Királylány

2014. augusztus 19., kedd

Még mindig szabadság

Az milyen már, hogy az itthon töltött szabadság alatt jobban kifáradok, mintha dolgoznék? Azt meg nem mondanám, hogy majd a munkahelyen kipihenem magam, mert hát nem.

2014. augusztus 18., hétfő

Az úgy volt......

.......hogy idén nem úgy alakultak a szabadságos tervek ahogy azt szerettük volna. Vagyis leginkább sehogy. Egyrészt a vizsgáim miatt nem igazán tudtam mikor is lenne a legjobb, másrészt meg az életünk alakulása húzta keresztül a számításainakat. Így idén elmaradt a közös családi nyaralás, a srácoknak mondjuk kijutott a pihenésből, mert jelen pillanatban is nyaralni vannak a szüleimmel. Nem is nagyon rugóztam a szabadságon, hogy szeretnék itthon maradni, de tekintve, hogy nagyon jó fej a főnököm, addig rugózott a beosztáson, míg megoldotta, hogy egy hetet itthon tudjak maradni. Igen, sok a szabim, még így is maradt, de majd ősszel szépen kiveszek egy-egy napot.

Gondoltam én, hogy majd jól utólérem magam a nagytakarításban meg rendrakásban és ablakpucolásban is, ha már a suli mellett nem volt időm és igen, mondogattam, hogy na majd ha levizsgázom, na akkor aztán majd időmilliomos is leszek és akkor hejj, milyen gyorsan utólérem magam.....hát meg a francokat. Aki rendelkezik egy, két, esetleg több gyerekkel, az nyilván tudja, hogy ha körülötte vannak az aprótalpúak, akkor aztán nem lehet úgy haladni, ahogyan az kívánatos lenne. Én is csak tűzoltás szerűen takarítottam....

Viszont most, hogy nincsenek itthon úgy gondoltam nekifogok. Gábor is bejelentette, hogy a héten ő is szabadságon van, nem kapkodta el, a legutolsó pillanatban szólt. A hét első napján nekiugrottam a hálószba ablakainak, hogy akkor most gyorsan rendbe kapom. Menetközben a szüleim elfuvarozták a srácokat, én meg gyorsan haladtam az ablakpucolással. Takarítás közben feltettem a sokpontos kérdést a családfőnek, hogy ugyanmár nem kellene-e lefesteni az ablak alatt a falat, ha már itthon van, mert minden évben télen szépen penészedik és fújjuk is szorgalmasan, de márgyalázatosan néz ki és igaz, hogy nem annyira látszik, főleg nekünk feltűnő, mert ugye avendégek nem bejáratosak a hálószobánkba és a radiátor is takarja na meg az ágy igy elfoglalja a szoba 95%-át, na de akkor is.

A lényeg,a lényeg, hogy nem csak ablakot pucoltam, hanem Gábor lefestette a falat, nemcsak a mi szobánkban, hanem a srácok szobájában is az ablak alatt, s ha már ennyire benne voltunk a dolgokban, akkor ablakkereteket is átmázoltuk/tam, mert az is borzasztóan nézett ki. Egyedül a nappaliban nem nyúltunk hozzá és nem azért, mert itt annyira jól néz ki, hanem mert nem akarok felfordulást és itt nem is olyan régen takarítottam meg az ablakokat, úgyhogy ez marad a következő etapra.

2014. augusztus 17., vasárnap

Rokonlátogatás

Abból az apropóból, hogy megszületett a harmadik leendő keresztgyerekünk autóba pattantunk és meglátogattuk sógoromékat. na nem rohantunk hanyat-homlok hozzájuk, megvan még az az érzés amikor a kórházból hazajőve a hátam közepére sem kívánom a kedves és kevésbé kedves rokonokat, akik csemetenézőbe jönnek.
Hosszú idő óta ez volt az első olyan szabad hétvégénk, amikor mind a ketten itthon voltunk felnőttkorúak, sőt, utána is a szabadságunkat töltjük.
A legkisebb édes és aranyos és üvölt ha felébredve nem kap azonnal enni és jó volt kézbe venni és dajkálni is. De mindezek ellenére sem szerepel a terveink között a szűkebb család létszámának növelése, nem amíg nem lesz a gyerekeken egy volume és egy on/off kapcsológomb.