A Zuram megmondta

Éhesen nem lehet diétázni. 

Tizenhárom

Épp tesóméknál voltunk két ünnep között, a srácok nagy játékba merültek, majd egyszercsak a nagyobb sírva jelent meg, hogy rosszul lépett le az ágyról nagyon fáj a lábujja. Akutan se bedagadva, se belilulva nem volt, egy kis csomót éreztem a lábujja tövénél. Fel is vetettem Gábornak menjünk be ide a sürgire, nem fognak vele csinálni sokmindent, de egy rtg éppen nem ártana. Ő azt mondta ugyan, ha nem csinálnak vele semmit, akkor minek.
Aznap nem is aludtak itthon, mert másnap mind a ketten dolgoztunk.

Másnap a sógorom hívott, hogy behozná a gyereket Vácra, mert be van neki dagadva vagy 3 lábujja, nem is bír ráállni. Na némi tárgyalás után, úgy döntöttünk behozza őket hozzám és elhozza az autót is, mert ők onnan mennek haza.

Le is vittem a kölyköt a sürgire. Szerencsére egy fiatal, jó fej doki volt, az ápoló srácot meg ismertem, nem is kellett sokat várni. Megnézte, küldte is rtg-re.

A felvétel birtokában jó, hogy bekerült a gyerek, mert ez magától nagyon rosszul gyógyult volna vagy épp sehogy...

Némi érzéstelenítés után, a doki pikk-pakk helyre tette neki. Aznap még fájlalta ugyan, de másnap sokkal könnyebben mozgott.

Jelenleg azon nyivákol, hogy mikor tornázhat már, mert 3 hetes eltiltásban  van a sporttól....

Idén sem változott semmi

Bár  még csak a tizenkettedik napnál tartunk az évben, azt meg kell állapítsam, nem változott semmi. Már ami az ügyeleteket érinti. Ugyanolyan banális dolgokkal jönnek sokszor, ami nem ránk tartozik.

17 éves nagyfiút sem kell a kórházba behozni, éjjel 3.30-kor, mert fáj a torka. 

Valamelyik nap keringett egy felháborodott poszt a Facebookon, s este a Híradóban is foglalkoztak vele, hogy 9 órát feküdt egy nő a padlón gerincfájdalommal. 
Csak annyi megjegyzésem lenne, hogy ha az emberek tisztában lennének mikor kell SBO-ra szaladni, akkor nem lenne ilyen hosszú a várakozási idő. 
Nem érkezési, hanem sürgősségi sorrendben történik az ellátás. 
 Szilveszter éjjelén én dolgoztam, s nálunk nyugi volt, pedig azt gondoltam OMSZ egymásnak adja majd a kilincset a részegnél részegebb fiatalokkal, de nem. Viszont lent az SBO-n megjelent egy nő 22.45-kor, mert 3 nappal azelőtt megszúrta az ujját és felhólyagosodott. Tényleg sürgős ellátást igényelt? Ugye, hogy nem.....

Nem fordulnak háziorvoshoz, mert az úgysem csinál semmit. Nem mennek szakrendelésre, mert sokat kell várni. Fel vannak háborodva, hogy a csipp.csupp bajaikkal órákat ülnek a sürgősségin....a 3 hete, meg 6 hónapja bajokkal nem SBO-ra kell fordulni, pláne nem éjjel.....Na ezt nem érti az emberek többsége...

A Gyerekosztály az meg egy külön történet ám. Háziorvoshoz nem megy, mert délelőtt volt rendelés és a gyerek aludt....
Nem az a bajom, hogy bejön, de ne éjjel kettőkor....Nálunk van szakrendelés minden nap, 8-14-ig vagy 8-16-ig. Mégis éjjel kelnek útra, amikor sokszor a gyerek legnagyobb baja, hogy nem hagyják aludni. 

Kiegészítés

Némi kiegészítésre szorul az előző bejegyzés. Csak este már lusta voltam részletesen leírni :)

A kiscsávó aranyos. Elhúzódó láz miatt kérték felvételét, középfülgyulladása volt, antibiotikumot is szedett. Nálunk először nem kapott gyógyszert, a láz miatt figyeltük meg, de mint az lenni szokott, már nem lázasodott be. Fül-orr-gégész végül paracentálta jobb fülét, vénás antibiotikumot írt elő, de szerencsére nagyon jó viseli, nem lázas, élénk, jókedvű, délelőtt zengett tőle a folyosó :)))

A délutáni alvásból nyűgösen ébredt, nyafogott kicsit. Mikor már az anyukája nem bírt vele (annyira azért nem volt vészes, szerintem, előtte 2 nappal sokkal jobban nyüszögött), akkor hallottam, hogy azt mondogatja a gyereknek: fáj a füled, ugye fáj a füled?! Melyik füled fáj? - és ezt ismételgette. No, ebből gyanítottam, hogy a gyereknek azért annyira nem fáj a füle, sőt mikor odamentem hozzá, nekem mosolygott is, de egy kis nurofentől aztán baja nem lesz. Majd 3 perc múlva nevetve ugrált az ágyon :)

Nyilván inkább ilyen beteg legyen, mint aki felett ott kell állni :) 

Azt veszem észre egyébként, hogy a szülő sokkal nehezebben viseli a kórházi létet, mint  a gyerek. 

