Blogháttér

2024. augusztus 13., kedd

Névtelenül

 Tudja esetleg valaki, hogy miért nem tudok bejelentkezett fiókkal kommentelni másnál? Telefonról. 

2024. augusztus 12., hétfő

Az eltűnt bizonyítvány

 A sok nyaralás után az edző szólt, hogy kellene a srácok bizijének másolata a Jó tanuló, jó sportoló nevezéshez. Gondoltam sima ügy, gyorsan átküldöm. Aha. Áron bizonyítványát nem találtam. Sehol. A nappaliban volt a vitrines szekrényen, ahová mindig is teszem a fontosabb leveleket, innen pedig az iratos szekrénybe szoktam átrakni, a bizonyítványoknak pedig van egy külön irattartó. Na nem volt se itt, se ott. Annyiban is hagytam a dolgot, mondván, majd alaposan kipakolok, ha ráérek. 

Amikor aztán ráértem akkor sem találtam. Már olyan helyen is kerestem ahová tuti nem tehettem, de gondoltam soha nem lehet tudni. Csak nem találtam.

Közben nekifogtunk az emeleten a srácok szobájának felújításába, ergo mindent ki kellett pakolni Árontól, s minden is zsákba került, majd a padlásra. Végigrúrtam a padlást is, de nem akadtam rá.  Gondoltam, majd ha nem keresem akkor előkerül, de ez sem jött be. Gábor közben azzal basztatta a gyereket, hogy akkor bizony előről kell kezdeni az egész sulit egészen első osztálytól…. Már szegény gyerek is kétségbe esett, mert azt nyilván tudta, hogy az apja viccel, de mégis mi van, ha nem lesz meg. 

Tegnap este aztán a család együttes erővel nekiállt keresni, még a padláson is kiforgattunk mindent, úgy, hogy én ebéd után mindent kiszedtem a zsákokból is, a nappali szekrényt is fullra kipakoltam, de semmi. 

Már épp feladtuk volna a keresést mikor a nappaliban benéztem a legalsó szekrénybe. Hát nem ott lapult a papírok tetején? Hát de! 

Szent meggyőződésem, hogy oda is benéztem pedig. Itt tartom az üres mappákat, valószínűleg összefogtam vele és azzal együtt tettem be.  A lényeg, hogy meglett. Most betettem a bizonyítványok közé. 



2024. augusztus 11., vasárnap

Nyaralni mentünk



 Lassan el is felejtjük, hogy idén is eljutottunk nyaralni, pedig majdnem 2 hetet pihentünk. 

Először július 22-28 között lógattuk a lábunkat Gyulán egy baráti házaspár társaságában ( három gyerek van).  Bár reggeli indulást terveztünk először, végül 10 után tudtunk elindulni, de kényelmesen leértünk, egyszer álltunk meg Békéscsaba előtt egy kúton, aztán Békéscsabán ebédelni majd onnan már közel volt a cél. 

A szállásunk fantasztikus volt, apartmant foglaltunk, két kis lakrész volt kialakítva egy felújított régi vályogházban. Minden vadonat új volt, nagy udvar, árnyékos kocsibeálló, klimatizált lakrész. Bátran ajánlom mindenkinek. A strand nagyon közel volt, kb átmentünk az út másik oldalára és onnan 2-300 méter (bár az én érzékem a távolság felméréséhez nulla). 

Gyorsan eltelt a hét, javarészt strandoltunk, mert bár mi szeretünk kirándulni a kisebb gyerekeknek csak a strandolás a nyaralás, azért egyik nap szétnéztünk a városban is, elsétáltunk a Gyulai Kolbász múzeumba is. 

13 évvel ezelőtt voltunk ott nyaralni, akkor is készült pár kép, most is csináltunk pár képet ugyanott. 

Természetesen felültünk a Dotto Vonatra is, bár mi már kinőttük ezt, viszont az tetszett, hogy nem csak egy kört mentünk, hanem idegenvezetés is volt, sok érdekes dolgot meséltek és sokmindent meg is mutogattak a városban. 

Felültünk az óriáskerékre is, mondjuk olyan hatalmas élményt nem nyújtott, Áron ki is  akarta hagyni, nem bírja a magasságot. Az elején rosszul is volt, de aztán jól vette az akadályt, viszont többet biztos nem ül ilyen magasba.

Sikerült úgy időpontot választani, hogy a hétvégén volt Gyulán a Várnapok. Kimentünk mi is, nem is kellett messzire menni, végigjártuk a forgatagot, bementünk a várba is, itt is volt idegenvezetés. Csináltattunk szerencsepatkót, megnéztük hogyan foglalja el a török a várat, majd tomboltunk meghallgattuk a Bagossy koncertet is. 

Vasárnap reggeli után útnak indultunk, hogy időben hazaérjünk, mert hétfőn a Balatonhoz utaztunk. 


































2024. július 21., vasárnap

Sokadik felvonás

 Végre sikerült nekiugrani az idei évben betervezett felújításnak, csak meg kellett várnunk, hogy a suli befejeződjön és Bence túl legyen a szóbelin, addig nem akartuk felforgatni az emeletet. Aztán persze Gábor dolgozott éjjel meg nappal, alig találkoztunk, de csak eljött a pillanat, amikor ki kellett pakolni az Áron szobáját. Szakítottunk a hagyománnyal és az égvilágon még semmit nem vettünk meg. Se a beltéri ajtókat, se a parkettát, semmit. Először kipakoltunk, nem kis munka volt, tekintve, hogy elég nagy szoba így az egyik felében még azok a dolgok voltak parkoltatva, aminek nem találtunk helyet. Volt benne egy ezer éves bútor, ami nem ám lapraszerelt, ellenben meg dögnehéz, na azt le kellett logisztikázni az emeletről. Sikerült találni egy rászoruló roma családot, akik örömmel elvitték




és majd még el is viszik ezeket a dolgokat. 

Ezután Gábor leszedte a radiátort, kijavította a falat, kiszedte az ajtót, a folyosón felverte a járólapot és kipadloponozta a területet. Már be van gipszkartonozva és glettelve az a fal. Tervei szerint ma még lealapozza és ki is festik Áron szobáját.  aztán holnap délelőtt jól elmegyünk nyaralni, hogy erőt gyűjthessünk a további munkálatokhoz. :)



2024. július 18., csütörtök

Évzárás

Nem nagyon szoktam részt venni már az iskolai évnyitókon/évzárókon, de most Áront levittem kocsival és úgy volt, hogy hazajövök, aztán mégis ottragadtam. Leginkább azért, mert Áron vette át a végzős osztálytól az iskola zászlaját.
Az idő nem igazán tudta mit szeretne, hol sütött a nap, hogy borult az ég, addig variáltak hol legyen megtartva, míg elkezdett esni, így a B terv lépett életbe, de Murphy meg jelen volt, s mire felköltöztettek mindent a teraszra, a nap is kisütött. Szétbontották az osztályokat, de a teraszon így is sokan voltak, s hiába volt nyitott az egyik oldalról csak beszorult a levegő, Áron pedig rosszul is lett. Ekkor már túl volt a zászló átvételén, így az osztályfőnöke kihozta, bevittük egy terembe és lefektettük, lábát felemeltük, majd szép lassan magához tért. Sikerült annyira összeszednie magát, hogy a ballagó osztály kivezetésén és a zászló hordozásán már újra részt tudott venni. Természetesen az ég azokban a percekben szakadt le, amikor kivonultak a teraszról. 
Amúgy az ő bizonyítványa is megelégedettséggel töltött el. nem lett kitűnő, de soha nem is volt elvárás, viszont egy 4-es szintet kértem tőle, mert az megy neki, de azért ettől jobbat is villantott, szóval Rá is nagyon büszkék vagyunk. 



















Nem is tudom valaha töltöttem-e fel képet a bizonyítványokról, szerintem nem és ezután sem tervezem, mert egyetértek azzal, hogy ezek az osztályzatok nem a valódi tudást tükrözik és nem azt mutatják, hogy egy gyerek önmagához képest mennyit fejlődött. 

Érettségi

 Igaz, hogy már lassan egy hónapja, de Bence leérettségizett. Mint a Szülői Munkaközösség tagja, ott voltam aznap én is a suliban, reggel 7-re mentünk. Kicsit izgult, de leginkább izgatott volt. Nem tudták előre a vizsgabeosztást és azon kattogott már napok óta, hogy nem szeretne utolsó lenni, mert milyen rossz a hosszú várakozás és az, ahogy majd jönnek ki a többiek és elmondják mit húztak. Fél 8-kor volt nekik a megnyitó, a beosztást kitették az ajtóra is. Minden kívánsága így teljesüljön az életben...az harmadik vizsgázó volt és egyszerre hárman mentek be, így az első körbe benne is volt. Legalább nem volt ideje nagyon izgulni.

Elég hosszúra sikerült a vizsga, mert 8-kor kezdték és Bence 11 előtt pár perccel jött ki. Magyar, töri és tesi szóbelije volt. Nem húzott rossz tételeket, de magyarból volt olyan amit jobban tudott, töriből abba nyúlt bele, amibe szeretett volna, a tesi meg teljesen mindegy volt. 

Nagyon sokat kellett várni, míg mindenki levizsgázott és utána még összesítették az eredményeket, pontszámokat, megírták a lapokat, mert bizonyítványt csak jövőre fognak kapni a szakmai résszel kibővítve. 

Végül elégedett volt ő is és mi is az eredménnyel, úgy sikerült, ahogy tervezte, illetve a töri lehetett volna ötös is, ha az írásbelin az esszét nem pontozzák nagyon le - nem csak neki, hanem országosan ez volt a visszhang - de az 50 pontos szóbeliből asszem 47-et elhozott. Azért nem panaszkodunk, nagyon elégedettek és leginkább büszkék vagyunk Rá. 




2024. június 13., csütörtök

Pocsolyakirály

 Mexet igyekszünk minden nap sétálni vinni, van amikor úgy alakul, hogy senki nem ér rá vagy esetleg az időjárás nem kedvez ennek, de szerencsére mostanában nincs hiánya mozgásban. Imádja a pocsolyákat és a vizet, de csak addig, amíg leér a lába és bele tud hasalni, mert úszni nem úszik semmi pénzért. Míg kisebb volt Gábor bevitte a tóba, onnan gyorsan kiúszott, de ebben ki is merült az úszás szeretete. Ma délután is elvittük őt, mentünk 6 km-t (az órám csak 5.19-et mért valamiért), talált is pocsolyát bőven, bele is hasalt majdnem mindegyikbe. 






2024. június 12., szerda

Vendégalkotói oldal

 Sikerült eleget tennem a felkérésnek és összehoznom egy oldalt a megadott kritériumokkal. Nehéz dolgom volt, mert én nem szeretem a nagyon harsány, nagyon díszes oldalakat, s míg másnak ez a stílusa és tök jó oldalakat hoz ki belőle, nekem ez nem megy. Szerencsére azért meg tudtam ugrani úgy a feladatot, hogy közben a saját ízlésem is tükröződik az elkészült alkotáson. 







Június

 Megint csak egy összefoglaló lesz ebből a  bejegyzésből....

Június 1.

Végre sikerült konténert rendelni, hogy a sittet el lehessen vitetni, ami itt díszelgett a ház oldalában. Jó, annyira nem volt zavaró, mert erre a részre nem mászkálunk, ide állunk be a kocsival, de nyilván csak szebb és jobb, ha nincs ott egy szemétkupac.





Június 4.

Időnként a naplemente látványa kárpótol az éjszakai műszakért: 




Kolléganőmnek szülinapja volt és pont együtt dolgoztunk, gondoltam meglepem valami egészséges finomsággal, munka előtt sütöttem egy zabpelyhes-joghurtos mini kuglófot. 




Június 5.

Most, hogy jó idők vannak, nyitva szoktam hagyni a konyhaajtót, így Mex be tudja pakolni a mancsát, nem jön be, de befekszik az ajtóba és felügyeli amikor ott tevékenykedek.



Délután olyan meleg volt, kicsit kifeküdtem a napra, vagyis csak a lábamat napoztattam és olvastam egy kicsit. Kár, hogy nincs annyi időm, hogy kint heverésszek...




Június 6.

Keresd a csatot:




3 éves forma kislányt hozott az apukája, hogy állítólag lenyelt egy csatot. és tényleg.

Június 9.

Hajnalban nekiindultam dolgozni és alig léptem ki a kapun mikor a szomszéd utcából szaladt felém egy süni. Ahogy észrevett megállt, kicsit összehúzta magát és megvárta míg biztos távolságba megyek és csak akkor folytatta útját.




Június 11.

Az utóbbi hetekben nagyon szorgalmasan járok úszni és nagyon jó lenne, ha ez nem szakadna meg, mellette pedig Mexel járunk sétálni, meglát egy nagyobb pocsolyát és rögtön beleheveredik....