Minden csak nem scrapbook

 Az volt a célom, hogy a kreatív emlékmegőrzésről írjam a posztokat, de az úgy van, hogy mostanában csak fejben van időm alkotni. A srácok már nagyok ugyan, de még mindig igény van rám. A nagyobbik teljesen önjáró. A suli itt van kb 3 percre, kimegy az utca végére, balra fordul majd átmegy az utca másik oldalára és ott is van. Jó, hogy a középsuli ilyen közel van. Áron most ötödikes, azt mondjuk nem tudom mikor nőtt meg ennyire, viszont öt még visszük és hozzuk, edzésre kísérjük és megyünk érte. Persze, nyilván mehetne egyedül, én ennyi idősen már rég egyedül jöttem-mentem, de egyrészt más világot élünk, másrészt igénye van rá, nekünk meg aztán belefér az időnkbe. A munka, háztartás és család mellett kevés időm jut az alkotásra, de igyekszem kikapcsolódni. Idén elkezdtem a Memory Planner-t is, aminek a lényege, hogy az év minden napjáról írhatok memoárokat, fényképekkel, egyéb kiegészítőkkel dekorálva. Olyasmi, mint a blog, csak papír alapon. Egészen jól állok, szinte naprakész vagyok, igaz egy-egy hét dekorálása el van maradva, de azt tudnám pótolni, ha lenne rá időm...Mellette egy-egy minialbumot készítek, de tervben ebből is van még bőven. 

Az elkövetkezendő időben meg még kevesebb időm lesz, de a család is tudja, ha sokáig nem scrapbookozhatok, akkor sárkány leszek :D

Fogszabályzás

 Pár évvel ezelőtt még hallani sem akart róla, idén pedig ő állt elő a kéréssel, mégis szeretne. Való igaz, csálén állnak a fogai, de erőltetni nem szerettem volna. Manapság már felnőtt korban sem ciki, egyre több fiatalt látok fogszabályzóval. 

Dunakeszin találtunk egy erre szakosodott doktornőt. Igaz, hogy területen kívüliek vagyunk, ahhoz képest messze is van, de baráti az ár. 

Első alkalommal megtörtént a mintavétel, a röntgen. Második alkalommal rendeztük meg a készüléket. Akkor elmondta a doktornő, hogy a mély harapásnyomát nem fogja teljesen kiküszöbölni - ehhez már "későn" mentünk - de a fogai szépen fognak állni. És az sem utolsó, hogy nem kellett hozzá fogsz húzni 

Ma volt a napja, hogy fel is ragasztották neki. Sokkal fájdalmasabbra, feszítőbb érzésre számított, de ez elmaradt. Az evéssel mondjuk kínlódik, mert úgy érzi nem tud rágni. A ragasztó ott van a fogán és az zavarja, de gondolom a felesleg majd leköpik róla és akkor nem lesz már gond ezzel sem.  Na meg nyilván meg kell szokni az érzést. 

Szocindok

 Hosszú volt a mai napom, pedig kevés gyerek volt ma az osztályon. 

Jött egy új doktornő, aki nagyon szimpatikus volt így elsőre, remélem így is marad. A másik kettő, akik szintén szeptember és október hónapban kezdtek is szimpatikus, de még nem sikerült teljes összhangba kerülnünk. Nem segít mondjuk az sem, hogy nem minden nap találkozunk, bár lehet ez inkább előny nekik is, nekem is :D 

Most van bent egy 16 hónapos kisfiú, aki szociális indokkal került felvételre (a táplálási nehezítettség után ettől áll még fel a szőr a hátamon). Már a harmadik műszakot nyomom vele. Nem is lenne gond, de egyedül van. Értsd: anyuka nem feküdt be vele. Anyuka amúgy nem a legélesebb kés a fiókban, avagy kb 1, azaz egy agysejte van. Fel kellett vegyük a gyereket, mert nincs otthon fűtés...szerintem nem ragozom. A gyerek olyan koszos és elhanyagolt volt, hogy első körben megfürdettem, kapott tiszta ruhát és megetettem.. majdnem megette a bébiételes üveget is, olyan éhes volt szerencsétlen. Anyukától kiderült, hogy 33 hetes terhes és nem tudott róla. És van már egy 3 éves is otthon....tovább is van, mondjam még? Persze, hogy nem látogatják. 

