Szív uh

Nem nagyon vártam a tegnapi napot. 03.29-re volt időpontunk a klinikára magzati szív uh-ra. Mert az odáig oké, hogy eldöntöttem jól vagyok és a baba is jól van, nem lehet vele semmi gond, de féltem, hogy mi van akkor ha ismét találnak valamit. Nem akartam megint Pestre járkálni uh-ra és minden egyes alkalommal izgulni vajon minden rendben van - e. Ráadásul Gábor sem tudott elkísérni, mert aznap dolgozott és cseréről szó sem lehetett. Tesómmal egyeztem meg, hogy felvisz, meg elintéz még néhány doolgot és a KIKÁ-ba is beszaladunk tapétát nézni - de ez egy másik történet.
Hétfőn délelőtt, mielőtt idnultunk volna derült ki, hogy Gábornak is Pestre kell mennie a buszért, amit végre megjavítottak. Így esett, hogy együtt mentünk. S ami még ettől is jobb hír volt, hogy el tudott kísérni a klinikára.
14 órára volt időpontunk, pár perccel előtte estünk be az ajtón. Magabiztosan vettem az irányt és nagy lendülettel beadtam a papírokat. Alig ültem le, már villogott is a hívószámom. Meg is örültem neki, de az örömöm nem tartott sokáig. Közölte velem egy hölgy, hogy ha én magzati szívuh-ra mentem, akkor bizony nem jó helyen jáok. Döbbenet az arcomon, majd elmondta hová kell mennem. Nos a múltkor nem világosítottak fel, hogy ugyan ne oda menjek már, hanem az alagsorba, mert ott van kialakítva a vizsgáló. Nem tudom ezt nekem honnan kellett volna tudnom és csak azért nem oktattam ki a hölgyet, mert nem volt ellenséges. Igaz túl kedves sem. 6 évvel ezelőtt jártunk oda, akkor nem ez volt a rendszer, mindent a földszinten végeztek. Nincsen azzal semmi bajom, hogy megváltoztatnak mindent - mert ezt már itthon is tapasztaltam - csak akkor világosítsanak fel, mert ami nekik természetes nekem nem biztos, hogy az. Leballagtunk a földszintre. Pont jött egy asszisztens, látva a papírjaimat megkérdezte mi járatban vagyok, majd elvette az okat. Türelmes várakozás következett. Én ilyenkor enni nem tudok, most nem is vittem kaját magammal csak egy balaton szeletet, a citromos fajtát. Olvasni meg sem próbáltam, pedig újság is volt nálam. Olyan nagyon sokan nem voltak előttem, de várni kellett. Mértem az időt, egy -egy kismamára úgy kb 10 percet fordított a drnő. Igaz, itt kifejezetten a magzat szívét nézték.
Nem vagyok egy olyan fajta akit kísérgetni kell, de most megkérdeztem Gábort akar e bejönni velem. De csak azért tettem fel ezt a kérdést, mert előttem egy anyuka bment a lányával és nem küldték ki. Bejött. Örültem neki. A drnő jókedvében volt, nagyon kedves volt. Beszélgettünk közben, hogy mégis hogyan kerültem oda, egészen visszavezetve Bencéig a dolgot. Meg is kérdezte, ki állapította meg a tágabb coronariust, mire azt feleltem, hogy Ő. Nagyon aranyos volt, nagyon alaposan megnézte a baba szívét és a lényeg, hogy sem tágabb sinus coronariust, sem hyperechogen papillaris izmot nem látott. Teljesen rendben talált mindent. Megnézte a gyermeket is, minden szerve a helyén, megfelelően működve. Igen mozgékony volt a lelkem, mert alig bírta megvizsgálni és ezt szóvá is tette, hogy a tesó jobban viselkedett annakidején....Éreztem is, mekkorákat rúg a lábával.
Megkérdezte tudjuk e mi lesz. Mondtuk, hogy nem, erre Gábor:
- de az apuka már nagyon kíváncsi.
Én jeleztem, hogy nem annyira szeretném tudni, erre felajánlotta, hogy leírja egy cetlire és odadja a kíváncsi félnek. De mondtam, hogy megmondhatja. Igen ám, de ez egy rendes gyerek és erősen szorította a köldökzsinórt a lába között. Nem volt egyértelmű, hogy ezen kívül van e még valami ott. Szóval lehet, hogy kisfiú lesz, de biztosra nem mtudjuk.
Most erősen gondolkozunk fiúneveken, mert az ugyebár nincs. Illetve van,....... a naptárban. Csak ebben a pillanatban igazán egyik sem fogott meg. De dolgozom rajta, hogy egy pár neves listát tudjak prezentálni Apának, aki ebből majd kiválasztja neki mi tetszik és akkor egyezkedhetünk.

Hívtam az orvosam is, megosztottam vele a jóhírt. Két hét múlva kell hívnom őt, hogy mikor menjek a II. szűrésre és lehet csinál uh-t is. Nagyon jó fej volt, mert mikor megkérdeztem nem zavarom e visszakérdezett, hogy ugyan mikor zavartam.

Gábor Nap

Színház...

Vasárnap Vácon oltunk. Szilvi szerzett jegyeket a Dzsungel Könyve című előadásra. Este 7-kor kezdődött. Először hozzájuk mentünk. Pizzát sütött, sütemény volt. Indulás előtt volt időnk beszélgetni. Nem messze van tőlük a Művelődési központ így sétálva mentünk. A pasik elmentek addig sörözni, míg mi a gyerekekkel művelődtünk. Nagyon tetszett az előadás, bár Bence azárt még kicsi volt hozzá. Élvezte ő is, de egy idő után fészkelődött, hogy mikor lesz szünet. A szünetben kapott rágicsát, majd a második felvonás alatt nyugodtan ült. Fáradt volt már, hiszen napközben nem aludt és ilyenkor este időben elalszik. Egyszer mondta is, hogy mindjárt elalszik, de aztán ugyan laposakat pilogva, de végignézte az előadást. A vége felé mikor Bagira egy szomorú dalt énekelt akkor könnyes szemmel kérte, hogy dajkáljam meg.
miután megkaptuk a kabátokat a ruhatárból és felöltöztünk, két idősebb hölgy nézett rá Bencére, aki persze már álmos volt és az elmaradhatatlan nyunyókat szorította akezében, majd nem túl kedvesen megjegyezték:
- Ilyen kisgyereket elhozni!
A jóneveltségem tartott vissza attól, hogy felvilágosítsam őket, hogy sokkal kisebb gyerekeket is elhoztak a szülei.
Nem mondom, jobb lett volna ha szombatra és délutánra teszik az előadást, de ez volt.
Egyébként meg jól éreztük magunkat. Bence hazafelé rögtön elaludt és másnap nem is ment oviba.

Barna - Fehér

Tesóm kiskorunkban barna - fehérnek hívta azt a sütit amit nagymamánk sütött mindig. A hivatalos nevét nem ismertük. Ma már persze több néven is ismeretes: Stollwerck szelet, Kakós krémes, stb. ez a recept már megvolt nekem, nem is olyan régen kísérleteztem is vele, de miután időnként nem csak a hajam színe szőke, hanem én magam is, íg nem arattam sikert vele. Őszinte leszek a krém nem sikerült. Nekem minden egyes lépést papírra kell vetni, nem elég csak azt mondani, hogy beelkeverjük a vajat. Nekem az is kell, hogy ki kell e hűteni a krémet vagy olvasztani kell a vajat, stb. Na ennél a receptnél minden le van írva. Én pedig szorgalmasan be is tartottam az instrukciókat. A tetejéről hagytam le a csokit, mert az a mi ízlésünknek már egy kicsit sok lett volna.
Viszont ez a recept is csak azt írta, tegyük hűtőbe és másnapra megpuhul. Na nekem nem puhult meg. Felszeleteltem, egy részét beraktam a tupperes dobozba, a másik részét pedig tányérra tettem. Gábor meg is kritizálta,hogy nem puha. Egy kis idő elteltével megkóstoltam a dobozban lévőt és láss csodát olyan volt, mint a nagymamámé. Most büszkén veregetem vállon magam.

Robinak...

Montázs

Készítettem egy montázst - a többiektől lestem el az ötletet. Nem készült minden héten fénykép, mert eddig nem volt látványos a dolog. Gondolom majd ezek után. Íme a változás:



11-16-20 hét

Én és a sütés

Na igen. Főzni szeretek, talán tudok is. Oké nem vagyok képzett szakács, de nem panaszkodnak otthon a főztömre. Sütni....hát szeretek vagy inkább szeretnék. Odáig már nem mindig jutok el. Az egyszerűbb sütik, mint a muffin nagyon megy. A sajtos kocka is oké, de a krémes sütikkel hadilábon állok. Nem is nagyon szoktam. Nekem ez bonyolult. Fánkot is egyszer próbáltam....hát mit mondjak....ehetetlen volt. Az egyik topictársam belinkelt egy oldalt: http://www.desszert.eu/ Belemerültem az olvasásába. Rá is akadtam a túrófánk receptjére. Tesóm már könyörgött érte a múltkor, gondoltam na majd most kipróbálom. Megvettem a hozzávalókat és szombaton nekiálltam. Nem rontottam el, a végére azt is kitapasztaltam milyen fokozaton süssem. Gyorsan, frissiben meg is írtam a csajoknak a sikerélményemet. Erre egy másik csajszi leírta a túró nélküli változatát is. Miután gyorsan elfogyott az első adag, másnap nekiálltam reggel az új receptet is kipróbálni. Hát fantasztikus lett. Megosztom veletek:

