Sose szerettem a sütőtököt, bár nem emlékszem, hogy kóstoltam-e valaha. Amikor a gyerekek kicsik voltak, bébiétel formájában kaptak, de sose sütöttem magamtól. Jó pár hónapja az egyik doktornő sütőtökkrémlevest ebédelt és annyira jól nézett ki, hogy arra gondoltam, na majd egyszer kipróbálom...

...az egyszer az tegnap jött el. Reggel el kellett mennem üzletbe és hirtelen ötlettől vezérelve egy sütőtök is landolt a kosaramban. Itthon aztán kerestem egy receptet is hozzá, természetesen a Street Kitchen oldalára esett a választásom. Gyorsan el is készült. Kicsit félve kóstoltam bele, mert mi lesz, ha nem ízlik, de szerintem nagyon jól sikerült, finom lett. Persze rajtam kívül senki bele sem teszi a kanalát. 

Ezenkívül még a múltkor sütöttem egy Crumble-t, de nem sárgabarackkal, hanem szilvával. Isteni lett, főleg másnap volt nagyon finom, úgyhogy ezen felbuzdulva ma sütöttem egy szilvás morzsasütit, s most alig várom, hoyg kicsit kihűljön, mert már az illatától összefut a nyál a számban.

Ez még a  múltkori szilvás süti.

Mammográfia

 Két évente járok szűrésre, idén augusztus elején voltam. Kb két hete hívtak, hogy szükség lenne egy kiegészítő vizsgálatra. Nem mondom, hogy nem jött rám a frász, de azt mondta a kolléganő, hogy nem sürgős behívás, így szerinte nem kell túlgondolnom a történetet. Nyilván ezalatt a két hét alatt láttam nagyon borúsan is a dolgokat. Többször is tartottam önvizsgálatot, de ahogy eddig sem, most sem tapasztaltam semmit. Se fájdalmat, se csomót, semmi elváltozást. Igyekeztem nem a legrosszabbra gondolni, de ahogy közeledett a nap, egyre inkább befészkelte magát a gondolataimba, hogy mi van, ha...

Tegnap pont nappalos voltam, így átballagtam a megbeszélt időpontra. Először a rtg vizsgálatot ismételték meg a jobb mellemről, mert a két évvel ezelőtti felvételhez képest tapasztaltak valami változást. Na, azért itt már kellőképpen ideges voltam, várakozás közben Gáborral tartottam a kapcsolatot viberen. Kollégaként nem is kellett sokat várnom, amit amúgy nem vártam el. Bejutottam egy UH-ra is. A doktornő épp a felvételeket nézte és megnyugtatott, hogy amit az első felvételen látott kötegelést, annak most nyoma sics, semmi kórosat nem lát, de azért csinál egy uh-t is. Alaposan megvizsgált, szerencsére semmi kóros elváltozás nincs, de azt javasolta inkább évente menjek szűrővizsgálatra. Hát ezen aztán ne múljon. Megemlítettem neki, hogy 7 éve szedek hormonpótló gyógyszert a nőgyógyász javaslatára, és ezt még kb egy évig szedhetem, utána váltani kell vagy elhagyni, így azt mondta, akkor inkább legyen 8 hónap múlva egy kontroll, mielőtt a nőgyógyászhoz megyek. Akkor ismért rtg és uh is lesz. 

A leletre kellett sokat várnom, de a munkaidőmbe pont bele is fért. Az osztályon meg már nagyon aggódtak értem, hogy  mi tart ennyi ideig, talán már műtenek is....

Szóval most örülök, mert minden rendben van.

 A cím adásával már nem is bajlódok, mert sosem megy a választás. 

Hétfő reggel miután hazaértünk a munkából, összeszedtük még a cuccokat, bepakoltunk az autóba és útnak indultunk Egerbe. Bence vezetett oda, közben beszélgettünk, bár én nagyon fáradt voltam. 