Egész nap körülötte forogtam, amíg foglalkoztam vele, meg kivettem a kiságyból, jól elvolt, vigyorgott, de ahogy visszatettem -mert ugye más dolgom is volt - nekiállt a sírásnak. A hangos sírásnak és vár sajnáltam, de nem tudtam csak vele foglalkozni. Elvileg holnap hazaadjuk (van már tüzelő, azt nem tudom karjára maradt-e pénz). Kíváncsi leszek mikor kerül megint be hozzánk (most volt ott szeptember elején, szintén egyedül).

Emlékezünk

 Évről-évre egyre több szerettünktől kell búcsúznunk. Idén a legmegrázóbb az volt, amikor Bence általános iskolai osztálytársa, barátja tragikus hirtelenséggel életét veszítette. Bence hetekig bele volt betegedve, talán az segített neki az elfogadásban, hogy nagyon sokat beszélgettünk róla és beszélgetünk a mai napig is.

Tegnap Gábor rokonságát járták végig Terényben, ma délelőtt az én nagyszüleimnél voltunk kint Varsányban. A gyarmati rokonoknál, ismerősöknél este szoktunk gyertyát gyújtani. Van valami megható, ahogy sötétben fényben ragyog a temető. 

Tervek

Panelban élünk. Mikor megvettük az első lakásunkat, úgy terveztük, hogy majd pár év múlva családi házba költözünk. A hitel és a beütött válság azonban visszatartott a gondolattól. Később arra gondoltunk, hogy feleslegesen veszünk a nyakunkba akkora hitelt, Gábor szüleinek háza valószínűleg úgyis ránk marad majd, mert bár van tesója, ő nem fog hazaköltözni. Ebben a tudatban éltük életünket 61 négyzetméteren. A srácok egyre nagyobbak, a szülők egyre idősebbek és betegebbek lettek. Pár éve ismét felmerült a gondolat, hogy majd, egyszer, ha úgy alakul, akkor úgyis odaköltözünk. A MAJD, az EGYSZER, a VALAMIKOR az most jött el. A Papának egyre jobban romlik az egészsége, ezért úgy döntöttünk, miután úgyis sokat vannak kint a pasik segíteni, hogy nem várunk tovább, belevágunk a költözésbe. Voltunk ügyvédnél, lepapíroztuk, hogy a ház Gábor nevére kerüljön. A lakásunkat eladjuk, így talán hitel nélkül meg tudjuk úszni a költözést, felújítást és Gábor tesójáékat is ki tudjuk fizetni.

Meghirdettük a lakásunkat, nem mondanám, hogy csak úgy tolonganak a jelentkezők. Sürgősen éppen nem sürgős, csak én nem akarom elhúzni hosszú hónapokig. Ingatlanosok persze megtalálnak. Szép kis jutalékért dolgoznak, leesett az állam is. Nyilván nekik is élni kell valamiből, de hát na... Ma délután volt  egy házaspár megnézni a lakást, nagyon tetszett nekik, ajánlatot is tettek. Igen komoly ajánlatot,ami számunkra is elfogadható. Csak azért nem bólintottunk rá elsőre, mert közben bejelentkezett még egy pár, öket megvárjuk. Az első jelentkezőnek biztosan kell. Hétfőn minden kiderül...

Vendégségben

 Tegnap Noémi késő délelőtt elvitte Áront hozzájuk, Marcivsl meg Ádival játszani és estére mi is meghívást kaptunk lángos vacsorára. 

A hétfő éjszakai munka után alig tértem magamhoz, nagyon fáradt voltam és nagyon fájt a fejem, s bár elterveztem, hogy megcsinálom a fotóalbumot Bencének, semmit nem haladtam vele, de mással sem. 

Délutánra aztán sikerült magam annyira összeszedem, hogy kimostam egy adagot, rendet raktam, majd Bencével kisétáltunk Noémiékhez. Gábor dolgozott, úgy beszéltük meg majd utánunk jön. Szerencsére időben végzett, így ő is hamar csatlakozott hozzánk. A gyerekek nagyon jól elvoltak, mi meg nagyon jót beszélgettünk vacsi közben. 

Éjszakai történet

 Tegnap éjszakás voltam. Nem számítottam nagy nyugalomra, de arra sem ami volt. Most nagyon sok a beteg gyerek. Vagyis relatíve, mert nem volt ugyan tele az osztály, de elég, ha egy olyan beteg gyermek van, aki izgalomban tartja az egész műszakot. Nem is tudom pontosan  mennyi beteget vettünk át, de vettünk is fel 3 gyereket, egyet ugyan elengedtünk, de másnapra visszahívtuk. Megint sok a kisbaba, akik hörgőcskegyulladással kerültek felvételre. Emellett volt egy 3 éves kislányunk, aki szombaton került be hozzánk tüdőgyulladással. Oxigén igénye is volt, kapta az antibiotikumot, de nagy javulást nem értünk el vele. Antibiotikum váltás is történt és átmenetileg ugyan észlelhető volt némi javulás, de aztán ismét rosszabbodott. Magas lázai lettek, növelni kellett az oxigén mértékét. A vége az lett, hogy hajnalban áthelyeztük Budapestre, olyan helyre ahol van gyerek intenzív háttér, mert a mi eszköz és gyógyszerkészletünk és személyi feltételeinek nem felelnek meg hosszútávú intenzív ellátáshoz. Már csak azért sem, mert ha pl altatni kell egy gyereket, azt felnőtt anesztes nem is vállalja...

Mindmelett egész éjjel sorban csöngettek be az ambuláns ők, akik ilyen-olyan panasszal érkeztek hozzánk. Voltak indokolt és indokolatlan esetek is. Ami vitte a pálmát az a "nagyon sír" 11 hónapos volt, aki amúgy cuki gyerek, de a szüleit nem értem. Nincs láza, nem folyik az orra, nem fáj a fülem, nincs hasmenése, nem hány. Iszik, eszik, jön a foga. DE fájdalomcsillapítót, na azt ugye nem kapott. Helyette éjjel fél 3-kor behozták, hátha mi csodát teszünk. Tettünk is. Kapott egy fájdalomcsillapító kúpot. Hozzáteszem mire beértek a sírást is abbahagyta és érdeklődve tekingetett körbe :) Azt már sajnos nem volt türelmük kivárni, hogy papírt is kapjanak a látogatásról, mert közben nekünk vagyis a Doktornőnek intézni kellet a szállítást és miután az a gyerek rosszul is volt, értelemszerűen nem hagyta ott.  A váltással együtt megérkezett a gyermekmentő is. 

Jó tanuló, jó sportoló

 Bence idén megkapta a "Jó tanuló, jó sportoló" elismerést. Az elismerő oklevelet és díjat ünnepi keretek között adták át október 23-án a műv.központban. Az ünnepség után hivatalosak voltunk az állófogadásra is. 

Csak hárman vettünk részt az eseményen, mert Gábort behívták dolgozni és nem tudta elcserélni sem. 

Scrapbook

 Hosszú évek kihagyása után újra rátaláltam az oldalamra. Az ok nem más, mint, hogy a kreatív ötleteket összegyűjtsem egy helyre, könnyebb legyen rátalálnom, ha szükségem van rá. Márpedig szükségem van rá. Most Bencének szeretnék egy minialbumot összeállítani egy pár képből és hosszú percek óta vadászom az albumalapnak az elkészítési útmutatóját, de nyilván ilyenkor nem találom sehol. Maga az album előttem van és már rá is találtam egy elkészített verzióra, de a leírás az persze sehol nincs. Éppenséggel ki tudom következetni, de nyilván könnyebb lenn egy kész útmutatót követni. Viszont el is vetem ezt az ötletet, mert abba csak pár kép férne bele, a készítendő albumba viszont 7-8 képet szeretnék megörökíteni, így másik alapot kell kitalálnom, de fejben már összeállt egy kész koncepció, csak meg kellene valósítani. Ebben csak az akadályoz, hogy ma éjszakás leszek, de már így is nagy az előrelépés :)

Tudtam, tudtam, csak nem sejtettem...

...hogy ha visszamegyek dolgozni, akkor kb nulla időm lesz blogot írni. Persze, bőven van ebben lustaság is :)

Kettőt pislogtam és eltelt a nyár. Azt nem mondhatnám, hogy olyan sokfélét csináltunk vagy sokfelé mentünk, mert nem. Azt gondoltam majd egy kicsit tartalmasabb lesz, bár a srácok nem panaszkodnak, jöttünk-mentünk azért, meg a nagyszülőkkel is voltak nyaralni.

Mondjuk az egész évünk ilyen kesze-kusza, nem fog ez változni az év második felében sem, s most még bízom benne, hogy majd 2019 jobb lesz, de így vagyok ezzel már legalább 4 éve, aztán annyira sosem jobb. Viszont rosszabb se legyen. ;) :)