Vajon...

..... mennyire fáj annak a gyereknek a füle, aki 3 perccel a nurofen bevétele után vígan ugrál az ágyában?

Felkészültünk a télre

A Vác - Balassagyarmat útvonalat cirka 5 óra hossza alatt sikerült megtenni. 

A "tudtuk, tudtuk, csak nem sejtettük" effektus állt fent. Annyira nem volt ám vicces egy éjszakai műszak után déli fél tizenkettőkor átfagyva hazaérni.

Koszorús

Egy rapid kihívásra készített oldal:

Hát hol az igazság?

Tudom...Odaát. 

Orvoshiány van. Pláne gyerekorvosból. Olyan ritka manapság, mint az a bizonyos fehér holló. 
Adva van két szakorvosjelölt, akik idén novemberben eljutottak a szakvizsgáig. Azt hinné az ember, hogy aki idáig eljut, az sikeres vizsgát is tesz, vagy ha mégsem, akkor ahhoz már nagyon hülyének  felkészületlennek kell lenni.

Hát nem.

Az egyik Doktornő nemrég jött át az osztályunkra, s először nem is akart jelentkezni a szakvizsgára, mert nem nagyon volt ideje tanulni, aztán az esélytelenek nyugalmával mégis nekivágott és szerencsére sikerült is neki :)

A másik  Doktornőnk, aki GYES-ről jött vissza hozzánk - 2 fiú gyermeke van - már nem szándékozik szülni, rengeteget tanult, egyedül ügyel (azt most ne feszegessük, hogy ez mennyire szabályos vagy sem), határozott, jól felkészült szakorvosjelölt nem tudott sikeres vizsgát tenni. 


Ha nem mondvacsinált okból nem engedték volna át, egy szavunk sem lenne. DE. A három professzor közül az egyik annyira ganaj szemét módon olyat kérdezett, amire szerintem taknyos szakorvosjelölt korában ő sem tudta volna a választ.

Első két nap gyakorlati vizsga volt, azon jól teljesített, bár a papírra rávésték, hogy " Jól felkészült, de bizonytalan". Nos....vagy jól felkészült vagy bizonytalan. A kettő üti egymást. Magyarból egessel leültetném a professzor urat. Merthogy izgul? Igen. Ki ne izgulna egy szakvizsgán?  Viszont a tudása megvan a Doktornőnek, s ráadásul alapos is, s mindemellett meg még kedves is.

A szóbeli vizsgán mindent tudott, 3 tételt kellett húzni, tök jól elmondott mindent. Csak a nagyokos szerint kihagyott egy betegséget. Egy olyan betegségről beszélünk, amit a professzor úr is egyet ha láthatott a pályafutása alatt. 

S ha ehhez még hozzácsapom, hogy a 6 vizsgázóból 4 várandós kismama volt, akik természetesen átmentek....tipikusan a "mindenki nem tehet sikeres szakvizsgát" eset áll fenn. 

Most nem azért, de a kismamák közül vajon hányan fognak pályára lépni? És mikor? A mi orvosunk viszont aktív dolgozó lenne. 
Tehát...ha már meg kell buktatni valakit, akkor azt tegyék már úgy, hogy ne legyen ennyire feltűnő. Nem hiszem, hogy ne tudtak volna több olyat kérdezni, amit nyilván nem tud. Merthogy olyan nincs, hogy mindenki mindent tud. Még a professzor úr sem.

Ezért háborít fel olyan nagyon az eset. Mert egy olyan embertől vesznek el egy évet, aki nem érdemelte meg. Félév gyakorlat a kötelező ilyenkor, de ezzel kicsúszik a következő vizsga idejéből, mert az tavasszal van, így sajnos csak jövő őszire jelentkezhet újra...

Mindjárt itt a Karácsony

Na jó, tudom még van idő addig, s az utóbbi időben mindig az utolsó pillanatokban jött az ihlet, ki és mit kapjon Karácsonyra. Idén viszont belemerültem a scrapbookozásba és jól kitaláltam, hogy fényképalbumot állítok össze a tesóméknak. Ők értékelik az sk meglepetéseket, én meg arra gondoltam időben nekiállok, ha esetleg elakadnék akkor legyen időm újratervezni. 

Nyár utolsó napjaiban együtt voltunk Szilvásváradon, jó kis napot töltöttünk együtt, ezekből a képekből válogattam, főleg ugye róluk. Nem gondoltam volna, hogy sikerül cirka egy hét alatt összeállítani a kész albumot, de ez történt :)

Köszönettel tartozom az egyik scrapbookosnak, aki a videóival és alkotásaival igen inspirálólag hat rám és rengeteget segít :) Köszi Anett.

S akkor az album: