk az órán - ellátogattunk a nyílt órára.
Igazából nem ezen múlik szerintem, mert minden tanár tud olyan órát tartani, amitől egy látogató elámul, s nyilván nem lehet minden órát így tartani, a gyerek szempontjából azért jó volt. 
Ami tetszett, az az volt, hogy őket is bevonták az órába, amin meglepődtem, hogy a gyerekem elsőként nyújtotta a kezét, elsőként ment ki és válaszolt a feltett kérdésre. 
Alapvetően nagyhangú és benne van mindenben, de ismeretlen terepen, ismeretlen személyekkel kissé tartózkodó tud lenni. Jó, nyilván örülök, hogy ennyire aktívan részt vett az órán. :)
Ma a magyarórán vettünk részt, a Tanítónéni nagyon aranyos, kedves, mosolygós, s nem csak az órán. Onnan tudom, hogy az anyósomékkal egy utcában laknak. Nem, ettől nem protekciós a gyerekem :D 

Sportdélután a suliban

Ezen a délutánon nem tudtam részt venni, de a barátjának anyukája az felügyelte Áron is. Nagyon jól érezték magukat.

Nyílt nap

Egyik reggel nyílt napot tartottak a csoportban, naná, hogy a fiatalember igényelte a jelenlétemet. 
Lehetett választani, hogy ragaszt és rajzol vagy hímez. Utóbbit választotta. Kire ütött ez a gyerek? Az anyja nem tud varrni. 
Aki ezzel végzett az szabadon játszhatott valamivel, majd egy kis csoportos bemutató következett a körjátékokból és a tanultakból . Nagyon aranyosak és ügyesek voltak, büszkék lehetünk rájuk :)
És azok is vagyunk. 

A Víz világnapjára esett ez az eseményén és ezalkalomból kilátogattak a közelben lévő Nyírjesbe. Busszal vitték őket, s ki más vezette volna a buszt, ha nem az apja? Örült is neki :) 
Én meg annak, hogy így alakult, mert biztos nem maradt volna ott az oviban....