Mikor leparkoltunk a ház elé, el is kezdett esni az eső, ami nyilván addig tartott míg a cuccokat felhordtuk a lakásba. Amíg én kipakoltam a konyhai, fürdőszobai cuccokat, addig Gábor berakta a polcot meg az akasztós részt a gyereknek, majd gyorsan összetakarítottam, ők addig beállították a tv-t majd elmentünk ebédelni, utána meg vettünk még egy-két dolgot neki, úgy, mint töltő (vittünk, de legyen kettő, így akkor lesz ott egy meg itthon is), rádiós ébresztőóra, zsemle, innivaló, csoki. Nyilván ezek voltak a legfontosabb dolgok :))

Ezután visszavittük a gyereket, de már nem mentünk fel, elindultunk haza, ő meg legalább békésen pakolhatott, rendezkedhetett. Itthon még összefutottunk Gábor egyik kollégájával, mert G. másnap ment tanfolyamot tartani és kellett egy-két cucc. Otthon aztán még művért kellett gyártanunk, ami szerintem jól sikerült, igaz minden piros lett az ételfestéktől😅

Időközben megérkeztek a rendelt képek a konyhába és igazából kicsit más, mint amit vártam. Azt hittem vászonra fogják nyomtatni, de valami fényesebb anyagra készült, olyan, mint a viaszos vászon. Egy fa keretre volt ráfeszítve. Én szerettem volna keretbe tenni, de amit vettem keretet abba úgy fér bele, hogy a hátlapot nem tudom rátenni. gondoltam leszek okos, leapplikáltam a keretről a vásznat, méretre vágtam és betettem a képkeretbe. Egész jó lett. Gábor szerint nem is kellett volna rá keret, de szerintem egy fehér falon sokkal jobban mutat kerettel. Mutatom milyen lett:

 Úgy tűnik egyelőre marad a heti összefoglaló, mert akárhogy is igyekszem, egyszerűen nincs időm napi szinten írni. Na, nagy dolgok azért nem történnek, de ha egyszer odajutok a MP-hez, nem lenne rossz, ha a blog segítségemre lenne melyik nap mi történt.

A hétfő mindjárt egy évnyitóval indult a középiskolában, így Áront elvittem majd összeszedtük magunkat és elmentünk Egerbe. Meg volt beszélve a találkozó a lakás tulajdonosával és már vittünk cuccokat is, de Bence még hazajött velünk. A tulaj egy idősebb pasi, nagyon szimpatikus, jó fej, a lakás megfelelő, nyilván ki lehetne festeni ( de csak mert pl nekem a fehér szín az ami inkább bejön), egyetlen hátránya, hogy az egyetemtől messze van, de majd kialakul hogyan fog járni a gyerek, na meg vagy 3 helyen is lesz órája. 

Elsétáltunk az lakástól a központba, hogy gyalog mégis mennyire járható, amúgy nem vészes, visszafelé ettünk egy fagyit. Még megnéztük mit kell beszerezni a lakásba majd elindultunk haza. 

Áron már itthon volt, elég fárasztó napja volt, s mint kiderült a hét 5 napjából 4 nap 8 órája lesz. 

Kedden nappalos voltam, a bölcsődébe voltam beosztva, le is fáradtam a nap végére. Szerdán éjszaka mentem dolgozni, semmi extra nem történt. 

Csütörtökön Dunakeszin voltunk Bencével a fogszabályzáson, utána elmentünk még vásárolni egy pár dolgot, úgy volt, hogy az Ikeába is elugrunk, de végül elnapoltuk a dolgot, majd ha Bence berendezkedett az albérletben megmondja mire van még szüksége, kell-e vennünk komódot vagy polcot. Így viszonylag időben haza is értünk.

Pénteken a szokásos házimunkákkal voltam elfoglalva, vettem képkereteket, majd bele kell applikálni a konyhába szánt képeket aztán, ha Gábor ráér felteszi a falra. 

Szombaton ismét nappal dolgoztam, ismét a bölcsisekkel, sokat gondolkozni nem kell ilyenkor, de le tudok fáradni a  nap végére. 

A hét utolsó napját is munkával zárom, éjszakás vagyok, van is munka jönnek az ambulánsok. Ma van a holdfogyatkozás. Nagyon sokmindent nem láttunk belőle, mert egyrészt dolgozunk, másrészt meg felhős az ég, de majd megnézem a Facebookon 😅

Gólyatáboros képeket találtam az egyetem Fb oldalán

49

 ...az éveim száma. Idén sem a napján tartottuk, hanem vasárnap, mert akkor volt jelen mindenki. Csak a szokásos tortaevés volt, amit én sütöttem. Idén egy mogyorós-fehércsokis mousse tortát készítettem, mert tesóm mindig a mogyorós tortát emlegeti. Hát tessék, akkor idén az lett. Finom is lett. A recept szintén A pillanat íze oldalról van. Tökéletes lett!