Fánk

Hozzávalók:

2 pohár kefír

2 db tojás

2 cs. vaníliás cukor

1 cs. sütőpor

4-6 kanál cukor

24 kanál liszt

Ezeket összekeverjük:

Olajat felforrósítjuk és két teáskanál segítségével beleszaggatjuk. Maguktól átfordulnak.

És íme a végeredmény:

Ezúton köszönöm Tündének és Krisztinek.

Barátság

Ma reggel mesélte Kati, az ovónéni, hogy tegnap Bence összeverekedett a legjobb barátjával. Na nem volt ez olyan nagy verekedés, de eddig nem volt jellemző rá. Remélem ezután sem viszi túlzásba, persze védje meg magát. Úgy történt az eset, hogy a nagy játék hevében Dani rálépett a Bence kezére. Véletlenül. Bence meg meglökte a Danit. Na ez már nem volt véletlen. Dani megránthatta a derekát vagy el is esett nem tudom, de elvonult a galériára sírni. Bence odaült Kati mellé nagy szomorúan és azt mondta:
- Most Daninak eltört a derékcsontja. - honnan vesz ilyen kifejezéseket, nem tudom.
Ovónéni persze mondta, hogy nem tört el, de fáj neki. Bence csak ült nagy szomorúan, majd fátyolos szemmel. Odafordult Katihoz és azt mondta miközben csorogtak a könnyei:
- Ez így nem becsületes dolog. Daninak fáj a dereka.
Együtt odamentek a Danihoz és megtörtént a kibékülés.

Egyem meg. Hát honnan vesz ilyen szavakat egy 5 éves? Bár nem volt szép tőle, hogy meglökte a barátját, hiszen nem direkt okozott fájdalmat. Viszont büszke vagyok rá, mert elismerte, hogy hibázott és bocsánatot is kért.

Nagyon jó barátja a Dani, csak ezt halljuk otthon: ani így, Dani úgy. Danin hosszúnadrág van bent, akkor ő is. Danin nincs harisnya akkor ő sem vesz., stb....

Eredmény

Megvan a terheléses cukor eredményem. Jó lett. 6.9. Ezzel további teendő nincs. A 24.heti szűrővizsgálaton és felmentést kapok a lötty ivása alól. Halleluja!

Cukrosborzalom

Ma reggel 6.30-kor meg kellett innom azt a szörnyűséget. Facsartam bele citromot, ez ugyan egy hajszálnyit javított a témán, de elbírt volna még egy pár citromot. Megittam. A végét higítanom kellett egy pici vízzel mert majdnem visszakacsintott és azt nagyon nem szerettem volna. Lassan összekészülődtem, közben egyszer vízszintesbe kellett vágjam magam, mert majdnem összezuhantam. Amúgy is igen alacsony a vérnyomásom, hát még így, hogy se kávé, se reggeli. Átfutott az agyamon, mi lesz ha nem lesz energiám bemenni. Még jó, hogy az öcsém mindig kéznél van és ugrik, ha kell a segítség. De nem kellett. Összeszedtem magamat és elindultam. Bejelentkeztem majd vártam, hogy méltóztassanak kijönni. Mert itt nincs kecmec, pont 2 óra múlva kell levenni a vért. Bekopogtam. Tudom, hogy utálják és én is utálok kopogtatni, de a muszáj az bizony nagy úr. Persze nem az volt ott akire számítottam, de nem volt gond. Pontban 8.30-kor levettek két kémcső vért. Nagyon kedves volt a hölgy. Utána a másik megírta a papírokat és megbeszéltük mikor érdeklődjek az eredmény után. Nem csak a cukrot nézik, hanem az úgynevezett TORCH vizsgálatot is. Előbbi hétfőn lesz meg, utóbbi 3 hét múlva. remélem inkább a cukrommal van baj, mint az utóbbival. A legjobb persze az lenne, ha egyikkel sem és csak szimplán lógok ki a sorból. Majd meglátjuk. Addig is kezeket - lábakat csuriba értem. Köszönöm!