Modell karrierem története

 Sógornőm ma (is) vizsgázott műkörömépítésből, s én voltam az egyik modellje. Nekem nincs se műkörmöm, se géllakkom, sőt lakkozni is vagy két éve lakkoztam utoljára a körmömet, de felajánlottam, ha kell, akkor megyek modellnek. Hát kellett, mert 5 modellre volt szüksége. Ma 10-13 óráig dolgozott a kezeimen. Én biztos nem adtam volna a fejem ilyen tanulmányokra, az ember azt gondolná, hogy türelem meg kézügyesség kell csak hozzá, de nem. Iszonyatosan nehéz egy szakma, már ami a vizsgán való túljutást illeti. Nyilván van akinek van ehhez érzéke, de az nem én vagyok. Minden elismerésem amúgy a körmösöknek, mert nem könnyű. 

Sima francia akril építést kellett végrehajtania a körmeimen, ami amúgy nem is volt sima. Megszenvedett vele rendesen, szerintem 5 hónap alatt nem lehet ezt a sokféle anyaggal való munkálatokat megtanulni, úgy, hogy az ennyi idő alatt beépüljön és gyakorlatot szerezzen. Amúgy nem lett rossz szerintem, egyetlen bajom volt vele, hogy nekem iszonyatosan hosszú és kb a kocsikulcsot sem tudtam megfogni vele, így hazaérve első dolgom volt lereszelni belőle. A vége amúgy az lett, hogy leszedtem, igaz beletelt pár napba mire sikerrel jártam, de jobb ez így. 

Beszámoló

 Vasárnap pont nem akartam semmit csinálni, de ahogy az lenni szokott, egyik munka hozta  amásikat magával. Vasaltam, főztem, rendet raktam, takarítottam is...végül du 5 lett mire mindennel készen lettem. Azért ebéd után ittam egy laza tejeskávét az új kávés poharamból..

Hétfőn nappalos voltam, de kár is volt bemennem, mert már reggel 6-kor felbasztakbosszantottak. Egy 20 hónapos gyereket hoztak a szülei, apuka mentős, ismerem is. Elmondták a panaszukat -amitől azért nem estünk kétségbe - s arra való tekintettel, hogy kolléga meg sem fordult a fejemben, hogy a mentőállomásra küldjem, hiszen ilyenkor ott az ügyelet, mondtam is nekik, hogy üljenek le, szólok az ügyeletes doktornőnek, viszont megkérdeztem - teljesen normális hangnemben, tehát sem bunkó, sem kioktató és számonkérő sem voltam - ugye tudja, hogy ilyenkor a mentőállomáson van az ügyelet. A válasz egy rohadtul flegma "ott voltunk" volt, majd előrántott a zsebéből egy összehajtogatott papírt....Ekkor nekem is felszaladt a cukrom, úgyhogy közöltem vele, nekem nem kell a papírt bemutatnia, majd sarkon fordultam és elindultam befelé, mikor hallom, hogy még odavágja: "persze, hogy tudom, ott dolgozom". Erre meg csak annyit reagáltam, de meg sem álltam, hogy "tudom, hogy ott dolgozol, azért kérdeztem". Ezután szerencsére dolgom akadt, így az ellátásban már nem vettem részt és jeleztem is, hogy szerintem indokolatlanul volt bunkó. És nem csak velem volt flegma, hanem az ügyeletes doktornővel is, aki utána oda is jött hozzám, hogy ne vegyem ezt magamra, mert nem az én készülékemben volt a hiba. De azért csak basztatott egész nap, úgyhogy ha esetleg összefutok vele mikor hoz valakit és szól, akkor el fogom igazítani. Amúgy meg az az alap, hogy amikor az ügyeletről jönnek, hogy mutatják a papírt. Sanszos, hogy belénk akart így állni, de a fagyi általában vissza szokott nyalni. 

Egész nap a "bölcsödésekkel" voltunk, volt amelyikkel csak kínlódtunk, mert egész nap bírt üvölteni....

Bence hétfőn elutazott Tiszafüredre a Gólyatáborba, időnként ad életjelet magáról, de mesélni majd itthon fog.

Úgy alakult, hogy már szeptember 1-én leköltöztetjük Egerbe, mert a következő hétvégén mind a ketten dolgozunk, a suli viszont kezdődik 9-én. Szerintem még hazajön velünk, mert szeptember 4-én fogszabályzásra kell menni. Azt majd még kitaláljuk mikor és hogyan megy vissza, ha nem sürgős neki, akkor 8-án el tudjuk vinni, de ezt még megbeszéljük. 

Tegnap hirtelen ötlettől vezérelve elmentünk Pestre, s amíg Gábor megnézte merre kell mennie majd a különjárattal meg hol tud majd parkolni, addig kaptam némi szabadidőt, amit az Ikeában tölthettem el. Komolyan, legközelebb is így megyünk vásárolni....nyugodtan meg tudtam nézni amit akartam, megvásároltam amit kinéztem és kellett, s mindezt egy óra leforgása alatt, így még én vártam rájuk. Időben haza is értünk, mert Gábor ment az ügyeletre. 

Ma meg ugye volt egy különjárata, így csak este jött haza, én meg a gyerekek szobájában takarítottam, ágyneműt cseréltem mindenkinek meg szedtem össze Bencének a cuccokat az albérletbe. 

Konyha

 Tegnap végre megérkezett a két bárszék is a reggelizőpulthoz. Már majdnem tökéletes a konyha, de még mindig kell egy-egy apróság, de legfőképpen még egy képet szeretnék a pult fölé, mert ott olyan üres a fal. Eredetileg tapéta lett volna, de nem igazán találtam olyat, ami tetszett volna, ami meg tetszett, az irtó drága, így elengedtem. Gábor ötlete volt a kép, rögtön el is kezdtem nézelődni, találtam is párat, viszont kettő között vacilálok:  

Na meg még egy szőnyeg hiányzik innen nekem, mert én mindig papucs nélkül szaladgálok. 

Az élet nagy problémája

 Annyira, de annyira utálok vásárolni…pláne nyári szünetben. Iskolaidőben, amikor a srácokat suliba vittem gyorsan letudtam a vásárlást is, így 8-8.30 körül már túl  voltam rajta, szabad volt a délelőttöm a többi teendőre. 

Szünetben viszont nem kelek korán én sem, csak ha nappalos vagyok, általában 7.30-8 óra között ébredek és fel is kelek. Van időm nyugodtan reggelizni, kávézni, átgondolni a napomat. Addig nincs is probléma míg el nem kell mennem vásárolni. Tegnap előtt két üzletbe is mennem kellett, szerencsére Bencének  volt kedve velem jönni. Beugrottunk még a Pepcoba is, mert a gólyatáborra kell fehér póló meg nekem kellett tárolódoboz a kávénak/teának és még a temetőbe is bementünk. 

A Pepcoban belefutottam egy sima, egyszerű függönybe, ami pont megfelel a konyhába, kemény 1800 ft volt, nem hagytam ott. Viszont így még a Diegoba is be kellett menni vitrázs pálcáért. 

Ott jöttem rá, hogy már 2 óránk elment a vásárlással és ezt gyűlölöm, mert amúgy meg annyi minden mást is csinálhatnék ennyi idő alatt. Nem, sajnos a városban nincs házhoz szállítás. 

A neten való vásárlással meg az a bajom, hogy ha valamit rendelek, akkor az lehetőleg tegnapra legyen itt😅

Na de ma megérkezett a temu rendelésem - most azért sokat kellett rá várni - de megérte. A fiókokba rendeltem fiókvédő fóliát, a fűszertartóknak szintén a fiókba ilyen kis tartót, hogy ne csúszkáljanak, a fűszeres tárolókra matricát, egy fedőtartót és egy szép üvegkancsót. Minden sértetlenül érkezett és minden megfelelő méretben és minőségben is. Már összeszedtem mi kell a következő körből. Nekem mondjuk nincs akkora szerencsém, hogy kreditet vagy ingyenes ajándékot adjon, max pár száz forintos árengedményt dob fel. 

Napi humor

 Megérkezett a kávéfőző, Gábor át is mosta, majd ki is próbálta és elhelyezte a pulton. Én hazaérve gyorsan írtam neki ( ment este az ügyeletre), a következő üzenetváltás zajlott: